Az az igazság, hogy én is érzem ám, hogy halódik a blog (bár ez az olvasószámban nem annyira látszik szerencsére), szerintem a legtöbben már csak megszokásból olvasnak, hátha megint jó lesz, mint régen. Régen olyan jó volt, nem? Csináltunk mindenféle vicceset, meg mindenröl volt valami véleményünk, és mindenki szeretett idejönni (kivéve egy illetöt, aki szerint csak fényezzük magunkat a blogon. Ami igaz, de pont ez volt benne a jó.)

Elöször Táltos Bandi tünt el, hát erre annyit tudok mondani, hogy Bandi nem csak a blogból, de valahogy mindenhonnan eltünt, még a saját életéböl is, most valahol a bardóban kering, próbálja kitalálni, hogy miként szülessen újra. Néha kapacitálom, mikor mesél valami vicceset, hogy ezt meg kéne írnia, és buzgón helyesel, aztán nem csinál semmit. bármit mondok, buzgón helyesel, aztán nem csinál semmit

Aztán ugye Tündér Lili is megszületett, amivel egyrészt lecsökkent a szociális aktivitásom (ez nem igaz, csak nem írtam meg, miket csináltunk, pedig milyen jó lett volna), másrészt lecsökkent az anyagi keretem ami azért bizonyos aktivitásokhoz azért mégis kell. És bármennyire szeretem a TL-posztokat, baromira frusztrál, hogy szinte csak ezekböl áll mostanában a blog. 

Aztán meg nem is tudom, valahogy elszállt az ihlet. Vagyis fejben megvan, kb, mint a magyar sportolóknak, fejben még mindig nagyon jó vagyok, csak meg is kéne írni. Ezért például most felébe hagytam a vasalást, mert éreztem, ha most nem ülök le, akkor ez a poszt is elszáll. 

Úgy, mint a karácsony elötti, amiben meg akartam mutatni Lili adventi naptárját, ami 3 évig készült, a karácsonyi családi mindenes, a szilveszteri visszatekintös, az újévi, hogy miket is szeretnék 2015-ben. Meg még egy pár, hogy milyen dilemmáim vannak, hogy bicikli, vagy tömegközlekedés, hogy az orosz vagy az apácás ovi legyen, meg hogy kaptam egy új vasalót, ezért már nem csak a gyér megvilágítású nappaliban tünik úgy, hogy vasalok. 

Szóval... Szóval, szóval... Itt most valamiféle újévi fogadalomnak, vagy blogjátéknak kéne jönnie, hogy a következö 52 héten írok 52 posztot, vagy írok mindennap egy 300 karakteres szösszenetet. De kicsit félek, hogy nem tartanám be. Ha-ha. Na jó, mondjuk megígérem, hogy a következö héten írok a LEGO-ról, meg Armandóról, ok? Találjatok ki valami penitenciát a kommentekben, ha nem így lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.