Akartam már rég írni egy posztot arról, hogy mennyire hálás vagyok mostanában sok mindenért, apró dolgokért, meg  olyanokért, hogy még mindig van hol lakni, meg van mit enni, és fixen emlékszem, hogy kitaláltam valami vicceset is a végére, de sehogy sem akar eszembe jutni. Mindig megfogadom, hogy legközelebb jegyzetelek, ha dolgom köziben bejegyzéseken gondolkodom.

Most viszont elolvastam A Szobát, kellett egy nap előtte, mert elolvastam a fülszöveget, beleolvastam a közepébe és elolvastam a végét, jéghideg gyomorral átvészeltem egy estét, szorongva aludtam és ezzel a témával keltem, és csak ekkorra tudtam annyira megnyugodni, hogy nekiálltam elölről a könyvnek. Egy nap alatt lenyomtam, most már sokkal jobb, de még mindig felkavar, nem is csak a főtéma miatt, hanem a mellékszálak is vékony drótként vágtak a húsomba, a gyerekszülés hiperérzékennyé tett, azt hiszem. 

És persze bővült a hála-lista, hogy hozzánk jönnek vendégek, és bármikor végiglátogatjuk a rokonságot, és kimegyünk az utcára, meg a kertbe, és Lilire már csomót esett az eső, és nem kell félnünk semmitől (vagy amitől kéne, attól sem félek). És a könyv miatt most kétszer annyira élvezem, hogy ölbe veszem, megdajkálom, meg akármikor megszoptatom, hogy még mennyire egyek vagyunk, és mennyire kerek így a világ.

Ez a könyv egyébként kötelező olvasmány a majdnem14éves unokahúg nr1-nek a suliban.

Elolvastam a molyos kommenteket, és csomóan kritizálták az ötéves mesélő ötéves stílusát, de nekem pont tetszett. Szerintem nem volt erőltetett, és életszerűnek is tűnt, de kicsit elbizonytalanodtam a markáns ellenvélemény láttán, lehet, nem vagyok olyan kifinomult, vagy kevés jó irodalmat olvastam mostanában.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr855419406

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

babaBonBon 2013.07.22. 22:59:40

vagy csak pont úgy képzeled el egy 5 éves gondolkodását, ahogy az a könyvben le van írva...?
;-)

nux vomica 2013.07.23. 21:51:56

Felcsigáztál, el kell olvassam!

hbogi87 2016.11.07. 20:46:24

Ezt a filmet nézi eN épp ebben a pillanatban. Elolvastam ( németül) a sztorit és megállapítottam, hogy engem nyomaszt minden ilyesmi és köszönöm, maradok Mickey egérnél.
Igen, a szülés engem is hiperérzékennyé tett, sebaj, vállalom.
süti beállítások módosítása