Van egy koldus a közért mellett, ahol vásárolni szoktam, meg van egy itt a Donauturm mellett, ahova a továbbképzésre járok. Persze sok más is van még a városban, de velük szoktam napi szinten találkozni. Nem szoktam nekik pénzt adni inkább leönteném magam egy vödör jeges vízzel *, amire egyrészt az a magyarázat, hogy nekem sincs pénzem (bár az utcazenészeknek szoktam adni), másrészt az, hogy utálom, ha megmagyarázhatatlan rossz érzést okoznak nekem (okozok magamnak). És ezen egy csomót gondolkodtam, hogy miért is zavarnak engem a koldusok. Van egy csomó ötletem, de egyiket sem érzem jó magyarázatnak (úgy gondolom, ha meg tudnám igazán fogalmazni, mi zavar, akkor már nem zavarna):

1. Úgyse tudnék mindennap adni, márpedig ők (ez a kettő, akikről beszéltem), mindennap szépen néznek, és mondják a biiiiitte-danke-gutentag-ot, kitartott tenyérrel. Szóval mindenképp rossz érzés elmenni mellettük, akkor is, ha hetente adnék nekik valamennyit (egyébként mennit kell adni egy koldusnak? Mert a 10-20 centet pofátlanságnak érzem, az 50-et kevésnek neki, az egy eurót soknak nekem.) <----> ez azért nettó kifogás, nyilván, hiszen egyszer sem adtam nekik, meg akkor pláne utálnám őket, ha csak azért, hogy ne nézzenek rám könyörgően, mindennap kéne adni

2. Ezek úgysem igazi szegények, hanem a koldusmaffia tagjai, ha adok nekik, azzal csak a rendszert támogatom (ld. Cigányok ideje) <---> ha tényleg csak a maffia játékszereiként gondolnék rájuk, letojnám magasról őket, nem zavarnának. 

3. Szerencsétlenek <---> akkor miért nem szimplán csak szánalmat érzek, és miért zavart?

4. néha legszívesebben csak ordítoznék velük, hogy nekem sincs, érted? nekem sincs! Ami persze nem igaz, mert annyi pl van, hogy ne kelljen kiülnöm az utcára.. És különben sem tesz jót, ha ilyeneket mondogatok. Meg mindig eszembe jut A hegedűs a háztetőn koldusa, aki csak egy kopejkát kap, mert az adakozónak rossz napja volt. Erre a koldus: azért mert neked rossz napod volt, nekem miért legyen?

Ilyesmik. Igazán egyik sem oldja fel a homályos rossz érzést a gyomrom körül. 

 

* vajon fogjuk-e ezt az utalást tíz év múlva érteni anélkül, hogy belinkelném ide mondjuk Falus Ferencet, aki máris több vidám percet szerzett nekem, mint Demszky és Tarlós együttvéve?

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr66637027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nux vomica 2014.08.30. 21:59:30

Rossz érzésed nem kell, hogy legyen.Ez az ő élettörténetük.
Én bevezettem, hogy kimondom : a gyerekeimnek is kell.
Ez persze elég vicces, mert sokszor nem is értik.
Halászni kell megtanítani és nem halat adni!
Ha adsz valamennyit is, csak megerősíted benne koldulása helyességét, vagyis részese vagy/leszel a mélységben maradásának.

vackor1b 2014.09.03. 09:56:15

Ha meg nem akar halászni, az már az ő gondja.
Szombaton bevásároltam a lányoknak a hiányzó felszerelést. A pénztárcám teljesen kiürült. De a lámpánál megjelent egy nálam alig fiatalabb pasas, ép kezekkel és lábakkal. Dőlt belőle az alkohol és arra hivatkozott, hogy hajléktalan. Egy pillanatra rajtam is végigfutott minden ilyen gondolat. És aztán gyorsan el is engedtem. Ez az ő "játéka". Ezt a szerepet ő választotta. Neki kell eldönteni hogy akar élni.(nem is tudom kitől hallottam ezt ;) ) és elmúlt a rossz érzésem.

Gem 2014.10.14. 06:45:48

Én tudom, hogy engem mi zavar bennük, mégpedig három dolog.

Az egyik, hogy ahhoz, hogy legyen némi ennivalója (akár még főtt, meleg is), meg mondjuk pzs és pár hasonló cucc, ahhoz elég lenne, ha én - és mások is páran naponta - 5-10-20 centet (vagy itthon 10-20-50Ft-ot) adnék, és ennyit speciel még adnék is, ha nem gondolnám régebbi tapasztalatokból azt, hogy a képembe vágja, hogy kevés, vagy ezzel ekvivalens más gesztust tesz (de valószínűleg nem adná vissza a pénzt). Vagyis az a gond, hogy a többségük (feltehetően a koldusmaffia részesei, az "igazi" magányos koldusok talán nem) egy elkényeztetett gyerek módjára követelőzik anélkül, hogy elgondolkodna azon, hogy ő miből is él.

A másik, amikor kérés, "koldulás" helyett erőszakosan követelnek, ilyen volt például 20 évvel ezelőtt az Astoriánál és a Blahánál egy ideig (a rendőrség kellő fellépésig) néhány rajkó, akik a a szó legszorosabb értelmében belecsimpaszkodtak az ember ruhájába, és nem engedték továbbmenni.

A harmadik, amikor cigarettára költi a pénzt. és ezzel az én életemet rontja (az alkohol ebből a szempontból kevésbé zavar, de az sem jó nyilván).

Így aztán időnként ételt adok nekik, de pénzt szinte soha.

Amikor nekem jön valamelyikük azzal, hogy 1-2 gyereket nevel és hajléktalan, akkor én is szoktam mondani, hogy én meg ötöt, és nekem sincs lakásom, de persze azért ez némileg álkifogás, hiszen van hol laknom és sok minden másom is van, többek között egy nagyon erős családi szociális hálóm.

Volt olyan is, hogy épp nem volt kedvem foglalkozni az egésszel, és hogy ne nyomuljon erőszakosan az épp szembejövő koldus, a velem sétálóval angolul folytattam a beszélgetést. Amikor meghallotta, megeresztett egy cifra káromkodást a külföldiekről. Hát nem lett több kedvem bármit is adni neki.
süti beállítások módosítása