2010.06.15. 01:48
Ez olyan apás volt.
"Ez olyan apás volt." Ezt akkor használjuk egymásra testvéreimmel, ha valamit úgy csináltunk, (úgy mondtunk, úgy vettünk, úgy beszéltünk meg, úgy intéztünk el) mint ahogy apánktól láttuk.
Mondjuk eleve furcsa lenne, ha máshogy csinálnánk, hiszen úgy nőttünk fel, hogy őt láttuk intézkedni, orvosnál, rendőrrel, építkezésen, boltban stb. Inkább az vetne fel kérdéseket, ha úgy viselkednénk bizonyos helyzetekben, mint ahogy a postástól láttuk, vagy ahogy regényekben olvastuk.
A dolognak azért van egy szépséghibája, ugyanis aki a fenti mondatot kiérdemli, az nem feltétlenül örül az "elismerésnek", ugyanis van benne valami kis gúnyos felhang. Olyasmi, hogy: -Te jó isten! Ugyanaz a feleslegesen túlkomplikált, hosszadalmas ügymenet! Ilyesmi. Ilyesmik.
Szóval, csak hogy nyoma maradjon, leírnék az utóbbi hónapból két esetet, amiket olyan "apásan" intéztem el, de máshogy nem tudom, hogy lehetett volna.
Az egyik a telefonommal történt, több gondom is volt vele, azt akartam, hogy javítsák meg, cseréljék ki, adjanak egy újat. :)
Tudtam, hogy a garancia már lejárt, a számlákat egyébként is elkevertem valahova, de ha meglennének is, azzal is csak azt bizonyítanám, hogy már semmiféle garanciám sincs.
Szóval máshonnan kellett megközelíteni a kérdést. Tudtam, hogy valaki olyat kell találnom aki elég magas beosztásban van ahhoz, hogy ha ő azt mondja, hogy kicserélik, akkor az biztos, hogy el lesz intézve.
Maradjunk annyiban, hogy elég magas beosztású emberrel sikerült beszélnem, aki elintézte, hogy bármilyen számla bemutatása nélkül kaptam egy új telefont, cserébe leadtam a régit. UPS jött, meghozta, elvitte.
Lehet, hogy közben a pokolba kívánt furcsának gondolta az igényemet egy új készülékre, de szerzett egy elégedett ügyfelet, akinek következő telefonja is ugyanettől a társaságtól lesz. (Meg azoknak is, akiket rábeszélek.)
A második esetben 
tudtam, hogy igazam van, csak sokkal reménytelenebbnek tűnt bebizonyítani. Szóval az történt, hogy a cég ahol előfizetésem van (igen telefon :), olyan beszélgetésekért is számlázott, amikor nem is beszéltem senkivel. Tudtam, hogy igazam van, mert láttam a részletes számlán a "fantomtelefonálásokat" de elképzelésem se volt, hogy hogyan tudnám bebízonyítani, hogy az nem úgy történt.
Beszéltem rengeteget (több órát) az ügyfélszolgálattal, a technikusokkal, voltam bent többször személyesen, de nem hitték el, hogy amit állítok, az úgy van, én meg semmivel sem tudtam alátámasztani az igazamat.
Egy pár napba tellett, mire eszembejutott a megoldás.
Felveszek videókamerával beszélgetéseket, és aztán a részletes számláról bemásolom azt az időszakot, amelyiket felvettem, bizonyítva ezzel, hogy abban az időben hívtam azt a számot, vagy nem. Ekkora már kiismertem a rendszert, hogy mikor vannak ezek a kis "pluszpercek".
Elmondva ez elég macerásan hangzik, de megvalósítani se volt könnyebb. ;)
Ebből a nyersanyagból, csináltam egy videót, amit feltettem a Youtube-ra azzal a címmel, hogy az X.Y. cégnek így fizetek pénzt a semmiért. Meg odaírtam, hogy ki tudja, már mennyit fizettem így?
:D
Másnap reggel hívtak, hogy megtalálták a problémát, és eszméletlen kivételes hiba volt, és nagyon sajnálják, és természetesen visszafizetik a pénzemet, visszaadják a kedvezményes perceimet, és ha levenném a videót a Youtube-ról, akkor a következő két hónapban nem kell még az alapdíjat se fizetnem.
Megtettem, mert szépen kértek.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy néha jó, ha az ember nem hagyja magát, mert olyan dolgokat is el lehet intézni, amikre hideg fejjel, azt mondanánk, hogy reménytelenek.
Pedig néha elég ha az ember tudja, hogy kinek kell mondania, mit, és hogyan.
A többi elintéződik magától. Ami meg nem, arra ott van a MASTERCARD.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
missMarple 2010.06.15. 18:54:01
Best of the best 2010.06.23. 00:15:19
Attól tartok, hogy én is ilyen vagyok,olyan apás...
Csináltattam kis névtáblát az ajtónkra. Ma mentem érte, várakozással, boldogan, hogy de jó, lesz meglepi...és nem. A meglepi engem ért mikor megláttam azt a trehány munkát. Én nem értek hozzá, de kérem szépen. Hát mikor a betűtípus a legalapabb, a legbénább, sima Times New Roman, csupa nagybetű, az egész nem ér egy fabatkát sem. A festék nem is fedte mindenhol szépen a betűket, a tábla önmagában karcos volt...soroljam még?
Én komolyan nem értek hozzá,de szerintem szebben megcsináltam volna magamnak, ha oda engednek. (MisterMinit)Ja,a legcsúnyább az egészben hogy a főnök készítette, aki nem is volt most ott, szabadságon van.
Ott hagytam!
Jövő héten újra felkeresem őket, azt hiszem örülni fognak nekem.
Utolsó kommentek