2012.05.11. 11:43
Bezzegmagyarország
Persze könnyű nekem, mert nem Magyarországon kell a mindennapos, ügyes-bajos dolgaimat intézni, és egy kis nosztalgia mindent megszépít, de nem szeretem, amikor kritikát olvasok például Budapestről, ami nekem a világ közepe, meg arról, hogy ilyenekiscsakamagyaroklehetnek, meg ezérttartittezazország.
Mert például az agyondícsért Bécs egyik igen jó kerületében lakva bármikor tudnék vagy negyven kutyakakit fényképezni az utcánkban, folyton kerülgetni kell őket.
Aztán mióta terhes vagyok, valami perverz kíváncsiság hajt, hogy megtudjam, átadnák-e a helyet itt vagy ott. Bécsben mondjuk mostanában ritkán békávézom, és akkor mindig akadt egy üres szék, vagy csak egy megállót mentem, eddig egyszer adták át a helyet. De egyébként a kimért jogtudatosság jellemző itt, a rászorulók odamennek a rokkantaknak/terheseknek fenntartott helyhez, felszólítják az ott ülőt, hogy adja át, és ezt azok meg is teszik. Néha úgy érzem, csak azért állnak a mozgólépcsőn a kijelölt jobb oldalra, hogy ne kelljen semmiféle interakcióba lépni a többiekkel (persze van, aki optimistábban áll a helyiek udvariasságához).
Tegnap mászkáltam Budapesten, és nagyon vártam, hogy mi lesz. Persze tudom, hogy egy nap nem nap, és lévén hogy a hasam látványos, de közérzetileg annyira számít, mintha csak egy párna lenne a pólóm alá dugva, még egy kicsit provokatőrnek is éreztem magam, ahogy a tömött négyes-hatosra felszálltam, de rögtön átadták a helyet. Rögtön. És nem egy öreg néni, hanem egy 40-50-es férfi. A metrón is, a HÉV-en is, a másik villamoson is, még akkor is, amikor hátul még volt hely (nem is fogadtam el, hanem hátrasétáltam). És voltam gyógyszertárban, ahol azonnal mondták a sorban (egy sor volt a két ablakhoz), hogy természetesen előreengednek mind a négyen, és ragaszkodtak hozzá, pedig én mondtam, hogy nagyon kedvesek, de nem szükséges (a kinti meleg után még élveztem is a benti hűvöst).
Persze az is lehet, hogy nagyon nyúzottnak nézek ki, de ez annyira abszurdum, hogy csak a rend kedvéért írtam le. :)
ja, Kőbányán a villamoson egy fiatalember még azt is megkérdezte, hogy szabad-e a hely velem szemben :). Mondjuk ez nem elvárás (pedig baromi sznob vagyok), de Bécsben sohasem fordulna elő.
Szóval menők vagyunk. Egy bezzegország. Akkor is, ha néha nem.
16 komment
Címkék: magyarország mindennapos
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kalor 2012.05.11. 12:06:58
Piszke a Birtokról 2012.05.11. 13:31:11
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.05.11. 14:13:40
nux vomica 2012.05.11. 18:21:55
De ez régen volt. Azóta több az udvarias és odafigyelő, no persze van ellenpélda is, de azt nem akarom észrevenni, hogy mindig jó napom legyen:-)
babaBonBon 2012.05.11. 18:24:53
mágnyes 2012.05.11. 21:42:40
Kalor 2012.05.12. 08:22:34
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.05.12. 12:10:44
de átjött, amit írtál, meg hát tudom is, látom is, hogy szerencsés vagyok, sok minden könnyebb nekem, mint elvárható lenne
FilotásLili 2012.05.12. 14:51:24
Piszke a Birtokról 2012.05.12. 14:56:11
gsky 2012.05.15. 01:51:10
eloretolthelyorseg.blog.hu/2012/04/11/egyenes_beszed_10#comment-form
itt a másik is, ha esetleg azzal már nem törődnél, hogy múltbéli kommenteket gyűjts :)
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.05.15. 12:08:23
Mikaél 2012.05.15. 19:23:55
És ha bezzegelni támad kedvünk, akkor keresünk bezzeg példáinkhoz bezzegországokat, ahol bezzegemberek, bezzegmódon élik bezzegéletüket, hogy egy másik bezzegország bezzegemberei beszélgetéseik sorában alkalmuk nyíljon bezzegelni.
málnabálna 2012.05.16. 15:49:46
Németországban vagy itt Bécsben már nem igazán, max, ha az illető magyar fiú hehe :)
jó pár hete lett egy fix magyar postásunk, irtó kedves, előzékeny, észrevette pl.h mindig sírás fogadja, ha jön, mivel a kislányom a csengőtől megijed (kikapcsolni, lehalkítani sajna nemtom), erre ő felajánlotta, ha nem gond, akkor nem csenget, feljön, kopogtat, csomagot bead oszt jó napot! irtó hálás vagyok neki ezért! nekem eszembe nem jutott volna ez a megoldás, so jók is a hazánk fiai, kicsit otthonosabban érzem magam tőle, nah :)
@eper@ 2012.05.30. 20:42:19
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
Utolsó kommentek