TündérLili nagyon jó géneket örökölt. Többek között nagyon jó alvógéneket. Mindkettőnktől. Táltos Bandi a hosszútávban nyerő, én a pillanatok alatt való elalvásban, és mindketten jó visszaalvók vagyunk. Lili mindhárom számban bizonyított már. 

A minap vendégségben voltunk, ami kicsit felbolygatta, 11-re sikerült ágybaraknom. Fél hétkor kelt, hogy éhes, kapott tejet, majd szokás szerint aludt tovább. Fél nyolckor fúrni kezdtek valahol, éktelen dübörgés volt, mintha pont az ágyunk fejénél levő falat bontanák, rezgett az egész. Lili felsírt kétségbeesve, de mikor mondtam, hogy Minden rendben kicsim, csak a falat fúrják, megnyugodott  majd édesen visszaaludt még úgy 3 órára. (én bezzegfel keltem, mert nem bírtam azt a zajt, délután hagyták csak abba). Egy őstehetség világbajnok a lányom, el is morzsoltam egy büszke anyai könnycseppet.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr444818903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ziebi 2012.10.05. 02:45:08

Remélem ez nálunk is így lesz, ugyanez a felállás, én egy pillanat alatt el tudok aludni, a férjem meg fél napot is átaludna simán, van mikor át is alussza :)
Ha kiderül hogy ez öröklődik nekiállhatunk doglozni a génterápiás alkalmazáson :)

nux vomica 2012.10.06. 08:15:02

És akkor mi lesz a hajnali tengeri fürdőzéssel?
No meg a " szól a kakasunk, az a nagy tarajú" ébresztéssel???

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.10.08. 20:35:32

@Ziebi: jó is, hogy kettőtöktől örökölnek, mert feleződni fog a cucc :DDD

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.10.08. 20:36:30

@nux vomica: hát, már tavaly is írtam, hogy azért felnőttkorára megtanulja értékelni az ember a hajnali úszást is. Szóval én nem aggódom Liliért :)

Troppauer Hümer 2012.10.13. 19:55:21

Dedicated to the musicians

En ce temps-là j’étais en mon adolescence

J’avais à peine seize ans et je ne me souvenais déjà plus de mon enfance

J’étais à 16.000 lieues du lieu de ma naissance

J’étais à Moscou, dans la ville des mille et trois clochers et des sept gares

Et je n’avais pas assez des sept gares et des mille et trois tours

Car mon adolescence était si ardente et si folle

Que mon cœur, tour à tour, brûlait comme le temple

d’Éphèse ou comme la Place Rouge de Moscou

Quand le soleil se couche.

Et mes yeux éclairaient des voies anciennes.

Et j’étais déjà si mauvais poète

Que je ne savais pas aller jusqu’au bout.

-O-

Berceuse

Le ciel ferme ses grands yeux bleus.
La maison ferme tous ses yeux.
Le pré dort sous son édredon.
Endors-toi mon petit garçon.

Sur ses pattes la mouche a mis
Sa tête et dort. La guêpe aussi.
Avec elles dort leur bourdon.
Endors-toi, mon petit garçon.

Le tramway rêve doucement
Endormi sur son roulement.
Dans son rêve il sonne à tâtons.
Endors-toi, mon petit garçon.

Sur la chaise la veste dort
Et son accroc dort corps à corps
Il n’en deviendra pas plus long.
Endors-toi, mon petit garçon.

La balle est vaincue, le sifflet
Somnole comme la forêt.
Et même il dort le gros bonbon.
Endors-toi, mon petit garçon.

Tu auras l’espace et la terre
Comme tu as ta bille en verre.
Tu seras géant pour de bon.
Endors-toi, mon petit garçon.

Tu seras pilote et soldat.
Berger des fauves tu seras.
Ta maman dort, et sa chanson.
Endors-toi, mon petit garçon.
süti beállítások módosítása