2012.04.16. 18:47
A miértekről, főleg Piszkének,
...meg magamnak, meg a babának, meg akit még érdekel.
(ez nem egy kiforrott poszt, csak leültem és megírtam, így valószínűleg hiányos és átgondolatlan, ennélfogva a jövőben bármely részlete szemrebbenés nélkül letagadható)
Borzasztóan élvezem, hogy a kommentelők közt is kialakulgat párbeszéd, csak így tovább :). Egyrészt a jó hangulat miatt is, másrészt mert Piszke kicsit megállított a kérdésével, és épp kezdtem kínosan érezni magam, hogy mit is fogok én erre írni, mit is, mit is... Aztán láttam, hogy nálamnál sokkal bölcsebb és többgyerekesebb anyukáknak sincs kiforrottabb válasza, mint nekem.
Csak.
Miért ne.
Valahogy sosem volt kérdés, hogy legyen-e, nem gondoltam, hogy hiányzik belőlem valami. Nem arra kellett várnom, hogy megérjen a döntés, inkább a körülményekre. Én én vagyok, és a körülményeim (kigugliztam, hogy ezt Ortega mondta, én meg egy portugál paptól hallottam először).
Igaz, azt sem gondoltam, hogy olyan igazi ősanya leszek, aki mindig is óvónéni szeretett volna lenni, előre rémiszt az összes éjszakázás, a felelősség, a hajnali kelés, a most-már-mindig-így-lesz-érzés, hogy utálni fog kamaszkorában (vagy egyébként is), hogy beszélgetni kell vele akkor is, ha én olvasnék inkább, stb, stb, inkább nem is gondolom végig. Viszont ezek nem olyan igazi kifogások a gyerek ellen, én is megkaptam a lehetőséget, miért ne adnék én is valakinek?
Adósság. Pay-it-forward játék.
Ráadásul szerintem elég normális szülők leszünk TB-vel.
És nehogy már én maradjak ki belőle.
És különben is, egy gyerek az cuki.
Kutyát meg sosem akartam. (tényleg, azt miért akarnak az emberek?)
Annyira szeretem a családi hétvégéket. A miénket is, meg a Táltos családét is, de ahhoz, hogy ezt öreg mámiként is még sokáig évezhessem, kell az utánpótlás.
A kínaiak bármit megadnának, hogy 2012-ben szülessen gyerekük.
Szeretnék egy kisTáltosBandit, mert aaaaannnnyira aranyos volt.
Hogy valaki ápoljon öreg koromban.
Hogy valakire én lehessek büszke.
Valami közös TB-vel.
Az önző génjeim. Annyira szép vagyok, meg okos, és a Bandi is annyira szép, meg okos, hogy ezt muszáj továbbörökíteni.
Nem tudom.
Utálnám, ha a lehetőség sem adatott volna meg.
Ösztön.
Karma.
Csupa ilyen jutott eszembe, egyikre sem lehet azt mondani, hogy na ezért. Ráadásul így, hogy még ennyire az elején vagyok, annyira megjósolhatatlan, milyen lesz. Egy olyan döntés, aminek nem lehet igazi oka, mert nem tudom a következményeit. Nem tudom, hogyan fogok a jövőben viselkedni, nem tudom, milyen lesz a gyerek, nem tudom, hogyan fog TB változni. Elképzelni sem tudom, vagy el tudom, csak minek, kicsi az esélye, hogy pont úgy lesz.
Ráadásul ez az egész eddig szinte csak rólam szólt. Nem tudok különleges kapcsolatról beszámolni köztem és a gyerek között, viszont amellett, hogy fizikailag nagyon élvezem a másságot, sok olyan dologgal kellett szembenéznem, amivel eddig nem akartam, vagy elkerülhető volt. Eddig sokkal inkább érzem intenzív önismereti tréningnek, szorít az idő, és tudom, hogy minden le nem tett kis hülyeségemet és komplexusomat én fogom (elsőkörben) leginkább megszívni, aztán a baba. Szóval örülök, hogy változom, meg persze pánikolok, hogy még lenne mit.
Öööö, ez nem lenne túl pozitív zárómondat. :) Pedig pozitív vagyok, csak persze tele kérdésekkel. Ha valami még eszembe jut, netalán kikristályosodik, még visszatérek rá. Bár szerintem szülés után/fél év után/20 év után már nem ér erre a kérdésre válaszolni, mert utólag mindenki okosabb, és akkor már könnyű lenne magyarázni, hogy miért akartam most.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
babaBonBon 2012.04.16. 19:54:28
1)Kutyát? Miért akar egyáltalán bárki bármilyen állatot? :-DDD (ezt mindig azzal magyarázom magamnak, hogy olyan jól elvagyok én az emberiséggel, h nem bonyolítanám az életemet még más fajokkal is)
2)Ő+én a gyerekben: erre nagyon kíváncsi vagyok "bejön-e"? Úgy értem mennyire fogod Magatokat látni Benne. Én - most, hogy így belegondoltam a nagyban egyáltalán nem látom magam, de nem "idegen"; a Kicsiben viszont annyira nem látom egyikünket sem (hiába mondja mindenki, h kiköpött apja), h bárki bármikor mondaná, h elcserélték a kórházban: készségesen elhinném neki!
