leadtam a pályázatot. 

Ehhez most nem tudok mit hozzáfüzni, csak azért írtam, hogy érzékeljétek a hangulatot. 

MEG VAGYOK MAGAMMAL ELÉGEDVE.

(tovább is van, csak nyomjatok a gombra)

- Milyen volt a napod?

- Jó. 

- Bövebben?

- Pénteken van a határidö, a szöveg majdnem kész, csak 70 karaktert kell valahogy lefaragnom. Dolgoztam rajta elég sokat, aztán hívott a fönök (dr. House), hogy beszéljük át, aminek az lett a vége, hogy rá se nézet, azt mondta, elöször csináljam meg a minusz 70 karkatert, aztán majd ránéz, de közben kezdjem intézni az aláírásokat. Hat aláírás kell hozzá, ebböl az egyik az övé, kettö két másik házon belüli nagyfönöké, kettö kell a szomszédos épületböl, meg 3 a 19.kerületböl*. Közben telefonáltam a kollégával, aki az ötletgazda és szerzötárs, hogy egy info még hiányzik az egyik részböl, de akkor nem plusz 70 karakter lesz, hanem 90, bár pont van is egy jó ötlete, hogy lehetne megoldani, de ö most nem ér rá, oldjam meg. A 19. kerületiek közben hívogattak, hogy küldjem át gyorsan, mert az ottani egyik nagyfönök csak kettöig van aznal bent, és nem baj, ha a szöveg még nincs kész aláírnak bármit. Átküldtem nekik emailben, meg dr. House-nak is elküldtem a kész szöveget, rögtön hívott is, hogy a Dialyse az németül van, dialysis angolul, nézzem át mégegyszer, hogy ne legyen benne hiba, addig rá se néz (nem volt benne több hiba, legalábbis nem a szövegben, de mindegy). Aztán küldött egy emailt, hogy gyorsan vigyem fel az egészet, mert mégis inkább neki, meg az itteni nagyfönöknek kéne elöször aláírnia. Nem mertem megmondani, hogy már átküldtem a 19.kerületbe, de szerencsére kiderült, hogy ök idöközben meg visszaküldték, mert valami nem stimmelt. Telefonáltam velük, hogy akkor ma már nem küldöm át, mert nem tudom, mikor lesz kész, majd személyesen beviszem reggel, mert akkor akarja a titkárnö elintéztetni az összes aláírást erre a pályázatra. Akkor kinyomtattam, vissza dr House-hoz, ö elment a nagyfönökhöz, mire átnéztem a szöveget vissza is jött (a leírásban nem tudom érzékeltetni, hogy 6 emelet és 10 perc séta választja el az irodánkat). Közben átírtam a dialysis-t, elmentettem és kinyomtattam újra az egészet, csak az aláirásos oldalt cseréltem át a régire. Átmentem a szomszéd épületbe, ott átnézettem a szöveg egyik részét a másik partnerrel** (mert ezek mindent velem irattatnak meg, én meg nem érthetek mindenhez),mondott egy szót, amit át kéne írni, majd rohangáltunk egy kicsit az épületben az ottani nagyfönök után (akinek viszont tényleg elírtam a nevét, de akkorra már a papíron volt 2 fontos aláírás, úgyhogy leszarom nemérdekel), mert ha ma nem, akkor csak holnap este, de ki tudja, addig visszakerül-e hozzánk a 19.kerületböl. (Közben telefonáltam a pályázati irodával, és kiderült, hogy bizonyos esetekben nem baj, hogy 70 karakterrel több van, próbáljam ki a szoftverrel, hogy engedélyezi-e. Engedélyezte.) A nagyfönök titkárnöje írta alá aztán, mert a fickó nem  volt sehol, akkor hívtak a 19. kerületböl, hogy mégse másnap reggel vigyem, mert nekik pont meetingjük van a Klinikán, 20 perc múlva jön az egyik kolléga. Kijavítottam azt az egy szót, elmentettem és kinyomtattam az egészet még egyszer, csak az aláírásos papírt cseréltem át a régire. Találkoztunk a 19. kerületi fickóval, odaadtam, elolvasattam vele gyorsan egy rávonatkozó részt. Ha minden igaz, holnap délután visszakapom, akkor le kell adni a másik nagyfönöknek itt a házban, reggelre állítólag aláírja és kész. Remélem, dr. House is meg lesz a szöveggel elégedve, mert egyelöre nem olvasta el.

- Ilyen egy jó napod?

- Igen, ez tényleg jó volt.

* igaziból nem kéne, hogy egy papíron legyen az összes aláírás, de dr House szerint annak jobb az optikája, márpedig politikai ügyekben profi a fickó 

** munkaköri kötelességböl kicsit átnéztem a cv-jét a fazonnak, a doktorija után 8 évvel már professzor volt. Félidöben vagyok, jó lesz belehúzni.

Van egyébként egy csomó újévi fogadalmam (öö, mondjuk inkább célitüzésnek), például kevesebbet fogok mások dolgával törödni, és többet a sajátommal, de van egy, ami már most látványos (látványosan nem valósul meg), mégpedig az újévi nagytakarítás (ha már a karácsonyit kihagytuk). Persze nyilván már ott elrontottam, hogy túl általánosan fogalmaztam meg, a mostanában divatos írások szerint pontosan meg kell fogalmazni, hogy mit értek azon, hogy tiszta lakás, és hát ez a hét egyébként is csonka kissé, eleve nincs ovi, ezért nálunk vendégeskedik apukám (köszi, apa!!),  tegnap meg vízkereszt volt (munkaszüneti nap!!), igazán nem várható el, hogy egyházi ünnepen nagytakarítsunk, mint az állatok.. Hétvégén meg elmaradt csomagokat kell leszállítanom, és szülinapi buliba is megyünk és addig el kell készülnie az ajándéknak is. 

Szóval nehéz dolog ez. Nem is panaszkodásképp mondom, de a következö 51 hét is hasonlónak ígérkezik, szerintem a legegyszerübb megoldás az lenne, ha elköltöznénk egy új, tiszta lakásba. A legszükségesebbeket már össze is csomagoltam egy böröndbe.

A múltév végéröl egyébként a legélesebben a tejfel köd fog megmaradni (ha ez nem ellentmondás), visszatérö momentum, hogy orrommal a kis piros kocsi szélvédöjére tapadva  próbálom kisilabizálni a sötét ködben, hogy merre megy az út, és néha telefonos segítséget kérek anyukámtól, hogy jófelé jöttem-e ki különféle kisvárosokból, mert az útszéli fasor is sürü erdönek tünik, és kezdek elbizonytalanodni. Az országutak minösége, ha mindig csak egy 1x1 méteres részt látsz belöle, erösen vetekszik bármelyik földútéval, szóval szerintem jogos volt a kételyem (igen, van gps-em, de az úgy nem sport). A kedvenc válaszom egyébként ez volt: Balra volt egy nagy fakapu, arra jöttél? :D Anya, egyméteres látótávolság van és vaksötét, szerinted láttam a kaput? - egyébként mindig jófelé jöttem, de sokszor úgy éreztem magam, mint a Másvilág c. filmben Nicole Kidman, mikor kirohan a ködbe, és találkozik a háborúban elhunyt férjével. TB el is játszott a gondolattal, hogy rég meghaltunk, és az idök végezetéig a ködös országutakon fogunk bolyongani, és azt hisszük, hogy valahol várnak minket karácsonyra. 

Szóval elkezdödött 2016. Gondolom nálatok, is, csak ez olyan jópofa átkötö szövegnek tünt. Jó kis év lesz ez, csak figyeljetek.

Szilveszter éjjel, lefekvéskor:

“Behozod a gépedet, leülsz a nagypapa székébe, beírod, hogy sok pénzed lesz, és (akkor) sok pénzed lesz. Én addig nézegetem a könyvem.”

Elég egyszerü, nem is értem, hogy-hogy nem jutott még eszembe. Egyébként nem szoktunk ilyesmikröl beszélni*, szóval nem tudom, honnan jött hirtelen az ötlete.

(illetve arról volt szó, hogy azért írok a gépbe, mert dolgozom, és azért kell dolgoznom, hogy legyen pénzünk. De ez így, újévi varázslatként akkor is nagyon vicces)

Ma reggel többször elméláztam az élet értelmén. Például reggel az ágyban, mielött végleg elszántam magam, hogy kidugjam a lábam a takaró alól.

Aztán a villamoson, mikor azt gondoltam, hogy örökre ott kéne maradni, üldögélve, alattam az ülésfütés, begubózva a sok réteg ruhába, félálomban. 

Aztán persze leszálltam. Sosem lesz elég bátorságom hozzá, hogy egy igaz örkényi egyperces váljon belölem.

Kívánok!

