akkor kapaszkodj:
velvet.hu/celeb/apple0811/ :-(
csak úgy mellesleg tudtommal már nem ez az első, h implantátumot tesznek be meg vesznek ki a melléből (egyszer már volt ilyen egy FILM! kedvéért)
szóval lehet, h az elmebaj nem itt kezdődik....

Végre egy kulturált ellenvélemény! Mert bár én sem gondolom, hogy ez követendő példa lenne, azért nehezen azonosulok azokkal a véleményekkel, amik ellepik a netet, és kb azt állítják, hogy a citrom úgyis legyőzi a rákot. Meg a gyömbér. Mintha ilyen egyszerű lenne.
Egyébként szerintem abból is jön ez az új "hóbort", hgoy ezek a sztárok azért másképp gondolnak a testükre. Nekik ez munkaeszköz, és számos indokot találnak, hogy az igények szerint akár sebészeti eljárással is módosítsák, így egy magas kockázatra becsült betegség esetlegessége nekik mindenképpen nyomós ok.
Szerintem nem is a gyömbér meg a citrom lenne ebből a tanulság, hanem az, mennyire ügyeli kell rá, hogy a gyerekeink, vagy magunk, milyen hatásokkal érintkezünk, hogy mik próbálják formálni a magunk képét saját magunkról és a testünkről. És az persze nem a hüledezéssel kezdődik (nem neked írom konkrétan), de ez a szál ugye messzire vezetne, így most hagyjuk.

Amióta elolvastam az "Orvostudomány a feje tetején" c. ebook-ot ( azt hiszem mailben át is küldtem Neked) azóta teljesen másképpen tekintek erre a betegségre, meg úgy általában a betegségekre.

Azon jót mosolyogtam, hogy a sztárok azért léphetnek meg ilyen drasztikus lépést, mert a testük a munkaeszközük- miért nekünk nem? Csak míg az ö bankszámlájuk nem igazán érzi ha kijönnek 1-2-3 hétre betegállományba, addig nekünk felkopik az állunk a következö hónapban. ( Jó, erös túlzás, de gondolom értitek..ja és ha a gyomorrák veszélye állt volna fent, akkor azt szedeti ki????)

Egy vélemény a netröl:
Mit Verlaub, als Ärztin halte ich die Aussage von Jolie für eine krasse Unwahrheit! Wenn Jolie tatsächlich Trägerin eines mutierten BRCA1 Gens wäre, so hätte sie sich viel früher operieren lassen müssen. Denn die Mehrheit der BRCA1 Gen Trägerinnen...
erkranken bereits VOR dem 35. Lebensjahr. Jolie ist 37 sie wäre viel zu spät dran. Und BRCA1 bringt nicht nur 85 Proz Risiko an Brustkrebs sondern auch 65 Proz Risiko an Eierstockkrebs. Wenn sie wirklich BRCA1 Genträgerin wäre, so hätte sie sich auch die Eierstöcke entfernen lassen müssen, sonst hat sie nach wie vor eine zwei Drittel-Chance, an Krebs zu erkranken. Auch das Erkrankungsalter ihrer Mutter mit ca 46 Jahren spricht dafür, dass es sich um kein familiäres BRCA1 handelt!

Meine Alternativhypothese: Bei Jolie war in den letzten Jahren klar ersichtlich, dass ihr Dekollete nach einigen Schwangerschaften und Diäten weit entfernt war von "Tomb Raider". So hat sie sich Implantate machen lassen und aus Para noi a vorher beide entfernen!

@hbogi: oké, nem jól fogalmaztam. a megjelenésük a "munkaeszközük". Abból élnek, hogy figyelünk rájuk.

@babaBonBon: Vááá, őrület, tényleg,ha egy film kedvért képes erre.

A belinkelt sztároknak legalább tényleg volt rákjuk :S

@Kalor: Nyilván nem olyan egyszerű, hogy gyömbér meg citrom, de azért van másik út.

Azon is gondolkdotam tegnap, hogy ok, van egy csomó gyereke,nem akarta, h anya nélkül nőjenek fel. De basszus, hiába nem szeretném, hogy Lili csak egy percig is anya nélkül legyen gyerek, _ennyire_ nem félhetek a haláltól. És azt sem szeretném, ha Lilinek azt sugallnám, hogy félni kell a haláltól. Hogy aztán ez a félelem határozza meg az életét, meg a dôntéseit.

@hbogi: Egyébként a petefészkeit is ki fogja szedetni, a magyar hírekeben legalábbis ez volt.

