Nem hordok magamnál ernyőt.

Elszaladok a sorja közt, ahogy apukám szokta mondani, de a szomorú igazság az, hogy ennyire azért nem hasonlítok apukámra. Ezért áztam ma bőrig, és azért csöpög a klaviatúrára víz a hajamból. 

Na mindegy, iszom egy jó forró teát, az jó lesz, meg eszem hozzá házitúrót banános narancsrumos lekvárral (a francia Delphine barátnőm csinálta). Irigykedjetek.

Neki van ernyője, de minek (a forrást sajnos nem tudom)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.