2011.09.22. 18:10
Alig várom, hogy elfogyjon
Vannak ezek a mondataink, amik annyira jellemzőek az egyikünkre, hogy már csak a másikunk mondja. Ha ez így érthető. Ez nálunk a szeretet egy sajátságos megnyilvánulása. Például, mikor az IKEÁ-ban járunk, vannak kedvenc lakásaink (mondjuk most átrendezték eléggé), és azokba mindig betérünk. Az egyikben mindig egyenesen a konyhába megyek, teszek-veszek, TB mellém áll, egy vágódeszkán elkezd vágni valamit és azt mondja, hogy az a jó ebben a konyhában, hogy ketten is elférünk, nézd, míg te főzöl, én felvágom a zöldséget. Aztán a második, harmadik ilyen alkalommal ahogy menetrendszerűen beálltunk a konyhába, mindenki tette a dolgát (én főztem, TB vágott), és én mondtam, hogy az a jó ebben a konyhában, hogy ketten is elférünk, stb... És ezt mindig eljátsszuk, mert talán kicsit együgyűek vagyunk néha. És persze vica versa, a címbeli mondatot pölö én szoktam mindig mondani, vagyis most már csak gondolom, és TB mondja.
Mert nálam az a szabály, hogy lehetőleg nem veszek/bontok újat, mielőtt elfogy, mert nagyon pici a lakás, és nincs tárolóhely, meg mert utálom, mikor például állnak a félig üres tusfürdős flakonok a kád mellett, és nehezebb tőlük takarítani (jó, ez még a bio korszak előtt volt). De persze ez jár némi frusztrációval, mikor a tégelyből/dobozból/flakonból alig lehet már kivakarni, de persze még csomó van benne, csak olyan kényelmetlen már használni, vagy már ragad a papírja (méz), vagy eltört a teteje, vagy csak egyszerűen sok van belőle, de muszáj megenni, különben megromlik (lekvár), vagy már szétázott és nem olyan esztétikus (szappan). Jaj, meg van az az üveg homoktövis-szirup, amit most vettem a C-vitamin bevitel emelésének céljából, mert beteg voltam, és nagyon finom is, meg minden, de most már meggyógyultam, az üvegben meg még van jócskán. És ragad, meg kicsöpög, meg nincs is igazán helye, csak tologatjuk a konyhapulton. Meg a krémek, amiket pont a bio villámcsapás előtt vettem. MEg az a 2 nagy flakon Vanish, amiket így-úgy megörököltem, de ennyi folt a világon nincs. Tényleg alig_várom_hogy_elfogyjon.
Meg persze olyan jó újat nyitni valamiből.
És most ilyen nagy projektjeim vannak, egy ideje rádöbbentem például, hogy annyi teánk van, hogy elfoglal egy egész polcot abban az icipici konyhában, és ez így tarthatatlan, el kell fogynia, és amíg nincs csak max 3 doboz, addig nem vehetek újat. Van olyan, amit már velünk jött ide a beköltözésnél, szóval testvérek között is több, mint 4 éves. Főleg persze jó teák vannak, de azt TB nem szereti, csak a filteres-gyümölcsöst, cukorral és citrommal, így rám marad az össze többi. Mondjuk filteresből is sok volt, de az a térfogatához képest hatékonyabban tud fogyni. Szóval hónapok óta teázom rendületlenül, reggel, délben és este (kis túlzással), és már szinte látom az alagút végét. Közben meg rádöbbentem, hogy tényleg egy csomó nagyon finom teám van, olyan dobozokra akadtam, amiről meg voltam győződve, hogy valami fura ízű tea van benne, és közben kiderült, hogy nagyon pazar, meg régi kedvencekre csodálkoztam rá, és közben egyre több a hely is, szuper érzés (ilyen könnyű engem boldoggá tenni).
Meg itt vannak a mécsesek és gyertyák ügye. Rengeteg félig leégetett vastag dekor/parti gyertyánk van, és rengeteg mécses, mert a ikejában nehezen fogjuk vissza magunkat. Hát most ezeknek is hadat üzentem, ha beteszi a lábát ide valaki, vagy csak leülök horgolni, menten meggyújtok egyet. Nagyon hangulatos lesz tőle egy épp-hogy-csak-beugrottam-10-percre beszélgetés is, szóval ez is sikerélmény. Ezért nem is értem, hogy gyűlhet föl ennyi minden (ilyen kevés idő alatt), miért nem használunk el valamit rögtön és azonnal. Most nyitottunk ki egy évek óta őrizgetett füstölőkészletet, pedig finom az illata.
Amivel most kicsit tanácstalan vagyok, azok a fűszerek. Én nem értem, hogy kerülhetett ide ennyi. ÉS mikor fog elfogyni? Pár napig rozmaringos húsokat ettünk, mert abból konkrétan 3 zacskóval is találtam, de rá kellett döbbennem, hogy én az életben nem fogok annyit főzni, hogy ezeket fel tudjam számolni. Fogas kérdés.
Igen, ez a bejegyzés már valahol a vég, most már tényleg nem ártana lassan valami munkát találni, és azzal elfoglalni magam mielőtt elveszítjük az olvasóinkat :S.
_______________
most jutott eszembe, hogy vízipipadohányunk is több évre elegendő van, alig várom, hogy elfogyjon.
_______________
Mit is akartam az egészből kihozni? Hát, öö, hogy tök jó érzés új dolgot elkezdeni, de ahhoz be kell fejezni a régit, meg hogy tök jó, mikor felszabadul pár polc. És gyertek hozzánk mécseslángnál vízipipázni, kaptok teát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
perger.laszlo · http://www.rejtelmek.hu 2011.09.22. 21:45:11
Conan Doyle 2011.09.22. 22:11:04
Fogyasszátok majd egészséggel ;)
missMarple 2011.09.23. 09:03:37
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.09.24. 12:10:50
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.09.24. 12:13:47
mágnyes 2011.09.24. 20:12:56
nux vomica 2011.09.26. 12:52:53
Kapok, mert tudják, hogy szeretem.
Szárítok a növényeimből, mert egészséges.
Tehát lehet hozzánk is jönni teázni és fürdeni, mert arra is jó, pl a rozmaring is.
vackor1b 2011.10.01. 17:00:06
A megkezdett gyertyákkal én is így vagyok. Egy időben ha kellett, ha nem, vacsoraasztalnál mindig gyújtottam, de aztán eszembe jutott, hogy ha mindig egy helyen égetem, akkor ott a plafonon idővel meg fog látszani és gyorsan abbahagytam. Gyerekek mellett meg más biztonságos helyet találni...Hmmmm!
Utolsó kommentek