És végülis lehet élni méh, vastagbél, meg gyomor (legfeljebb kicsit kényelmetlen) nélkül, szóval végülis miért ne? Pakolják ki az egészet, ha már a petefészek miatt megvágják, ne kelljen már többször kaszabolni...

Na jó, ez már kezd nem kulturált ellenvélemény lenni, csak még mindig sokkos vagyok, meg szomorú, hogy ilyen van.

Pont mielőtt rámentem volna a blogodra, pont azelőtt 5 másodperccel kommentáltam itten élőben, hogy te jó ég AJ mit csinalt magával! És pont mint te, azt hittem, hogy átverés. Ez mekkora üzlet lesz valakinek: azt mondani a nőknek, hogy figyelj, 78% esélyed van a mellrákra, én megcsinálom a műtétet :)

@Nils Holgersonné:
hát valahogy mégis azt gondolom, hogy ez nem ilyen egyszerű...
-itt nem csak a halálról van szó,
hanem az azt megelőző állapotról
hogy mennyire méltatlan, mennyire nem élet az pl. hogy 10 évig csak a túlélésről, kezelésről, szenvedésről szóljon az "élet"
-szóval ha minden úgy van, ahogy írják, akkor azért végig élt egy elég hosszú elrettentő példát
-meg van ebben valahol egy olyan üzenet is, h vigaszt nyújthat azoknak, akik már elvesztették a mellüket, h tulajdonképpen az, akinek manapság a neve kb. a szexiség, meg nőiesség, stb. szinonímája az felvállalja ezt, és azoknak sem kell szégyenkezniük, nem kell magukat kisebbrendűnek érezni, akik szintén le kellett hogy mondjanak a mellükről

azt az "egyenletet" viszont megnézném, aminek az eredménye éppen 87 lett, hogy az hogy jött ki?

Erre en nem tudok mit mondani!
Az elso gondolatom az volt, hogy biztos a gyerekeire gondolt.
Nem tudom, hogy milyen utana tukorbe nezni, en sirogorcsot kapnek. Nem tudok gondolkozni, mert azt erzem, felfordul a gyomrom, teljesen lehetetlen szituacio.
Persze tudom, hogy valojaban nem az, otthon is sokszor lattam a plakatot, hogy inkabb egy anya mell nelkul mint egy csalad anya nelkul. Nem tudom. Ez valahol nem feladas egy kicsit? Vagy csak nagy a szam? Valamiert azt gondolnam -talan mert kozeli pelda is van ra -, hogy pont ha az embernek celja, tennivaloja (gyereke) van, akkor igenis megtalalja magaban a szukseges erot, hogy legyozze a rakot. De lehet, hog tenyleg csak a szam nagy. Semmikeppen se itelkezoen irtam, tenyleg nem tudom elkepzelni, borzalmas lehet.

abszolút outsider vagyok, legalábbis orvosilag nem tudok hozzászólni a témához, hogy milyen erőszakos is ez a gén, de nemrégen olvastam valami teljesen ismeretlen helyen (véletlenül), hogy egy nőnek elkezdték a valamijét kiszedni, mert valami 80 %-a volt a rákos megbetegedéshez, ez is valami génizé volt, már meghalt (rákban, talán vastagbél?) a nagymamája, az anyukája, a nagynénje (tehát öröklődik is) és hogy akkor ő ugyanígy jár el,mint AJ, még semmi tünet, semmi jel, semmi baj - azonban mikor végeztek és volt szövettan a kiműtött szervből, akkor döbbenten konstatálták, hogy már ott volt a rosszindulatú.

most lehet, hoyg ez nem adekvát leírás, konyhanyelven adtam elő, de nem is ez a lényeg. nyilván én sem értem, és én is csonkításnak gondolom, egyszerűen belegondoltam, hogy miylen érzés lehet ez. :(

Nem tudom mit tennék a helyében, az fix hogy iszonyú nagy elhatározás kell egy ilyen műtéthez, de megértem a logikáját, miért gondolta így. Más kérdés hogy ebből miért is lett ekkora világszenzáció, nekem ez az abszolút magánügy kategória, akor is ha világsztár vagyok. Ja de nem vagyok az, akkor nem tudhatom. :)

@Ziebi: Hát, itt jön be a képbe az, hogy világsztár, és példakép, ebből a szempontból én értem, hogy sokaknak erőt adhat, hogy hát az AJ is... Ezért én tisztelem.
De mondjuk jobb lett volna, ha inkább azt verik nagy dobra, hogy így meg úgy él, ezt meg azt teszi azért, hogy elkerülje a rákot. Úgy értem, a műtéten kívül.

