Utoljára az oviban volt piros alapon pöttyös szoknyám, van is róla egy kép, táncoltunk valami műsoron, és azt énekeltük, hogy

"Szép is vagyok, jó is vagyok, de egy kicsit csalfa vagyok, huzsedári, huzsedom"

(ez is amolyan liberális nevelés volt vajon?)

Szóval megláttam ezt az anyagot a boltban, és birtokolni akartam, bár nem volt először világos, hogy milyen formában, a szoknya később lett befutó, majdnem kevés is lett az anyag, de végülis egy hozzáillő pöttyös fejpánt még belefért. Fel is avattam a Bakonyi Betyárnapokon, de nem énekeltem egyik fess betyárnak sem, hogy egy kicsit csalfa vagyok. Mert azért szoknya ide vagy oda, mégiscsak felnőttem, még akkor is, ha a fesztiválon a (nagy)tesómmal a gyereksarokban püföltük egymást egy-egy párnával.

Önarckép piros szoknyában, miközben a nővéremmel telefonálok

A piros (és) pöttyös az igazi

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.