Kezdenek végleg összekuszálódni a havi beszámolók, nem tudom, mi lesz itt. Vannak ide (meg úgy általában a blogra) vonatkozó terveim, meglátjuk, sikerül-e. Mondjuk kezdésként jöhetne valaki, aki rendbeteszi a gépünket.

szóval 19 hónapos, és még nem beszél, csak amikor úgy tartja kedve, mond egy-egy szót. De ez nagyon ritka, két naponta egySzer. Cserébe egy pantominművész, szóval nincsenek kommunikációs problémáink.

alig eszik, nem tudom, hogy csinálja, mert azért még most sem vékony. kizártnak tartom, hogy ennyi tejet nyerjen ki belőlem. Fényevő.

viszont mindig eszembe jut a Gyönyörű zöld (youtube-on fent van, ha valaki még nem látta) vonatkozó jelenete, hogy a csaj a babákból nyeri az energiáját, mert ha puszilgatom, az mindig olyan, mintha megettem volna egy tábla csokit, és aludtam volna 9 órát egyvégtében valami pihe-puha meleg ágyban. 

Nem nagyon tűri, hogy beleszóljanak, vagy elvegyék a játékát. Először csak szól (hááá! némi fenyegető hangszínnel), aztán (mivel a két keze foglalt a visszatartandó dologgal) harap. Szegény egyidős unokatesója, aki meg úgy alapból magához ölelné az egész világot (és megszerezne benne minden érdekeset) elég rendes kiképzést kapott tőle a karácsonyi szünetben. A kismufurcot puszilgatni sem lehet ám akármikor, ezt még tőlem sem tűri, de az idősebb unokatesók loptak tőle néhány orrapuszit, és diadalmasan számolták, hányszor sikerült egy nap. 

Egyébként meg szerintem -bármilyen ellentmondásnak tűnik ez- még mindig nagyon türelmes baba. Leeht vele jönni-menni, vásárolni, utazni, beszélgetni. 

És viccel is egy csomót, meg mindenféle arcokat próbál fel amellett, hogy neki kettő van: egy csalafinta mosolygós, meg egy überkomoly-nagyonhivatalos. 

Minden 10-20cm magasságú dologra lecsücsül, legyen az raklap az ikeában, padka az út szélén, vagy a földön tornázó nagymamája hasa. Karácsonyra kis piros széket kapott, rögtön tudta, hogy az övé :)

ja, hazafelé vicces volt, míg a kistündérbéka összes ajándékát hazacígöltem. még leszállni sem tudtam egyedül a vonatról, szerencsére le volt mindig szervezve a segítség. Na jó, hoztunk lekvárokat, meg más finomságokat is.

szánom-bánom, de egy csomó kis aranyosságot elfelejtettem a hónap során, pedig mindig megfogadom, hogy ezeket rögtön leírom. De úgyis nyakunkon a húszhónapos bejegyzés, majd abban írok többet. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.