@Zazálea: Hát, mit mondjak erre,ccsinaljanak biopsziát évente, abból is kiderül, nem kell hozzá rögtön levenni az egészet.

Nem is tudom, azért nem egyenértékű ez azzal, hogy levesznek egy gyanús anyajegyet a hátamról.

@nyaronpirostelenkek: Énsem ítélkezem AJ felett, sokkal inkabb afelett, aki ezt bemagyarázta neki, hogy ez így jó lesz. AJ-t sajnálom, teljes szívemből.

@babaBonBon: Ezek a számok úgy jönnek ki, hogy vannak mindenféle szorzók, meg faktorok, aztán összeszámolgatják.

@babaBonBon: Ok, hogy tíz év haldoklás, de nem is tudom. Ez így annyira végleges, annyira tükrözi azt a szemléletet, hogy magunkkal nem kell foglalkozni, kipakoljuk, amivel baj lehet, azt kész. Hogy a testünk csak a baj forrása, nem kell tisztelni, nem kell szeretni, nem kell figyelni, nyomorítsuk meg, mielőtt ő nyomorít meg minket.

Mintha egy ellenség lenne.

@Nils Holgersonné: Pont ez az! Oké, elhiszem ( tanultam, tanították), hogy vannak gének, amelyeket örökölve tényleg kialakulhat nem egy nagyon komoly betegség, de- meg ne haragudjon senki a kirohanásért- már annyira uuunom, hogy mindent, de MINDENT a génekkel és az öröklödéssel magyaráznak...!!! Hiszek abban, hogy a gondolatainknak teremtö ereje van, hogy a táplálkozásunk nagyban meghatározza az egészségünket és ezáltal az életminöségünket; hogy több kell a rákhoz, mint egy gén. Nem biztos, hogy jól gondolkodom, de csak azért rettegjek a szívrohamtól, mert a nagyszüleim abban haltak meg?!

Az, hogy AJ felvállalta a mütétet, vígaszt nyújtva a sorstársaknak, csak részben értek egyet. Ugyanis sok sorstársnak nincs lehetösége ( leginkább pénze), hogy rekonstrukciós mütétre vállalkozzon, míg AJ-nak van és jó eséllyel fog implantátummal is úgy kinézni, mint EGÈSZséges korában. Ez vajon tényleg azt sugallja a már kialakult rák miatt operált nöknek, hogy így is lehet teljes az élet?!?!?!?!
A másik, hogy a családja miatt tette...nos, ha lehet hinni a médiának, ö pont nem arról volt híres, hogy annyira figyelt volna az egészségére ( lásd táplálkozási problémák), vagy arra, hogy relatív stresszmentesen éljen. Nem, ö ( véleményem szerint) kizsigerelte a testét, még a szülései után nem sokkal is úgy nézett ki, mint aki anorexiás. Szerintem ez sem normális.

Szóval valahol úgy vagyok vele, hogy igen, sajnálom öt, más részröl viszont az eddigi életvitele nekem nem azt sugallta, hogy annyira vigyázna magára akár a családja, akár maga miatt.

"Fényhozó vagy. Ismerned kell a szemek gyengeségét. Nem ítéletböl. Ha egész lényedet a megváltás szándéka tölti ki, akkor mérni fogsz, de nem ítélni. Az ítélet Önála van."
(Beszélgetés az angyallal 161.o.)

@hbogi: sztem ez tök egyszerű, te hiszel ebben, ő meg nem. ő azt látta, hogy mellette meghalnak emberek ettől a nyamvadt géntől és ő nem akar.
lehet, hoyg hibás a döntés, de könyörgöm, van nekünk ilyen génünk? nincs. naugye.
úgy azért könnyebb, azt hiszem.

(továbbra sem támogatom AJ-t, de azért ez nem egy képlet.)

@Zazálea: Igen ebben pontosan igazad van: lehet, ha velem közölnének egy ilyen hírt, én is meginognék és kétségbe esnék annyira, hogy megfordul a fejemben a mütét, pozitív életszemlélet ide vagy oda. Remélem, hogy soha, de SOHA nem kerülök sem én, sem a szeretteim ilyen helyzetbe!

Nagyon tetszenek a vélemények, mert én meg ezt a spirituálisabb oldalt tudom nehezebben átérezni és olyan jól írtok róla! Azért mégiscsak hadd írjam le, hogy ha nem is szabad mindent a génekkel magyarázni (egyetlen olyan géneltérés ismert, ami 100%-osan okoz betegséget, a többi csak kicsit vagy nagyon növeli az esélyt), az, hogy valakinek ez a pozitivitása van, mint AJ-nek, olyan szintű valószínűséget jelent, amit nem túl jól lehet szeretettel, egészséges életmóddal, citromlével vagy homeopátiával befolyásolni. Van, amikor a gének erősebbek ennél sajnos. Legjobb barátnőm édesanyja is BRCA1 pozitív volt, 50 évesen meghalt, az összes női felmenője mellrákban halt meg. És itt szerintem nem a halál vagy a haláltól való félelem a lényeg, hanem az, hogy hogyan halt meg, másfél évig egy iszonyatos szenvedés volt, a természet csonkolta őt, kifekélyesedés, használhatatlanná ödémásodott karok... Pedig előtte számomra ő volt a példakép az egészséges életmód terén, nagyon odafigyelt, már csak azért is mert tudta az esélyt.
Itt nincs olyan, hogy max menjen el biopsziára meg rákszűrésre, mert nem lehet a mellett agyonszurkálni, hogy hátha eltalálom azt a sejtcsomót, ahol elindult a daganat, mert igen, nagyon sokszor utólag derül ki szövettannal, ahol centiről centire haladnak az egész kivett mintában, hogy bizony már elindult a daganat.
Persze nem egyértelmű, hogy a csonkolás tényleg jó megoldás-e, de AJ végignézte az édesanyja halálát plusz az, hogy évekig rettegjen, hogy lecsap a ménkű, szerintem magyarázat arra, amiért így döntött. Az, hogy gazdag és simán megengedheti magának a munkából való kimaradást és a profi helyreállító műtétet, azt ne elítélendőnek nézzük már, hanem csak egy körülménynek! Vagyok annyira jóhiszemű, hogy szerintem is a családja, gyerekei miatt döntött így. Az étkezési zavar meg nem feltétlen úri hóbort, hanem egy nagyon nehéz betegség, de nála szerintem a vékonyság pont hogy a túlzott "egészséges" táplálkozás következménye.
(Ma hányan szaladgásznak körülöttünk műmellekkel pusztán esztétikai hóbortból, a tévék közvetítik a celebek plasztikai műtétjét, és ha valahol, hát ott szerintem a test és a természetesség megerőszakolása történik...)

@Nils Holgersonné: persze, átjött:)

@hbogi: ne is!

@Borita: igen, valahogy én is így gondolom.

Ez a nő évtizedek óta egy olyan világban él, ahol mindenkinek mű melle van. Nem hiszem, hogy olyan nehezére esett megvállni a melleitől. Kérdeztem egy orvost, azt mondta, olyan magas ez a 80 valahány százalék, hogy tuti hamarosan mellrákos lett volna. Ha nekem ezt mondják, a majdnem két gyerekem miatt is megteszem.

Hát kicsit túltengenek az ellenvélemények. Amerikában komolyan veszik, hogy az orvostudomány az statisztika, dunsztunk nincs, hogy hogyan működik a szervezet, a környezeti hatások, a gyógyszerek. Ha a statisztika azt mutatja, hogy nagyobb esélye van a rákra (és egész biztosan, hogy "jó" orvosai vannak, azaz figyelembe vették, hogy 35 éves kor előtt jobb lett volna, stb., mik a műtét rizikói), akkor AJ-nek szíve joga beparázni. Ha ettől most nyugodtabban éli le az életét, már megérte. Neki. És ez erről szól, hogy az ő döntése (és nem könnyű döntés, mivel lehet ellen és mellett is érvelni).

Egy szempont az egészséges életmód, egy szempont a család-gyerek-félelem. Nagyon szeretem a gyerekeimet, de azt gondolom (és ezen már sokszor gondolkodtam bizonyos okok miatt, hogy mi lenne, ha nekem mennem kéne és mi lenne a gyerekeimmel akkor), szóval arra jutottam, hogy van egy lelkem, ami valamiért most jött erre a Földre, van valami feladatom, amivel meg kell birkóznom. Nem véletlenül most vagyok itt és ebben a testben. Ha valamilyen betegségem lesz, annak biztosan oka van. Mint minden történésnek. És a gyerekeimnek is meg van a maguk feladata, amit meg kell oldaniuk ebben az életben. Ha velem, akkor velem, ha nélkülem, akkor nélkülem. Valószínűleg nem mosolyogva csinálnám végig, de abban a tudatban, hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik tudják, hogy nekem mi a fontos. Milyen szellemben próbálom nevelni a gyerekeimet és tudom, hogy mindent megtennének, hogy a gyerekeim továbbra is megkapjanak minden figyelmet, szeretetet.
Nem tudok és nem is akarok félelemben élni, mert úgy nem érdemes. Nem akarom, hogy a gyerekeim is rettegjenek az élettől. Biztosan szörnyű lehet megtudni, hogy x% esélyem van egy betegségre, de azt is tudom, hogy ha félek, akkor biztosan bevonzom.

NH-né, Te ezt biztosan érted: criticalbiomass.blog.hu/2013/05/18/szendi_gabor_fantaszta_rakterapeuta

@FilotásLili: 'Lili! :-) Végig olvastad? Szerintem tök jól van leírva, mert még én is értettem! (kivéve az utolsó előtti bekezdést, ott maradtak homályos foltok). Persze azért még megvárom, hogy Doktornő is mondjon véleményt, csak akkor hiszem el :-)
Amúgy is mindig olyan jókat mulatok ezen a Szendi-n... pedig rossz vicc!

Szerintem alapvetően nem tudhatjuk, hogy mit tennénk, ha kiderülne, hogy mi is hordozzuk egyik vagy másik hajlamosító génmutációt, nem? Addig, amíg (szerencsére vagy sajnos) fogalmunk sincs róla, hogy hordozzuk-e, szerintem könnyű azt mondani, hogy reméljük, hogy soha nem kerülünk ilyen helyzetbe. Reméljük csak, persze, én is remélem - de A.J. esete pont arról szól, hogy ő már nem remélheti, mert TUDJA. Aztán meg szerintem szíve joga azt kezdeni ezzel a tudással, amit jónak lát... Gondolom a fent megszólalók közül senki nem szeretné - akármilyen véleményen is van, hogy neadj'Isten adott esetben valaki az ellenkezőjéről próbálja meggyőzni annak, amit ő maga helyesnek tart... a legkevésbé sem hiányozna, nem?
No elnézést, hogy elragadtattam magam itt (különben is tök ritkán kommentelek Nálad), és ebben a dologban eddig még sehol nem is nyilvánítottam véleményt, de nem bírtam megállni most...

Bocsánat még annyi (és ezután visszafogom magam), hogy
1.) Ha valaki abban hisz, mint A.J. hogy adott esetben leveteti a melleit, akkor miért gondolja bárki, hogy neki lehet /szabad /kell(??!) meggyőzni az illetőt arról, hogy más megoldást válasszon?
2.) az végképp nem világos, hogy mi a különbség a gyanús anyajegy eltávolítása, és a szinte biztosan elrákosodó elmőszövet eltávolítása között? Ha nekem egy bőrgyógyász azt mondja egy anyajegyre, hogy ránézésre gyanús, tuti levetetem... pedig a bizonyosság közt nagyságrendi különbség van ez eset és A.J.-é közt...

@manner: no, igen... ez vhogy így van... nekem a második terhességem idején vettek le egy gyanús anyajegyet a csípőmről.... kb.30 hetes terhes voltam és tudtam nem lesz rá időm sok utána.. megbeszéltem vagy 4 dokival és amellett döntöttünk, h oké vegyük le és helyi érzéstelenítés oszt jó napot!

@manner: Tök jó, hogy írtál. A sok komment miatt már sokszor átszűrtem magamon, írtatok sok olyat, amire én nem is gondoltam. Szóval már bennem is árnyaltabb a kép.

Viszont a mell és az anyajegy között van különbség. Az anyajegy -ha már gyanús-, akkor az eleve egy rákos elváltozás, nem csak a gyanúja.
És persze nem tudhatom, hogy áll hozzá AJ, de egy kis darab a bőrömből nem ugyanaz a nagyságrend, mint a mellem. Utóbbinak a levételével a lelkem is sérül, nem csak a testem. Persze lehet, hogy ha valaki hozzá van már szokva a mellimplantátumhoz, és egyébként is megcsinlták neki, nem csak a lapos helye van ott, akkor az lelkileg nem olyan megterhelő. De nekem rögtön az átlag -mellrákos- nők képe ugrott be, lapos mellkassal, amit azért nagyon nehéz feldolgozni.

