Nem tudom, miért, de tavaly teljesen elvesztettem a már egyébként is egyre sápadó írókedvem. Annyira sajnálom a megörökítésből kimaradt dolgokat, mert offline se írok semmilyen naplót a kistémáról (meg másról sem), és annyi mindent elfelejtek (mondanám, hogy akkor biztos nem is kár érte, de TündérLili annyira értékeli a róla szóló történeteket, ég az fejem, hogy mindig ugyanazokat ismételgetem. TB-nek persze nincsenek ilyen problémái, lazán rögtönöz bármilyen sztorit akárki gyerekkoráról, csak kérdezzétek. :) meg persze a többi sztoriért is kár, szerettem öket visszaolvasgatni)

2018 egyébként nem volt eseménytelen, például ebben az évben kezdte el Lili az iskolát, hagyta ott TB a helyőrséget (nem bírta a sivatagi klímát), voltam Moszkvában, voltunk több esküvön, mindegyik másért volt fontos, és az immár így erősen feminin erődöt is tavaly költöztettük egy nagyobb és naposabb helyre (erről is lehetett volna mit írni, mára csak a lényeg maradt: bár mindkettőnknek hiányzik a kislakás, kezdjük igazán belakni és megszeretni a nagylakást is)

Meg ugye azzal, hogy totál leszoktam az írásról, kb az egyetlen igazi kreatív tevékenységemet vesztettem el (a horgolás nem számít, mert mindig mások leírása alapján dolgozom), ami valahol a mentális állapotomat is befolyásolja. Talán az hiányzik, hogy élvezzem, amíg leírom, ne csak azért csináljam, hogy kész legyen. Mostanában olyan gondolatok bénítanak meg, hogy érdekel-e egyátalán ez valakit. Mintha nem lenne mindegy.

Egyébként a viber és whatsup appok is hibásak (ha már ujjal mutogathatok valakire), mert az értékes események után feltörő közlésvágyamat azonnal csillapíthatom, és az insta is, ahová a fotókat pikkpakk fel lehet tenni, a blog.hu nehézkes rendszerével ellentétben.

Szóval nem tudom, mi lesz az Előretolt helyőrséggel. Gondoltam rá, hogy bezárom az egészet, végülis a kezdetekhez képest szinte màr minden megváltozott, talán nyitatnék valahol máshol egy tiszta lapot. De az is lehet, hogy csak figyelni kéne csöndben, visszatér-e valaha az alkotókedv.