2011.05.06. 15:38
Szuperfáradtan
Péntek délután, egyedül az irodában, még fut egy gélem, aztán én is lelépek.
Ma reggel volt az elso, informal meeting a másik munkalehetoseg miatt, nem a legjobb hangulatban, ugyanis tegnap jelentették be, hogy juniusban reset-elni fogják a céget, bármit is jelentsen ez. Olyanokat mondanak, hogy a reset, az nem reconsctruction, és evolution, nem revolution lesz, meg hasonló elmésségekkel szórakoztatnak, de a lényeg, hogy a félévente bizonytalanítsuk el a népet program megint elkezdodott.
Igen, tudom, hülye vagyok, hogy egy ilyen cégben bízom, de higgyétek el, megvannak az indokaim.
Ja, és tegnap lemondott a CEO is, és nem vagyok megelegedve az utodjaval. Nem mintha megkerdeztek volna.
Szóval így indítottuk az egész beszélgetést, hogy hát még az sem biztos, hogy fel tudnak venni valakit.
Igyekeztem a legjobb arcomat mutatni, persze mondtam hülyeséget is, a fickó meg nagyon úgy tunik, hogy pontosan tudja, mit akar, és nem borult a nyakamba, hogy pont megfelelo vagyok.
Abban maradtunk, hogy hetfoig gondolkodik, aztan majd ir, hogy egyatalan megfelelek-e neki annyira, hogy kiverje a cégbol a felvételt. Aztán persze lesz még hivatalos interjú is.
Valahogy úgy elfáradtam ebbe a beszélgetésbe, a kicsit kilátástalan (vagy beláthatatlan, milyen vicces a magyar nyelv) jovobe, miért is nem vagyok projectmanager a szüleim jolmeno online partycégénél, amit otthagyhatok holmi eskuvoi elokeszületek miatt, és miért nem az a legfobb gondom, hogy lesüssem a szemem a fiákerben, ha a férjem tiszteleg az összegyult tömegnek?
Szóval hol is a reset...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek