2015.01.11. 16:32
Hová tünt Damon Hill?
Az az igazság, hogy én is érzem ám, hogy halódik a blog (bár ez az olvasószámban nem annyira látszik szerencsére), szerintem a legtöbben már csak megszokásból olvasnak, hátha megint jó lesz, mint régen. Régen olyan jó volt, nem? Csináltunk mindenféle vicceset, meg mindenröl volt valami véleményünk, és mindenki szeretett idejönni (kivéve egy illetöt, aki szerint csak fényezzük magunkat a blogon. Ami igaz, de pont ez volt benne a jó.)
Elöször Táltos Bandi tünt el, hát erre annyit tudok mondani, hogy Bandi nem csak a blogból, de valahogy mindenhonnan eltünt, még a saját életéböl is, most valahol a bardóban kering, próbálja kitalálni, hogy miként szülessen újra. Néha kapacitálom, mikor mesél valami vicceset, hogy ezt meg kéne írnia, és buzgón helyesel, aztán nem csinál semmit. bármit mondok, buzgón helyesel, aztán nem csinál semmit
Aztán ugye Tündér Lili is megszületett, amivel egyrészt lecsökkent a szociális aktivitásom (ez nem igaz, csak nem írtam meg, miket csináltunk, pedig milyen jó lett volna), másrészt lecsökkent az anyagi keretem ami azért bizonyos aktivitásokhoz azért mégis kell. És bármennyire szeretem a TL-posztokat, baromira frusztrál, hogy szinte csak ezekböl áll mostanában a blog.
Aztán meg nem is tudom, valahogy elszállt az ihlet. Vagyis fejben megvan, kb, mint a magyar sportolóknak, fejben még mindig nagyon jó vagyok, csak meg is kéne írni. Ezért például most felébe hagytam a vasalást, mert éreztem, ha most nem ülök le, akkor ez a poszt is elszáll.
Úgy, mint a karácsony elötti, amiben meg akartam mutatni Lili adventi naptárját, ami 3 évig készült, a karácsonyi családi mindenes, a szilveszteri visszatekintös, az újévi, hogy miket is szeretnék 2015-ben. Meg még egy pár, hogy milyen dilemmáim vannak, hogy bicikli, vagy tömegközlekedés, hogy az orosz vagy az apácás ovi legyen, meg hogy kaptam egy új vasalót, ezért már nem csak a gyér megvilágítású nappaliban tünik úgy, hogy vasalok.
Szóval... Szóval, szóval... Itt most valamiféle újévi fogadalomnak, vagy blogjátéknak kéne jönnie, hogy a következö 52 héten írok 52 posztot, vagy írok mindennap egy 300 karakteres szösszenetet. De kicsit félek, hogy nem tartanám be. Ha-ha. Na jó, mondjuk megígérem, hogy a következö héten írok a LEGO-ról, meg Armandóról, ok? Találjatok ki valami penitenciát a kommentekben, ha nem így lesz.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nyaronpirostelenkek 2015.01.12. 01:07:58
Es ne hagyd abba, mert nagyon jo olvasni, es nagyon halas leszel magadnak, hogy folytattad:) A csalad tobbi tagjarol nem is beszelve.
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2015.01.12. 22:14:18
De jó volt azért olvasni, köszi, és igyekszem, igyekszem.
Zsugalla 2015.01.12. 22:47:09
De parazita én sem szeretnék lenni. Szerintem ne nyúzd magad igéretekkel, vagyunk mi olyan inyencek, hogy türelmesen kivárjuk, míg új írás fakad itt. Kettő között meg összeszedjük magunkat mi (zug)olvasók és "rázzuk a ponponokat" ;)
Egyébként olvasónak lenni se olyan könnyű, ( hadd ríjjak egy kicsit en is :D), mert komolyan rá kell vennem magam, hogy odaképzeljem a blogolót a képernyő másik felére, Aki nem azért áldoz időt és szívet a posztolásra, hogy én méltóztassak elmosolyodni itt a világ egyik csücskében. Így némán olvasva inkább egy folytatásos regénynek tünik, mint "Valaki" valódi életének... De lehetne ez akár interaktív is. A kérdés csak az, te mennyire szeretnéd, hogy felkiabáljunk a nézőtérről? :)
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2015.01.12. 23:00:00
Nem is tudom, hogy régebben milyen volt. TB is hiányzik, meg nem is tudom. Talán több türelmem volt képeket feltöltögetni, de lehet, ez is csak kifogás. Talán pont ilyen volt a blog, mint most, csak én vagyok elégedetlen.
Egyébként nagyon szívesen vagyok szereplö egy folytatásos regényben! Mondjuk nem egy Dosztojevszkij-félében :D
És köszi, köszi a kedves szavakat. Írj, ha van kedved, de nincs kényszer, becsszóra nem.
Utolsó kommentek