Új évre még szebb világot;

Tojó tyúkot vagy hatot,

hintót, ötös fogatot,

ablak alá virágot, 

perec helyett piláfot,

ágyra fehér lepedőt,

hússal teli tekenőt,

mézet, kolbászt, juhsajtot, 

pénzecskét egy szakajtót,

talpunk alá dudaszót,

nehogy fázzunk, takarót.

Nagyapának pipafát,

nagylánynak meg nyoszolyát,

gazdasszonynak fakalányt,

menyasszonynak hozományt,

a gazdának csibukot,

a fiának kalapot.

A világnak karikát,

azon forogjon tovább;

tanuljon meg játszani,

boldogabbnak látszani!

(Janicsák István)

Este nekiálltunk ajándékokat csomagolni, TündérLili nagyon ügyesen segített. Kicsivel később azért derűsen megjegyezte: egész éjjel ajándékokat fogunk készíteni? 

egyébként múlt elötti hét péntek óta akarok egy olyan bejegyzést írni, hogy jóisten, micsoda nap, de aznap már mindig csak beájultam az ágyba, másnapra pedig elhalványult az emlék, és nem azért, mert ilyen zen buddhista vagyok, aki elengedi a múltat, hanem mert a következö nap mégolyanabb volt. 

De ma ebéd közben belenyugodtam. Bármibe. Mégiscsak buddha vagyok. 

És milyen jó, hogy az én családomban már január elején több szülinapot ünneplünk, így a sütit, amit nem sütök meg karácsonyra, majd megsütöm a családi szülinapra. és majd akkor odaadom az elmaradt karácsonyi ajándékokat is

nyilván a legföbb problémám nem a süti, de néha jó legalább ezeket az apróságokat helyretenni

egyébként meg csúnyákat gondolok olyanokról, akik a pályázatleadási határidöt karácsony utánra teszik

Tegnap volt mélypont (remélem), az év leghosszabb éjszakája sötétségbe borította az én fejemet is. Minek a négy adventi gyertya világossága, ha idö sem volt öket meggyújtani. 

Elmondom, nálunk ez hogy megy. 24-én általában már hazautazunk, mert TB-nek csak pár szabadnapja van (sőt, igaziból 24-én még szokott lenni egy koncert). Emiatt régebben volt saját kiskarácsonyunk, saját menüvel meg minden, de Kína óta leszoktunk róla. Így viszont nem állítottunk mostanában fát, de tavaly rájöttem, hogy már a kisgirland miatt is jobb lenne, ha lenne megint egy otthoni ünnep.

Erdetileg olyan klasszik termékajánlós posztot akartam írni (fotókkal a csomagolásról, meg az összeállításról), hátha minket is megtalál valami szimpatikus cég a cuccaival

én: Képzeld Lili, még pár nap, és betoppannak az angyalok a karácsonyfával és hoznak nekünk ajándékokat is. És akkor majd együtt ünnepelünk. Mármint nem az angyalokkal, de mi hárman. Mit szólsz ehhez?

TL (lerázós hangnemben): hát ez nagyon jó, csak én éppen mesét olvasok.

Téma lezárva, én kérek elnézést.

az érzés, hogy jövöre minden szebb és jobb lesz. Mert mindent:

5 éve láttam egy fotót egy adventi naptárról.

4 éve már tudtam, hogy lesz gyerekem,

Nagyon lassan állt össze a kisszakács konyhája, nem volt semmi koncepció a fejemben (nem mintha az gyorsítani szokott volna a dolgokon), csak gyültek, gyültek a témába vágó ajándekok és örkölött dolgok, és kellett nekik egy keret. De most már nyár óta elég vállalhatóan néz ki, föleg, ha a helyén van minden. És TündérLili is szereti elsö perctöl fogva (mikor apukámmal felfúrtuk a pocokat, aznap este odatette a kisszékét, gyönyörködött benne, és kérdezte: ugye, milyen szépet csinált nekem a nagypapa?)

...azokról az idökröl fogok sztorizgatni, amikor még nem volt kocsink, és egy különösen meleg, nyári napon kölcsönkértük az egyik tesómét, hogy eljussunk a veröcei elöretolthelyörség író-olvasó találkozóra, ahol mellesleg két olvasónk össze is házasodott. 

--- miért vagy ilyen szomorú

Annyit panaszkodtam mostanában, itt az ideje, hogy megint hódoljak az amcsi hagyományoknak. 

Van tovább!

Vettem egy kocsit.

Piros.

