2015.05.07. 16:22
én úgy stresszelek,
hogy döntésképtelen leszek. Ha van mondjuk hétvégére itt is jó program, de haza is mennék Mo-ra, akkor napokig járatom az agyam, hogy melyik legyen, melyik vonattal menjek, ma, vagy holnap, vagy egyátalán nem, ilyenekben verhetetlen vagyok. Mondjuk azon is hónapokig dilemmáztam, hogy vegyek-e évesbérletet, mert végre megtehetem, de igaziból nekem biciklivel is jó, söt, jobb, és ha bicajjal járok, akkor vajon megéri-e az évesbérlet, vagy sem, de mégis milyen jó lenne, ha lenne, mert télen Lili odafagyott az ülésre. Egyébként vettem, azóta nem mentem biciklivel, de tök más okból. A másik ilyen elhúzódó ügyem Lili ovija, ami csak négyig van, ami irtó stresszes, mert én kb soha nem tudok értemenni. És van foglalt helye egy másik oviban, az apácáknál, ami 5-ig van nyitva, ugyanolyan közel van, és jó a híre. És ugyanennyibe kerül. Szeptembertöl átvihetnénk, de pont most nyílt ki a kistulipán, vannak barátai, szereti az óvónéniket, reggel gond nélkül megy, délután mosolygósan jön ki, erre most vigyem át egy új helyre?
És nem, nem állok le azután, hogy megszültem a döntést, utána jut eszembe ezer más opció, hogy talán mégis úgy lett volna jobb, és nem így. Eh.. utálom. Nyilván most is egy ilyenben vagyok benne, ti mit csinálnátok? Vagy másnak ez ismeretlen probléma?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vackor1b 2015.05.08. 10:44:29
Tá Titi 2015.05.26. 16:30:47
Mert, szerintem is az emberek jó részénél így van.
Igaz, vannak az 'istenek is...
Az, a jó, ha működik a "tükröm, tükröm..."
Akinek ez a dilemma ismeretlen, ő lehet, hogy 'Isten.
Utolsó kommentek