Nagyon beindult a kismozdony. Először is, bár eddig nem volt egy tornászféle, most elkezdett a székére egyedül fel meg lemászni, és újabb bizonyíték, hogy igazi gyerek, mostanában minden padkán és csíkon végig kell menni. És hol van egy vasútállomáson csík? nyilván a peron szélén, és nem, nem foghatom a kezét. (fogtam a kapucniját, csekély vigasz, de nem vagyok izgulós, mert ha azt várom, hogy leesik, akkor le is fog)

Aztán valahonnan kitalálta, hogy hason minden viccesebb, azóta hasonfekve rajzol, olvas, játszik, de persze elég kényelmetlen, szóval néha csak 5 másodpercig.

Vártunk valahol, és egy feketehajú kisfiú ahogy megérkeztek, rögtön Lilihez rohant, és simogatni kezdte az arcát. Aztán elszaladt, Lili kiabált valamit utána, kicsit olyan hangon, hogy "aztán vissza ne gyere nekem!", de később kiderült, hogy abszolút nem volt ellenére a heves közeledés, sőt, a kémia abszolút klappolt, és Lili trappolt a gyerek után. Ez valamiféle áttörést is jelentett, azóta elkezdett érdeklődni a vele egyidős gyerekek iránt, is játszótéren próbál közeledni, ismerkedni. A babák is tetszenek neki, minden babakocsit megcsodálunk az utcán (szgény gyerek, akinek nem volt gyerekszobája sem babakocsija), és megnézünk minden kisbabát. 

Mostanra lett az is érdekes, hogy milyen minta van a ruhán, szerencsére még nem válogat, de kitörő örömmel üdvözöl minden macit, nyuszit, kengurut, babát, repülőt, bármit a pólókon, nadrágokon, sapkákon, és mások ruháját is elkezdte kommentálni. Meg azt is, hogy mások mit csinálnak, hétvégén, tszm-ről hazafelé a szembenülő bácsi nem tudott úgy megmozdulni, hogy Lili ne észrevételezte volna.

Mielőtt idejött, szerintem az egérfőnök szólt neki, hogy "vigyázzon, csak mutogasson", mert nagyon profi és csöndes kisnindzsa még mindig. (igen, még mindig macskafogó, bocs).

Egyre több szó is van, hinta, néni, bá(csi), meg a hétvégén kezdte az unokatesókat a nevükön nevezni.

Tornyot épít, ez is egyik napról a másikra történt, eddig abszolút nem érdekelte, aztán egyszer csak egymásra rakta a hat mesekockát, meg rá 3duplóelemet, rá meg a formabedobó fazebráját, és erre jött volna a fazsiráf, de azért ez már sok volt. És azóta ezt mindennap gyakorolja kicsit. 

Hónap elején először kicsit bátortalanul de apá-nak szólította Viktort, aki ettől megdicsőült ( na jó, csak irigykedem, mert a mama még mindig csak az általános segélyhívó), de azóta kezdi megszokni.

Babázik, főleg fürdetni szereti őket kislavórban, és a múltkor még azt is tudta, hogy ha kiömlik a földre a víz, akkor azt a felmosóval kell feltörölni. De ölelgeti, puszilgatja őket, meg persze eteti, itatja, ahogy kell.

Egyedül alszik el! Este kap egy 10 perces szopit (ha bele nem alszom), utána mondom, hogy most kimegyek teát főzni, ő kéri a babáját, magához öleli, és már mehetek is. Semmi sírás, semmi ágyból kimászás és kijövés. Mérföldkő.

Cukros kisdió.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.