N.H.-né egy női testbe zárt férfi.

Ma jöttem rá. Pontosabban eddig is gyanakodtam néha de ma lebukott.

Tégy bele 40 gramm bármit.

Mivel két műszakban dolgoztam ma (igen, ilyen is van) nem tudtam megvenni a kellékeket egy nagyon fontos sütéshez.

Megkértem N.H.-nét, hogy hazafelé vegyen meg három dolgot. Diót, túrót, barna cukrot.

Egészen pontosan ezt mondtam a telefonba.

"-Könyörgöm, vedd meg nekem ezeket. Dió, túró, barna cukor. Légy szíves a cukor mindenképpen barna legyen." A dióhoz és a túróhoz nem mondtam semmit, való igaz.

Hazaérek. Elkezdek sütni. Este kilenc óra. Kivágom a zacskót, megcsap a mogyoró semmivel össze nem téveszthető illata. Az illusztráció két mogyoró, fölötte hatalmas betűkkel büszkén hirdeti: mogyoró.

-Tudod mi ez?

-Dió.

-Nem, nem dió. Mogyoró.

-Nem lehet. Direkt megnéztem. Dió. Jé, tényleg mogyoró. Megesküdtem volna.

Férfi. Most már biztos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.