Nem titok, hogy nagy lelki söprögetéseket tartok egy pár éve, és még mindig sikerül nagyon meglepődni, mi minden van egy-egy poros, pókhálós sarokban. Gondolom ez így lesz még pár évig. Az eszközökben nem válogatok (annyira), és szülinapi ajándékként az egyik barátnőm egy kis házi családállítást szervezett nekem. Négyen voltunk, hárman lányok kipróbált bajtársak a pszichoanalízisben, és barátnőm anyukája, aki vezette az egészet. Szuper volt. Az első perctől élveztem, jó volt a többiek állításában apukák vagy betegségek bőrébe bújni, engedni, hogy ők beszéljenek belőlem a rokonaikkal. Először nem is értettem, honnan fogom én tudni, hogy mit gondolnak vadidegen emberek. Azt hittem, azt mondom majd, ami az én saját gondolatom a témáról, de mikor be kellett állni a helyzetbe, már azt éreztem, amit a kedves megjelenített rokon. Még a szóhasználat, vagy a stílus is egyezett, ahogy elmondtam. Hátborzongató, mi? Pedig én nem vagyok valami nagy médium.

És amikor rám került a sor, elképesztő érzés volt a saját helyzetemre rádöbbenni. Nem is tudtam, hogy mit kérdezzek, mert úgy éreztem, a problémáimnak vajmi kevés köze van az én szerető családomhoz. De pár mondat után kiderült, mi a probléma a problémáimmal, és csiribá-csiribú, egy mozdulatomból kiderült egy kis plusz információ, és nálam rögtön belső bútortologatásos átrendezés indult meg sok könnyel kísérve; átértékelődött és helyére került sok minden, ami eddig homályos volt és érthetetlen. Nagyon durva.

Próbáljátok ki ti is, nem fogjátok megbánni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zazálea 2011.08.07. 09:24:36

a családállítás szuper, de döbbenet,ennek erősebb (vagy csak másik) változata a pszichodráma,felkavaró
ügyes és erős vagy!

Válasz erre 

Kalor 2012.09.28. 08:16:57

hat, ez nekem mindig kicsit hokuszpokusznak tunt, de bennem van is egy ellenallas ilyesmi iranyba, azt hiszem. egyszer regebben reszt vettem egy kepzes keretein belul pszichodraman, es borzaszto rossz elmeny volt. bar lehet, ghoy pancser volt, aki csinalta (pedig szakember).

Válasz erre 

hbogi 2016.11.04. 20:01:39

Annyira emlékszem még erre a délutánra. :)
Sokat tanultam magamról, mégha nem is volt minden perce kellemes.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: