Az a baj, hogy remek posztokat fogalmazgatok magamban menet közben (de tényleg), csak mire ideérek, elfelejtem. Most ráadásul annyira fáradt vagyok, hogy el sem tudjátok képzelni, sokkal jobban, mint azt a szombati lánybúcsú indokolná, szóval nem tudom, mi van. Talán a következő rohangálós három napba fáradtam el, már előre, de tény, hogy a villamosülésen csak a hátizsák tartott meg, különben leesem. TB meg nincs itt sem, nem csak a blogból hiányzik, dolgozik, csak holnap jön.

Szóval Budapesten voltam a hétvégén, akartam is írni, hogy mennyire fárasztó ez a cigányélet, 3 nap itt, 4 nap ott, 5 nap itt, 3 nap ott, a piros hátizsák lassan rágyógyul a hátamra, benne a hálózsákkal és a kispárnámmal, ki tudja, hol ér az este (tipikusan 3 nap alatt 3 helyen vagyok képes aludni). Nem bánom én a nomád életet, de akkor legalább legyen egy jurtám, meg lovak, meg cuki jakok körülöttem, és megtanulok szőnyeget szőni, azt úgyis szeretem (jut eszembe, ki szeretné megnézni velem a Néprajzi múzeumban a Nők, szőnyegek, háziipar c. kiállítást?).

Ettől az őszies időről meg az iskola jut eszembe, és még nagyobb lesz a lelkiismeretfurdalásom, hogy nem dolgozom. Mert ilyen időben szoktak a dolgos napok kezdődni, nem?

Meg az is eszembe jutott, mikor épp kilöktek egy kocsiból és utánamdobták a piros hátizsákot és elballagtam a HÉV-megállóba, hogy Bostonban is ilyen idő volt, mikor ott nyaraltunk, hirtelen hűlt le, és én olyan otthontalannak éreztem magam tőle, mert a bostoniak hazamentek és kivették a szekrényükből a meleg pulcsit, míg én nyári ruhákban fagyoskodtam az utcán, és csak egy bérelt kocsink volt, amit magamra húzhattam. Gyorsan átgondoltam, de arra jutottam, hogy Budapesten nem vagyok ennyire otthontalan, van legalább 6 hely, ahol kicsiholhatok magamnak egy kis gondoskodást a gyanútlan háziaktól, Óbudán kettő, Rákosvalahol egy, Rózsadombon egy, a Pilisben két faluban is és szerintem Kőbányáról sem dobnának ki, ha megjelenünk mi: én és a piros hátizsák. Hát így.

Mindenesetre úgy tűnik, a 2-3 hétben alszom még Tszm-en, a Balatonnál, Egerben és Budapesten, és ezeket az alkalmakat mind nagyon várom is, de azért nagyon jól esne két hét a saját ágyamban. Le is fekszem mindjárt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.