3)Tök jó - mi tök jó: szuper!!! - hogy ennyire készülsz, hogy változni akarsz mielőtt megszületik (nekem ez 21 évesen eszembe sem jutott). De legjobban tényleg akkor fogsz, amikor már megszületett. De nem fogjátok megszívni!!! Tök büszke leszel (magadra).
Ziebi 2012.04.16. 20:20:01
Amúgy meg az összes többi indok az tökre a helyén van.
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.04.16. 20:24:52
1.én még nem magyaráztam semmivel, de több hátrányát látom, mint előnyét. Gondolom más meg pont így van a gyerekkel.
2. majd csak nézd meg a holnap posztot!!
egyébként a nagy teljesen te vagy, le sem tagadhatnád, a kicsi meg annyira az apja, persze pont ellenkező nemekkel, talán ezért látod máshogy, na de hogy elcserélték volna! az kizárt :))
3. Mondjuk ennyit jelent talán a 9 év, régebben én is más voltam.
és az más ám, amikor már szülés után változom, most ez még tényleg csak rajtam áll. És a szülést sem szeretném megszívni a kis komplexusaim miatt. :)
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.04.16. 20:32:45
Zazálea 2012.04.16. 21:08:14
gyerek meg kell, azért lesz!
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.04.16. 21:13:49
SZERETEM A KUTYÁKAT MEG A MACSKÁKAT MEG A PAPAGÁJOKAT (igen Mágnyes, ez neked szólt :)!
Csak nekem nem kéne, hogy mindig vigyem sétálni, meg etetni, meg takarítani a szőrt, na, a gyerek legalább csupasz lesz :))
PraktikásMaimoni 2012.04.16. 21:28:29
Az a jó, hogy legalább a kutya nem akar semmit.
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.04.16. 21:38:05
Piszke a Birtokról 2012.04.16. 21:58:20
Nagyon köszönöm, tényleg. Egyrészt a magam nevében, másrészt a baba nevében és a Te nevedben, mármint remélem, hogy Neked sem esett rosszul ezt így végiggondolni és elmondani. Nehéz ám erre úgy mondanom bármit is, hogy se pátoszos ne legyen, se patológiás esetnek ne tűnjek, szóval maradjunk annyiban, hogy bizonyos területeken az érzelmi fejlettségem nagyjából egy paszternáké, tehát a dolgok átérzéséhez még mindig nem jutottam közelebb, de érteni már sokkal jobban értem :) (szerintem esetemben ez megmagyarázza azt is, hogy miért inkább kutya-macska). Ebben az egészben nekem főleg az volt a lényeg, és főleg azért köszönöm, ami a legvégén állt: hogy még most, még előtte össze tudtad ezt így szedni. Mert bármennyire paszternák is vagyok, az még nekem is egyértelmű, hogy miután már kívül van az a gyerek, utána már elképzelhetetlen, hogy ne legyen :)
babaBonBon 2012.04.16. 21:59:22
Tudom, hogy elcsépelt, de amikor először a kezedbe adják - na azért a pillanatért mondják, hogy BÁRMIKOR újra bemennék és újra végigcsinálnám!
babaBonBon 2012.04.16. 22:02:31
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.04.16. 22:18:22
ki kellett gugliznom, mi az a paszternák
:D
Piszke a Birtokról 2012.04.16. 22:31:35
Kalor 2012.04.16. 23:14:10
ez nagyon meg fogja konnyiteni a dolgod (csak nem fogsz rola tudni), ha igy nem tudod elore. :) maradjon is igy. gyereknevelos konyvetek van mar? ki ne nyissatok........
pjulcsy 2012.04.18. 06:22:17
(Én óvónéni akartam lenni, mielőtt anya lettem. De nagyon örülök, hogy nem vettek fel a főiskolára. És nem is a gyerekektől félnék, ha óvónéni lennék (de tőlük is), hanem a sok okos, mindentjobbantudó szülőtől. Azt szoktam mondani, hogy csináltam egy magánovit:D)
Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2012.04.18. 08:09:28
Nagyon fiatal voltam, amikor férjhez mentem. Ezt akkor baromira felnőttesnek gondoltam. És büszke is voltam magamra, hogy én AZT, AKKKOR egészen jól tudtam abszolválni. És tetszett, hogy míg a többiek sörözni járnak, addig én a gondos FELESÉGET játszom. Mert, ha jobban belegondolok, akkor én csak szerepjátéknak tekintettem az egészet. Ezt most a szó pozitív értelmében gondolom. Az esküvő után meg nem volt kérdés a gyerek. Mert az úgy SZOKOTT történni. Az összes unokatesóm így csinálta, miért csinálnánk pont mi másképp? Lakásunk van, állásunk van, helyünk van. És egy gyerek soha nem jön jó időben. :-)
Akkoriban nem gondolkodtunk a miérteken. Kb. 5 évvel később kezdtem el az elmélkedést az életem alakulásáról. Akkor állapítottam meg, hogy az egész gondolkodásmódom leginkább a móriczi időkre emlékeztetett. Majd 100 évet eltévelyedtem. Semmi modern felfogás, hogy éljem az ÉN életemet először, vagy csináljak karriert, netán utazgassak. Még ma is megdöbbentő, ahogyan beálltam a hagyományos szerepek, családi tradiciók sorába.
Zárómondatként meg csak annyit: nem bántam meg!
Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2012.04.18. 08:14:28
Arról nem is beszélve, hogy 16-17 évesen már akár két napra is egyedül hagyhatom otthon és nem kell vagyonokat költenem a kártalanításra. :-)
Ettől még nagyon szeretem a kutyákat. Főleg a másokét. :-D
Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2012.04.18. 08:15:23
A szőrhullás nálunk nem releváns, mert mindannyiunk haja iszonyatosan hullik. :-)
Piszke a Birtokról 2012.04.18. 10:21:46
Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2012.04.18. 11:00:59
Majd' 20 év után viszont letisztultam én is. Lassan felismertem, hogy mit szeretek csinálni, mi esik jól és mik a határaim/korlátaim. Ha lehet messzire kerülöm a konyhát, hála az égnek az uram és a lányom szívesen elbíbelődnek abban a sarokban. Már csak ritkán vállalom túl magam. És őszintén? Azt hiszem, hogy nagyon élvezem a mai életemet és nem bánom, hogy ész nélkül követtem a mintát. :-)
Ui: De a teljes igazsághoz azért hozzátartozik az is, hogy még emlékszem viharos időkre is! Tisztán emlékszem, hogy a lányok kb. 6 és 10 éves kora között nagyon szenvedtem. Utáltam mindent, utáltam, hogy mindent nekem kell egyedül csinálnom. Haragudtam az egész világra, magamra. Buliba akartam menni, utazni akartam, elegem volt a makacs, állandóan vitatkozó, engedetlen gyerekeimből, az állandó főzésből és a mi van vacsorára kérdésből. Világgá akartam szaladni. Aztán egyszer csak arra eszméltem, hogy ismét könyv van a kezemben, a gyerek vacsorával vár, nem kell folyton üvöltöznöm és egyre többet utazhatok. Ismét kerek lett a világ.
És így kerek az én sikersztorim is. :-)
FilotásLili 2012.04.19. 22:35:06
A szülés nem lesz szívás, Neked nem - majd gondolj rám amikor betolnak a gyermekágyas osztályra, hogy én megmondtam, hogy nagyon ügyes leszel.
Egyébként még nem találkoztam senkivel, aki igazán meg tudta mondani, hogy miért születik az első gyermeke, miért döntött így. Általában közhelyekben gondolkodunk - nem biztos, hogy mindent szavakba lehet önteni. Nem úgy a szomszédom, akinek van három gyereke (másfél év korkülönbségekkel), a minap mondja, hogy rájöttek a férjével, hogy három gyerek mellett nem tud dolgozni, így vállalnak egy negyediket is, mert akkor a családi pótlékokból meg a gyesből kijön a törlesztőrészletük. Na ez már egy valódi miért. :-)
anyahajo (törölt) 2012.04.19. 23:59:46
Zazálea 2012.04.24. 13:25:10
Mikaél 2012.05.07. 19:04:55
Kedves Piszke a Birtokról !
Nagyon fontos, és nagyon nehéz kérdés !
Sok választ lehet keresni, találni.
És csak egy választ lehet mondani.
Egy nő, és férfi "egymásra találásából" általában egy harmadik jelenik meg.
(Néha nagyon hamar "találunk" egymásra.)
Néha bár egymásra "találtak" bár nem ismerik egymást.(Néha a másik nevét sem tudjuk...)
A következményeket, hogy egy harmadik nem hagy békén minket, és folyton csak kér,kérdez ...
Végig sem gondoljuk.
Hogy két ember egymásra "találása" egy harmadik sorsának eldöntését jelenti, nem gondoljuk végig.
A harmadik ember sorsát a két ember hordozza magában.
Egy ember sorsa azon a két emberen múlik -alapvetően - akik "egymásra találtak".
Az jó dolog, ha "Piszkének" van "Birtoka".
Ha "Piszke" szeretné, hogy a "Birtok" ne legyen parlag,és ne a dudva legyen rajta az Úr, akkor szeretné, ha "Piszke" nevelkedne a szomszédjában is.
Ez a "tudatosság" ritka kincs.
Gyakran - túlnyomóan - csak úgy születünk bele a világba.
Világunkba.
Aztán az már a mi szerencsénk, ha a későbbiek során sorsunk nem csak "rajtunk múlik" !
Rajtunk is múlik,-aztán- hogy hogyan múlik, életünk.
Az ritka kivétel, ha a "múlhatatlan" jelzővel illetnek...
Kedves Piszke a Birtokról !
Jó, ha nem csak olvasni,de kérdezni is tudunk.
Köszönöm, hogy megtanultál kérdezni -is-.
Utolsó kommentek