2013.12.17. 23:14
Küldd tovább tíz embernek tíz percen belül, különben
Néha egy piramisjátékban érzem magam, komolyan. Mint mar írtam, nem jön nekem ösztönből az (ajándék) adás, az elve megvan a fejemben, de*. Pedig adni jó, mert sokszorosan kapod vissza, és ezt egy kicsit demagóg dumának tartottam tegnapig, amikor is levittem négy muffint (a jólbevált diós-meggyes fajtából) a magyarórára Heinz bácsinak meg a feleségének, ezért kaptam a szokásos tea mellé hókiflit (nagyon szeretem! igazi karácsony lett tőle), meg akkor már küldtek egy hatalmas Milka-mikulast a kisrózsának, otthon aztán Radica-néni adott két nagy szelet halat, meg majdnem egy doboz karácsonyfa-díszt, de ezt köszöntem, nem kértem (a halat igen), a lakásban várt egy becsomagolt ajándék a másik szomszédnéninktől LILLI felirattal (csillogó, tapizható könyv) aztán az Ági-szomszéd-barátnő átjött úgy fél kiló csokis sütivel. Lavina :)
* ha jobban megmarketingolom magam, akkor azért tudom, hogy én is adok, időt, meg mosolyt, csak azok olyan kis vicik-vacak értéktelen dolgok ahhoz képest, hogy miket szoktam én kapni másoktól.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek