Péntek reggel állásinterjúra megyek, és persze, mint legfontosabb tényezőt, már napokkal előtte kitalálom, hogy mit veszek fel. Nem lehet se sok, se kevés. Sem túl kihívó, sem túl slampos, kényelmes, de elegáns, buszozáshoz és jó benyomáshoz is megfelelő. Szuper tavaszi időjárás, elővehetem hát a lapossarkú szépcipőmet, az a térdig érő, A-vonalú fekete szoknyámmal egyszerre dögös és mégis ártatlan, hozzá egy cuki kis blúz, mert azt most vettem, lila-türkiz színű, szóval a harisnya hozzá kérdéses, de legyen a türkiz, mert ahhoz van egy nagyon finom kis türkiz sálam, direkt tavaszi. Ehhez még egy fekete kardigán, ha a blúz nem lenne elég, mégiscsak vidékre megyek, ott hidegebb van, és az új, csini, karcsúsított farmerdzsekim, nőies, de mégsem túl elegáns, nem akarom őket túlöltözni. A körmöm metál türkiz lesz, pont a múltkor vettem, nem gondolnátok, de nagyon visszafogott, szép szín. Fülbevalónak jó lesz valami egyszerű, talán az a kis csepp alakú fém, amit Banditól kaptam, pont csak annyira vonzza a tekintetet, amennyire kell. Tökéletes.

Péntek reggel felébredek, és első, amit meglátok, az a borult égbolt, esik, megnézem a telefonon az időjárás előrejelzést, 12 fok a maximum, amit ígérnek, nincs mese, kell pulcsi is. De olyan, ami belefér a karcsúsított, szupernőies farmerkabát alá. Mert téliben én nem megyek, az tuti. A fekete zakóm meg túl fekete lesz az a-vonalú fekete szoknyámmal. Vékony pulcsiból kettőm van, ami szóba jöhet, egy sötétkék, és egy lila. Sötétkék harisnyám nincs (micsoda hanyagság!), akkor legyen a lila. Ezzel persze ugrik a gyönyörű, türkiz sálam, de hát mindegy, ez van. A szobában még kicsit sötét van, TB még alszik, úgyhogy kiköltözöm a nappaliba a harisnyásdobozommal. A lila meg is van, szuper, de mikor felvenném, kiderül, hogy lyukas. Két helyen is, hogy-hogy én erről nem tudtam? Basszus. Szerencsére van másik, kicsit ugyan sötétebb, komolyabb árnyalat, de mindegy, úgysem a kis tavaszi cipőmben megyek, mert az beázik, legyen akkor a magassarkú csizma. Azt még ugyan nem tudom, hogy fogok benne egy kilométert gyalogolni (ld fentebb belinkelt bejegyzés illusztrációja), de majd csak kibírom. Muszáj, mert ezenkívül egy sáros MBT-m van csak, egy elnyúzott barna, sportos-féle, meg egy kék Converse.

Jó, felveszem a sötétebb lila harisnyát, az a-vonalú fekete szoknyát, a cuki kis új blúzt, megnézem a tükörben, és konstatálom, hogy rémes. A blúz marad, mert cuki, a fekete szoknya meg úgyis kicsit gyűrött, próbáljuk meg a farmerszoknyámmal, az elmúlt évben a tesómnál volt, most kaptam vissza, még az újdonság erejével hat. A szoknya csini, de a blúz ezzel is béna, szóval ettől is búcsúzom, meg az alá felvett kis t-shirttől. Nézelődöm a szekrény előtt, vészesen telnek a percek, nem indulhatok későn, mert ha lekésem a buszt, a következő másfél óra múlva megy csak. Valami csinos kéne, ami meleg is, nőies is, és színben is passzol. Van egy lila hosszúujjúm, önmagában elég hétköznapi, de ehhez szoktam felvenni a lila pulóver-tunikámat, próbáljuk meg. Jajj, de februárban is pont ebben voltam, csak nadrággal, mindegy, hátha nem emlékszik. Megnézem, nem is olyan rossz a farmerszoknyával, testhezálló, de nem kihívó, viszont rövid az ujja, mi van, ha fázni fogok? Elhatározom, hogy felveszek egy rózsaszín hosszúujjú pulcsit, az még pont befér a farmer alá, de a kettő kicsit sok így látványra, sebaj, majd a recepción leveszem, úgyis kell várni, miután bejelentkeztem. Szerencsére nagy a retikülöm, belefér. Csak el ne felejtsem.

Pár perc, és indulnom kell, nem találom a lila fülbevalót, kezdek pánikolni, szerencsére a harmadik helyen, ahol megnézem, megtalálom. A körmömre már nincs idő, azért bekészítek egy finom kis lila lakkot a táskába, nem először festeném ki a metrómegállóban. Könyv, kulcs, telefon.  A szememet még nem festettem ki, gyorsan, gyorsan. Utána jut csak persze eszembe, hogy ez a szuper, alverdés bio-szemhéjtus meg szempillaspirál volt, ami nem vízálló, kint meg esik. Késő, ez van, gyorsan bekészítem az esernyőt a táskába, belebújok a fekete magassarkú csizmába, egy utolsó kör a tükör előtt, és TB-t is kihívom, hogy mondjon véleményt. Pozitív, végre elindulhatok, szerencsére pont időben. 

 

Azért inkább ez, mint a csador.

 

Epilógus: Végülis nem esett, de Grossenzersdrofban rossz buszra szálltam, ezért pár perces késésben szaladok a földek mellett a magassarkú csizmámban. Menő.

Ezúttal ketten interjúolnak, a múltkori fickó, meg egy kollégája, egy szürke kis egér, grafitszürke farmerban és szürke pulcsiban, lógó hajjal, láthatatlan szempillákal és szigorú arccal. Hálát adok az égnek, hogy végülis nem festettem ki a körmöm.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr12793843

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2011.04.03. 09:11:02

Nem lehetne beiratkozni hozzád valami stílus tanfolyamra?
Én nem jutok tovább a fekete nadrágkosztüm, fehér blúz kombónál. :-D

nux vomica 2011.04.03. 21:57:48

Tudsz valamit nekem keddre?
Egyre fárasztóbb végiggondolni, mit vegyek fel, ha én állok középen és mindenki engem néz(vagyis azt hiszem, pedig csak a diákat)

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.04.04. 08:37:01

@Bécsi_Nikol: :) egy séta a Mariahilferen? de aztán ne engem hibáztass, ha a fentiekhez hasonló reggeleid lesznek! :D

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.04.04. 08:37:51

@nux vomica: hát igy a távolból elég nehéz... valami tavaszias, színes, kényelmes?
süti beállítások módosítása