#unexpectedshopping

hogy semmire sincs motivációm. Esténként nagyjából csak arra, hogy a tyúkokkal Lilivel feküdjek, és átgondoljam, mi mindent fogok másnap hajnalban megcsinálni, amikor majd korán kelek. Aztán mégsem kelek fel, nem azért, mert fáradt vagyok, hanem mert nincs kedvem. 

(mondjuk a hétvégi családi szülinapon azért megis fentmaradtam kettőig, mert feltétlenül ki kellett olvasnom az unokahúgom ajándék-könyvét - a rengeteg alvásomnak köszönhetően viszont néha következmények nélkül bevállalhatok egy ilyen éjszakát. Vagyis kettőt, mert előtte való nap meg a késő jövőkkel nevetgéltünk egy sarokban éjjel egyig)

Ma reggel viszont rádöbbentem, hogy bár évek óta ostorozom magam, hogy nem vagyok elég fegyelmezett (bármilyen szempontból), igaziból rengetegen vannak körülöttem, akiknél határozottan fegyelmezettebb vagyok (és ezt nem ellenük írom, ez az én saját célom, ez a fegyelmezettség, nem elvárás mindenki felé), sőt, csak keveset tudok, aki nálam fegyelmezettebb, és tulajdonképpen már az néha egy kicsit túl sok is. Nagyon jó érzés megelégedni önmagunkkal (ha csak egy pillanatra is), ajánlom mindenkinek :D

Október 17 óta ipari mennyiségü vendéget láttunk, nagy örömömre. Voltak benne régen tervezett, meg hirtelen ötlettöl vezérelt vendégek is, rokonok és barátok, egyéjszakás kalandok meg hosszabb vendégeskedések is, minden ágynemünk forgásban volt, mostam folyamatosan, némelyiket többször is. 

Nagyon jó volt az egész, de a legjobb dolgokat néha nehéz elmesélni. Szerencsére némelyiket legalább le lehet fényképezni. Az idei öszért (is) odavagyok egyébként, imádom, ha esik, imádom, ha süt a nap, minden jó.

Az öt gyerekem a parkban. A világ legtermészetesebb dolga, amikor nálam vannak. (unokaöccs nr1, unokahúgok nr1-3, TL) 

A bátyámékkal (unokahúgok nr4-5) meg múlt héten egy különösen aktív hétvégét töltöttünk el, a szombatról konkrétan most képcunami következik, mert annyira jó volt. Lili elsö igazi, hegymászós kirándulása. Ösz, erdö, napfény, levegö, család. ááááááááááá 

Rengeteg vízeséssel.

Szelfi a bátyámmal. Mondjuk elfelejtettem neki szólni.

A cél a teteje.

Nagyon derekasan ment föl is, le is, és még bohóckodni is volt ereje.

itt egy kicsit megpihen.

Igen, a Schneebergen már van hó. áááááááááááááááááááá

Ebben a képben benne van minden. Az illata még az orromban van. áááááááááááááá

A csúcson is volt kedve még bohóckodni

Ezt a képet Lili készítette. Az igazi müvészek a szakadék szélén állva tudnak igazán alkotni.

A fenti kép alulnézetböl

Levezetö rohangálás a réten az unokatesóval. 

Elmondom, mit álmodtam. Angyal voltam, hosszú ruhában. Viharangyal voltam, kék volt itt (mutatja a karját, a kezét), meg itt, meg az egész ruhám, csillogó is volt rajta. Itt is kék voltam (mutatja az arcát), és hosszú hajam volt, az is kék. Kint táncoltam az esöben. És nem lettem vizes. Viharangyal voltam, lefeküdtem egy ház tetejére. 

5 gyerek,

4 nap,

3 szoba (konyhával együtt)

2 kerék

1 felnött (én. muhahaha)

Vannak azok a fotók, amik nem pillanatképek. Ránézel, és látsz mögötte egy egész életet. Vagy többet.

most azt a jelenetet vettük fel, hogy hajnalban az udvaron állok pizsiben meg zokniban, a mellettünk lakó, ugyancsak koránkelő punkokkal megrökönyödve nézzük a szomszéd házból az udvarunkra kicsapó lángokat, és a punk lány annyira ideges lesz, hogy elöveszi a cigijét, és tüzet kér.

(aztán felmentem, és kimenekítettem a családot meg Pallitsch nénit, akit simán otthagytak volna a tűzoltók, mert "már lement egy öreg néni". Mintha egy háznak csak egy öreg néni járna)