Btw, kicsit olyannak érzem ezt, mint a mandulák kivételét. Attol még ugyanúgy megbetegszik a gyerek, csak lejjebb húzódik a fertőzés. Igen, ebben az esetben is van olyan, amikor nem elkerülhető a műtét, tudom, csak mi van, ha AJ kiveteti mindenét, és mégis rákos lesz? Mert van rá öröklött (genetikai vagy kulturális) hajlama? Nem a mellrákra, hanem a rákra úgy általában? És a mellrák még gyógyítható, ha időben észreveszik, de neki mondjuk ezek után hasnyálmirigyrákja lesz?(ha van olyan)

@FilotásLili: Igen, értettem ,de nem néztem meg az eredeti cikkeket, gondolom, hogy tenyleg ez van benne. De nekem, ami pl lejött, az az, hogy ha valakinek ilyen génmutációja van, akkor nem csak a mellrákra, petefészekrákra hajlamos, hanem általában a rákra, gondolom csak a mellrákban hamarabbmeghalnak, mint hogy más szervben is kialakulna.

Sokszor úgy érzem, Szendi többet árt a másképp gondolodóknak, mint használ. Kábé mint Geréb Ágnes az otthonszülésnek, Labant vagy Labanc, vagy ki meg az oltásellenességnek.

@Nils Holgersonné: Kösz, hogy válaszoltál.

Az anyajegy, ha gyanús, attól még nem automatikusan rákos elváltozás, van, hogy leszedik, és a szövettan nem igazolja a gyanút.

Igen, pszichésen nyilván tud lenni különbség a mell és az anyajegy közt (és ezt nagyon keserűen mondom, mert nekem meg már méhem nincs), de ez a probléma leginkább esztétikumról szól, ha a funkcióját nézzük, akkor a mell a szoptatásra kell leginkább, ha valaki nem akar már, és nem ellenzi az implantátumokat, akkor tulajdonképpen nem olyan nagy a különbség. Onnan nézve pedig szerintem (hangsúlyozom: szerintem) nincs igazából különbség az anyajegy és a mell közt, hogyha az életedet veszélyezteti. Hála az égnek nem voltam nagyon tájékozott a BRCA és mellrák témában, de az olvasottak alapján sajnos ez a génhiba éppenséggel a rosszabb prognózisú (fiatalabbakat támadó, kezelésre kevésbé jól reagáló) fajta mellrákot okozhatja.
Egyébként én is úgy értettem az olvasottakat, hogy ezek a génmutációk általában hajlamosítanak a rákra (majd ha erre jár egy ezzel foglalkozó kutató, kérem, hogy igazítson el!), tehát azzal, hogy AJ levetette a melleit, és kiveteti a petefészkeit, csak bizonyos rákfajták kockázatát csökkenti. Azt viszont radikálisan, és ha ő így nyugodtabb, akkor miért ne tenné? Hiszen végignézte az anyja halálát.
Hogy mi van, ha mégis rákos lesz (igen, létezik hasnyálmirigyrák)? Gondolom akkor szomorú lesz, hogy igyekezett megtenni, amit lehetett, és nem volt elég. Egyébként hasnyálmirigyrákból is van jobb és rosszabb prognózisú, Steve Jobsé állítólag az előbbi volt, de sokáig visszautasította a műtétet, ami lehet, hogy közrejátszott a végkimenetelben.
(Szendit meg Somát szándékosan nem emlegettem, a kérdésben tett megnyilatkozásaik kiverték nálam a biztosítékot, sorry. Itt azért láttam értelmét, hogy megszólaljak, mert meglepett a bejegyzés felhangja, ennél valahogy józanabbnak gondoltalak, de mindenesetre reméltem, hogy lehet kulturáltan véleményt mondani. köszönöm, hogy megtehettem.)

@málnabálna: Ugye? És amúgy készült szövettan (kiderült, hogy volt-e értelme levetetni?)?

@Nils Holgersonné: igen van hasnyálmirigyrák, sőt elég sok embert ismertem, aki ebben halt meg és ugye azt nem nagyon tudod csak úgy eltávolítani, mint mondjuk a melleket... azt kemózzák, stb, de kivenni, nem lehet, kész vége.... @manner: volt szövettan persze, de nem volt melanomára utaló mittom benne, de ettől függetlenül gyanús volt s bármikor bajt okozhatott volna, tehát nem bánom, h levettük :)
most pl.elkezdtem a paleoval foglalkozni, mivel mindkét gyerek tejre és most kiderült gluténre is érzékeny s innen már csak egy ugrás volt, meg egy kölcsön kapott könyv (igen NH-né Szendi féle könyv volt :D) elindított a paleolit táplálkozás felé...
nah, ha azt vesszük, h csak mérgezzük magunkat a tejjel(kazein), lisztekkel (glutén) és nem beszélve finomított cukrok, fölös szénhidrátok, DE kívánjuk, szeretjük, hozzászoktattuk a szervezetünket (s kvázi drogként működnek, ha esszük őket).. nekem ezeket elhagyni nagy feladat és
valóban érzem, tapasztalom magamon is (gyerekekről nem is beszélve, h a látható, tapasztalható nagy panaszok elmúltak)
hogy hasznos dolog! Nem állítom, h 100%os paleolit étrendre térek én magam át, mert a rizset krumpli helyett inkább eszem, ha nem is mindennap, de kenyérről leszokni nem volt nagy feladat (nekem, másnak aki nagyon kenyeres, valszeg az lenne!), tejet se ittam, max 3 löttyintés reggeli kávémba, cukrok más tészta, azt még kívánom...

úgy vélem vmit vmiért teszünk! ki fanatikusabban, ki light-osabban, a lényeg, h tegyünk vmit és figyeljünk magunkra, jelekre...

@Nils Holgersonné: az anyajegy, ha gyanús, nem rákos elváltozás feltétlen, lehet csak gyanús, leveszik és szövettan mégsem mutat semmi rákot...eseteben is így volt! de azért jó, h leszedték, mert akár 1-2 év múlva lehetett volna baj is belőle.. mindegy! hagyjuk, nem vagyok sem orvos, sem biológus, Szendit is csak most kezdem emészteni és vágom, hogy psziként s nem orvosként/biológusként/antropológusként közelíti meg a dolgokat, de nem mond hülyeséget.. ha már dokis könyvet akarok/tok, akkor Robb Wolf talán hitelesebb, mert dokiként és sportolóként ír a paleolit táplálkozásról.. én csak most kezdtem olvasni, de nekem összeszedettebb, mint a Szendi..

@manner: Örülök, hogy hozzászóltál, szerintem itt egy elég kulturált beszélgetés folyik, még vitának sem nevezném, és mondom, a kommentek hatására mar árnyaltabban látom a képet. Nem tudom, milyen volt a poszt felhangja, én melységesen, mélységesen szomorú lettem a hír hallatán. Nem akartam AJ-t bántani, inkább vagyoka mai orvostudományra mrges akkor már, és érzem úgy, hogy AJ-t becsapták. Nyilván, ha tudományos részét nézzük, akkor ez nem igaz, ez inkább csak egy érzés, egy nagyon felkavaró érzés, amit a cikk kiváltott belőlem.

Nekem is vettek már le gyanús anyajegyet, és van is még rajtam több is, nem jutott eszembe a párhuzam, de van benne valami. Mondjuk az jelzésértékű, hogy a bőrömet nem értékelem egyenragúként a mellemmel.

De azért, ha nem is AJ, meg az extrém rákkockázatok esete kapcsán kéne erről beszélni, szóval azért az mindenkinek megszívlelendő, hogy bánjunk partnerként a testünként, ne ellenségként, mert akkor tényleg az lesz. Ez nem ezotéria, meg Soma-mamagésa, hanem egyszerű józan paraszti önszeretetből.

@málnabálna: nem rizset persze, hanem rizst! bocs!

@málnabálna: Nekem szimpi a paleolit, csak Szendi nem :)) és szerintem pont, amit írtál, az az ellentéte annak a hozzáállásnak, hogy pakoljunk ki mindent gyorsan, amivel baj lehet, nehogy baj legyen.
Hogy ti figyeltétek magatokat, volt egy csomó panasz, amivel más egy életen át szendved, áttértetek, és mindenkinek jobb lett. Bőr, ízület, nem tudom, még mi.
Partnerként kezeltétek a testeteket, aki küldi a jeleket, és ezt komolyan veszitek. Szuper :)

@Nils Holgersonné: köszi ezt az utolsó 2 mondatot! mélységesen 1et tudok érteni :)

@málnabálna: Vagyis van bajom a paleolittal is persze (főleg környezetvédelmi), de ehhez szegény AJ-nek már semmi köze :)), nehogy valaki azt süsse ki, hogy azt mondom, ha paleolit táplálkozik, akkor mellrákja se lenne.

