2013.05.01. 16:11
11. hónapos
Rengeteget gondolok mostanában arra, mi is volt egy éve, mit csináltam, merre jártam a nagy hasammal. Meg arra is, hogy mi minden változott bennem azóta, de ez külön poszt lesz, nem keverem a kismajoméval.
Nem volt nagy változás ebben a hónapban, egyre többet álldogál a díványba kapaszkodva, kivéve, mikor épp bice-bóca, remélem, hamar túl leszünk rajta. Talán a humora az, amit egyre jobban csillogtat, TB minden kis viccét érti, és örül neki, egyre több kis dolga van, ami mintha mar nem csak önmagában vicces, hanem annak is szánja. Puszikkal kommunikálunk, ebben már nagyon jó, és újra integet, ami köszönés, hívás és kapcsolatfelvétel is.
ezt nem is én csináltam róla, hanem a Zazie férje, mikor itt voltak
Este héttől reggel hétig alszik, és naponta egyszer több, mint két órát dél körül, persze ez csak így leírva egyszerű, mert ebbe aztán belefér minden, nehezen elalvás, hatkor szemek felpattanása, délelőtt tízkor visszaájulás, alvás egésznapos ignorálása, mikor mi. Mivel ha fent van, akkor jókedvű és kipihent, hagyom, hadd aludjon, amikor jólesik neki. Esténként szokott néha nyűg lenni, úgy hat után veszem észre, hogy már fárad, de akkor még vacsorával, fürdéssel, szoptatással kihúzzuk hétig.
Reggelente mindig sokat hencsergünk az ágyban, a mosolya nem lehetne szélesebb, kuncog, meg ghíí-zik, nem is értem, hogy fér bele ennyi jókedv.
bordó a sötétítőfüggönyünk
Négyfogú még mindig, a felső kettő között egy TGV is beférne, olyan édes, mikor mosolyog, és látszanak a vizilófogak, hogy folyton nevetnem kell, ha ránézek. Az alsó kettő incifinci a felsőkhöz képest, ráadásul tompaszöget zár be, remélem, a többi fog majd helyrerázza ezeket a szélfúttakat is.
A vizet nagyon szereti, pacsálni, pancsolni, ha pohárból itatom, mindig igyekszik a kezét is beledugni, legalább egy kicsit. Olyan jó már, hogy a nagy kádban nem kell fogni, persze ott vagyok mellette, de mégis, négykézláb van, vagy üldögél,és nem kap frászt, ha néha belemerül az arca. Ha viszont TB itthon van, akkor együtt fürdenek, nagyon kényelmes, mondjuk ez nem jelent nekem saját időt, mert ugyanúgy én vetkőztetem, öltöztetem, és közben is ott üldögélek mellettük.
Mostanra a hintát is megszerette, volt egy kis bizonytalankodás az elején, de egyszer csak ráérzett az ízére, a múltkor még hajtotta is magát, nagyon büszke voltam. Persze a lába még rövid hozzá. Akármeddig elüldögél a hintában, a többi gyereket mindig jó nézni.
a Belvedere egyik titkos kertjében levő játszótéren
Átszoktam a háton hordozásra, eddig csak otthon volt így, de most már így megyünk sétálni és tömegközlekedni is. Mikor kb először mentem így ki a Belvedere parkjába, leültünk egy padra uzsonnázni és magam mellé ültettem a kispamutot. Némi távolról mosolygás után odajött egy holland család, hogy ha újra el akarok indulni, akkor hogy fogom visszavenni a gyereket? Majdnem azt válaszoltam, hogy hát én is ezt kérdezem magamtól, de aztán magabiztosan elmondtam, hogy felteszem a hátamra a babát, és ráhúzom a hordozót és igyekszem nem arra gondolni, hogy beton van alattam, nem a díványunk. Sikerült, de azért izgultam.
koratavaszi uzsonna a parkban
A villamoson meg igyekszem háttal ülni, hogy hirtelen fékezésnél ne dőljek rá. Az utastársak elszórakoztatják, mindig figyelnem kell, mert megsimogatja a karjukat, meg megfogja az újságjukat.
TB elbírja elöl is. Cukik
Ha egy légtérben vagyok vele, sok mindent lehet mellette csinálni. A múltkor még diót is törtem, a földön ülve mellette, mert lefekvés előtt voltunk, ilyenkor igényel legjobban. A kis Dióbél királykisasszony azért először összerezzent a roppanásra, olyan tekintettel nézett rám, mintha valakinek a csontját törtem volna. Megforgatott a szájában párszor egy egész diót, annyira vicces volt, mert épp, hogy befért, sajnos nem tudtam lefényképezni. A tört héjakat is megvizsgálta, nagyon ügyesen kiköpi az ilyeneket, véletlenül sem nyeli le, csak megtanulmányozza. Azért gyorsan rájött, hogy a dióbél itt a lényeg, azért mentem azt mindig egy elérhetetlennek tűnő dobozba. Megkóstolta azt is, de persze nem tudott vele mit kezdeni, kiköpte.
itt azt próbáltam lefényképezni, mikor ügyesen mutatja, hogyan kell a hajkefével fésülködni, de olyan villámkezű, hogy nem sikerült. De imádom, mikor ilyen kis bogárszemű
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ziebi 2013.05.02. 08:03:23
Ezt az alvókát mi is szeretnénk kölcösnkérni, legalább pár napra ha lehetne :D
Zazálea 2013.05.02. 08:53:46
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2013.05.02. 16:22:27
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2013.05.02. 16:23:37
(olvastam a blogod, szerintem nagyon jól csináljátok!!)
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2013.05.02. 16:25:22
Ziebi 2013.05.02. 17:42:12
málnabálna 2013.05.03. 11:04:10
málnabálna 2013.05.03. 11:07:49
Gem 2013.05.06. 09:37:43
Én is pár napja hátrakötöttem kisszamurájt, és úgy mentünk el, de nekem nehezebb volt hátul, mint elöl, bár lehet, csak szokás kérdése, és a játszótéren inkább előre tettem hazajövetel előtt, mert ott nem mertem kísérletezni a hátraemeléssel - azt gondolom, ha szamuráj pár alkalom után megszokja, és tudja majd, hogy mit várok tőle, akkor fogom az utcán is hátravenni. Ráadásul ő általában sokkal mozgékonyabb, mint Lili, jobban félek, hogy fogja magát és leugrik.
Utolsó kommentek