2013.11.07. 21:43
17 hónapos
Kicsit lemaradtam a hónapfordulóról, megvolt az első betegség, pedig már kezdtem büszke lenni, hogy már majdnem másféléves, és eddig max taknyos volt, az is csak egyszer. Egy hányós vírus jutott nekünk, tényleg nekünk, mert TL után én is megkaptam, és rosszabbul viseltem, mint ő, bár én legalább tudom, hogy a vécébe illik hányni, ellentétben a kishuncuttal, akit, ha gyanúsan lassított, gyorsan letereltem az iráni kézicsomózásúról.
Ez a hónap egyébként jó sok újdonságot hozott, például egyszer öt napig, egyszer meg három napig 7-től 4-ig vagy ötig nem voltunk együtt, és határozottan jól viselte. Azt hittem, így,vagy úgy, de ezek a napok az anyatejes táplálás (aka szopi) végétf ogja jelenteni, de nem, Lili ott folytatta, ahol abbahagyta. Talán kicsit többet eszik most rendes kaját, de ez lehet, hogy a vadonatúj rágófogaknak is köszönhető, amik már nem csak átellenes oldalon vannak, szóval egész jól használhatóak.
Aztán túlvagyunk az első nem magyarul beszélő babysitteren is (Radica néni, ki más, wuzi deda limuzinja óta nagy barátok lettek). R néni nem volt szívbajos egyébként, mikor a kisréce nyugtalankodni kezdett, keresett magyar nyelvű tévéadást, és ez tényleg nyugatólag hatott, pedig valami parlamenti napló volt. Mikor megérkeztem (egy órával később), kint álltak a kapualjban, és minden arrajárónak integettek. Lili két kézzel is. A néni egyébként odavolt, hogy milyen okos, hogy mindent elmutogat, amit szeretne és mindent megért. Ez az egy óra viszont jobban kimerítette, mint az egésznapos távollét, nem tudom, miért, utána elég bújós lett, és végül beteg, ugye.
és arra is rájöttem, hogy bár mintha abszolút nem érdekelnék a szavak/versek/dalok, amiket én mondok neki, a mástól hallottakat rögtön tudja, felismeri. Lehet, ez valami túlélési stratégia, hogy vészhelyzetben jobban kell figyelni, meg kooperálni.
Ebben a hónapban érezhetően megugrott a szóbeli kommunikációra való igény, kiélvezem az utolsó pillanatokat (hónapokat), amíg nem tud beszélni, utána annyira más lesz, úgy képzelem.
Tud szépen járni, a múltkor szaladt is (hol máshol, mint a nagyágy tetején, szerencsére hamarabb hasraesett, mint az ágy vége), próbált ugrálni a trambulinon, zenére körbeforog szépen és egészen hosszúakat lehet már vele sétálni.
A szem-kéz koordinációja szerintem elég jó, mondjuk nem tudom pontosan, mit kell tudnia, de a Nokia telefon vékony töltőjét simán bedugja a telefonon levő fekete alapon fekete, pici lyukba (többször egymás után), és még csak fel sem merült bennem, hogy eltörné, vagy elhajlítaná.
A játékait nagyon védi, egy kisfiú van, akivel szó nélkül eljátszik, és nem kell folyton szétválasztani őket (igen, ez te vagy, Leon!), a többieket kinyújtott karral tartja távol magától és a játékoktól. Különös védelmet élvez a böngésző-könyv, abba nem is pillanthat bele más kisgyerek, ha Lil tanulmányozza épp. Nagyon könyves egyébként is, naponta végigolvassa komoly képpel az össze leporellókönyvet (van egy pár), a sétára pedig a kisalakúakból választ magának. Ha olvasni támad kedve megáll, kinyitja, és nézegeti a rajzokat pár percig, utána mehetünk tovább. A lakásban meg hozza oda, hogy mit nézegessünk, és néha szopi közben is a kezében egy könyv, igaz, akkor kényelmetlenül, csak a szeme sarkából látja, de azért nézegeti.
Húzza-vonja a gurulós kistáskáját, belepakol pár DVD-t a polcról, meg még pár kincset random, esténként, mikor helyrerakom, mindig meglepődöm, hogy milyen nehéz. Az állatos formabedobó (tudjátok, amin van krokodil alakú lyuk) meg az állatos papíralapú formakirakó hónapok óta nagy kedvencek, de eljátszik bármivel, sajnos az iPaddal is, amit utálok, mert bezombul tőle. TB-vel sokat matricáznak, időről időre feldíszítik a lakás egyik pontját, amit aztán a kisbetyár néhány nap nézegetés után lefejt, és lehet kezdeni előlről. Éljenek a matricagyűjtős szupermarketek.
Mióta elfogadja a vacsorát, egészen könnyen elalszik, és éjjel csak párszor kel, de én már alig ébredek fel, kiszolgálja magát, és alszunk tovább. Néha reggel nem is emlekszem, hogy volt-e ébredés. Nekem ez így most nagyon megfelel. 8-9 körül fekszik le egyébként (utóbbi akkor, mikor TB ír, hogy jön haza, és várjunk a fürdéssel) és 7-8 körül kel. Egyszer alszik dél körül, 2-3 órát.
Hihetetlen, hogy már majdnem másfél éves. Hihetetlen. És annyira élvezem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
babaBonBon 2013.11.10. 15:47:57
FilotásLili 2013.11.10. 15:53:36
nux vomica 2013.11.10. 18:31:17
A húzós elefántos kistáska?
Csak nem szerepjáték az utazásaitokból?
Utolsó kommentek