@manner: Ne haragudj, nem megmondóember akarok lenni, nekem is megvan a magam baja, ha épp extrém kockázatokat nem is mutattak ki nálam (mondjuk nem is nagyon vizsgáltak), és hálistennek még nem vettek ki semmilyen szervemet (vagyis anyajegyet igen). Nekem is van hozzáállásbeli változtatnivalóm, inkább a beszélgetni szeretek erről, mert foglalkoztat ,semmit vitatkozni, vagy megmondani a tutit.

@Nils Holgersonné: igen irritál engem is itt-ott, és pont ezért nem is foglalkoztam vele- eddig, de most olvasok másoktól :P az irányvonalat értem és fogom az adást ez a lényeg :)
hmmm, jah környezetvédelmi szempontból a sok húsevéssel nem járunk előrébb ezt belátom, ezen gondolkodtam pont a napokban én is :D

@Nils Holgersonné: Én sem akartam megmondóskodni :)
Meg személyeskedni sem akartam, lehet, hogy bénán írtam az egyik hszben, ne haragudj, nem akartalak megbántani. úgy értettem csak, hogy olyan higgadtság, meg nyugodt derű árad általában a bejegyzéseidből, hogy ahhoz képest nagy volt a kontraszt ebben a bejegyzésben, és az utolsó mondat ("kérem, KÉREM...) adta meg a végső lökést, hogy írjak.

Adalékul a saját sztorimhoz: nem volt igazán más választásom (és az én értelmezésemben AJnek sem). Nálam az utolsó pillanatig próbálkoztak minden egyébbel az orvosok, de ha nem veszik ki, ott vérzek el, és az aznap született, egyetlen gyerekem ma félárva. persze kérdésként volt prezentálva a dolog, hozzá kellett járulnom, beleegyező nyilatkozatot adnom, de teljesen el tudom fogadni hogy AJ esetében hasonló volt a mechanizmus: egy durva és fájdalmas döntéssel valaminek, amit nagyon nem szeretett volna, a lehető legjobban csökkentette a kockázatát. (Senki nem mondja neki, az orvosok sem, hogy tuti nem lesz semmilyen rákja soha, mint ahogy nekem se mondta senki, hogy így viszont biztoséletben marad. "Vicces" módon aláírtam, hogy akár bele is halhatok a műtétbe, és tényleg egy hajszálon múlt az életem.)
Na azóta egy-két dolgot máshogy látok. Például azt gondolom, hogy ettől még AJ-nek baromi nehéz ezt az egészet feldolgozni, de mindenképp jófejség tőle, hogy kiállt a nyilvánosság elé... őszintén szólva nem hiszem, h segít magán azzal, ha tépelődik utólag, h jól döntött-e, vagy lehetett-e volna másképp. Nekem mondott egyszer a nőgyógyászom valami olyasmit, hogy veszteségek mindig vannak, de a nyereségek oldaláról kell megpróbálni nézni a dolgot.
... no, eldugulok, biztos elég már belőlem! :)
u.i. A bánjunk partnerként a testünkkel témában teljesen egyetértek. Simán lehet, h AJ is egészségesen él, ha nem is mindig tett így.
u.i. Szomorúság. Hát igen. Engem sokkolt, elég pocsék lehet neki. Arra nem gondoltam/nék, h az orvosok becsapták.

@málnabálna: lényeg a lényeg :)

juj, csajok, most ettől aztán lehet hüledezni! :( www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20130521-kamerunban-gyakori-a-barbar-modszerek-alkalmazasa-a-nem-kivant-terhesseg.html
perspektívába helyezzük a dolgokat és AJ esete már nem is olyan hüledezni való, hisz' ha implant/nagyobb mellek miatt (IS) csinálta, ha egyfajta rákmegelőzésként, de legalább vmi eü-i fenhagja (is) volt, ám ez itt fent?!!!....több, mint szomorú!

Szemi vegetáriánusként a paleóhoz nem kívánok hozzászólni, mindenkinek váljon kedves egészségére az, amit megeszik, belátása szerint. :)
AJ esetéhez pedig egy mondat, amit a legelsö kommentemben már említettem: olvassátok el az "Orvostudomány a feje tetején" c. könyvet- ez egy kicsit más szemszögböl közelíti meg a témát. Itt a pdf-hez a link, letölteni sem kell:
vilir.gportal.hu/portal/vilir/upload/717530_1327607630_02389.pdf