A kistulipán mostanában nyitott ajtónál szeret elaludni, gondolom szereti, hogy beszűrődik még egy kis fény, szoktam hallani, ahogy ilyenkor még dumálgat magának, vagy a becipelt és gondosan betakargatott  kisautót  mozdonyt  játékokat tartja szóval. Ma viszont külön szólt, hogy jól csukjam be az ajtót. Csodálkoztam, de gondoltam biztos fáradt már, én is pont zörögtem kint, zavarhatja. Kicsit később bemegyek, látom, hogy felkapcsolta a kislámpát, és nagyban folyik a játék. Szóval ezért kellett becsukni, hogy ne derüljön ki mindjárt. Két éves, mi lesz itt később?

(ja, erről jut eszembe, minden kis valódi és képzelt bibijét be kell kenni, krémezni nagyon szeret. Sebeket és sérüléseket is azért vizionál magának, hogy aztán jól bekenhesse. A múltkor is fájlalta a térdét (ez azóta tropa, mióta először elolvastuk, hogy Boribon elesett a kiránduláson, és Annipanni egy zsebkendővel bekötözte a térdét), mondom én, a jófej anyuka, hogy hozom a krémet, bekenjük. Erre szinte rémülten mondja, hogy nem! nem krémezzük! mama! nem krémezzük! OK, nekem mindegy. Este láttam meg, hogy az ágy mellé ledobált díszpárnán van egy fura folt, meg mellette leesve a krémes tégely, kisebb tócsában. Összeállt a kép.)

(nem, nem verem meg a gyereket a krém szétpacsálásáért, még csak nem is szoktam vele kiabálni, de rászólok)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.