Ma volt egy válogatás, most lett vége öt perce.

Katonákat kerestek egy Gluck darabba, és én voltam olyan vicces és úgy mentem el a válogatásra, hogy felvettem a mostani jelmezemet. Kicsit furán néztem ki a "civilek" között, de katonásnak olyan katonás voltam, amilyen katonás csak egy vérbeli katona lehet.

(Ha sokszor mondod ki a katonás szót, körülbelül fél perc után semmi értelme sincs. Kellene erről egy doktorit írni. Vagy lefordítani egy létezőt magyarra.)

Szóval megkaptam a szerepet, de nem a tehetség számított, csak a szerencse. Emiatt kicsit rosszul is éreztem magam, de mindannyian tudjuk: Az élethez kell egy kis szerencsi.

* köszönöm, Pierre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.