2014.04.26. 22:55
Pajtás típusú négyfős sztyeppei jurta
Húsvétkor otthon voltunk Tszm-en, hármasban, vagyis mi csak hárman voltunk ott, TáltosBandival és TündérLilivel, a többiek meg tizenöten. Bátyámmal meg is állapítottuk, hogy nincs mese, kell venni egy jurtát. Mert ugyan ott van szemben az én házam, ami még mindig nem az enyém, de továbbra is csak én látom benne a házat, a többiek egy romhalmazt, szóval az sem jó megoldás, ha végre megvenném. De a kertjében elég jól elférne egy jurta, ami a sátorral ellentétben még fűthető is. Szóval nincs más megoldás. A méreten nem egyeztünk, bátyám szerint kell a 8méter átmérő, bal hátul a nők, jobb hátul a férfiak, jobb elől a szopós állatok, bal elől a kisgyerekek. Én meg kiegyeznék 5 méterrel is. TB-t állítottuk rá a projektra, és kisült, hogy egészen olcsón is lehet már jurtát kapni a neten, ezt égi jelnek veszem. Bár TB szerint úgy néznek ki, mint egy hajléktalanszálló, bátyám szerint teljesen rendben van. TB eléggé úri gyerek, de majd ő aludhat bent a házban is, végre lesz szabad ágy.
Na, ez az egyik nagy projekt most.
A másik meg az, hogy kaptam egy nagy zsák frissen nyírt birkagyapjút, 2 merinót, egy rackát. Napokig mostam, anyukam kissé nehezményezte is, hogy ünnepkor is birkaszagú melegítőben vagyok, de ez nagyon durván addiktív. Gyakorlatilag ezzel feküdtem, ezzel keltem, vagyis munka nem volt vele annnnnyira sok, de egészen el tudtam veszni a gyapjú fogdosásában, felért egy wellness-hétvégével, meg állandóan erről beszéltem. Most még ki kell találnom, hogy kézzel akarom-e kifésülni, vagy inkább elviszem kártoltatni, meg hogy mégis milyen mintát szeretnék a nemeztakarómra, és hogy ezekhez hogyan fessem be a cuccot. Jó lenne, ha lenne valami ezirányú tapasztalatom, nem is értem, ifjúkoromban az ezernyi nyári tábor közé hogy nem csúszott be egy nemezelős sem.
Kár, hogy nincs fényképem, talán majd legközelebb csinálok, mert elég menő a mosás előtt-után különbség.
Meg az is volt, hogy leadtam a lakcímigazoló-kártyámat a sámánnak*, és ezzel kiborítottam a p-i járási kormányablakot (szerintem jófej vagyok, hogy nem írom meg pontosan, hol volt). Mert végre bementem, hogy kijelentkezzek Magyarországról. A nő kapásból el akart küldeni, hogy majd jöjjek vissza délután, akkor lesz ott a kolléganője, aki tudja, mit kell csinálni. Mondtam, hogy mivel nem vagyok p-i, meg dolgom is van délután, mi lenne, ha mégis inkább most. A nő feltelefonozta a kolléganőt, aki elkezdte magyarázni, de valahogy nem jutottak dűlőre bő tíz perc alatt sem. Az ügyintézőm némileg ziláltan próbált papirokat megtalálni a szekrenyben és a számítógépen, de nem sikerült. Végül feladták, és akkor felhívta a megyei kormányhivatalt, hogy kibulizzon nekem egy azonnali időpontot. A megyeiek először hárítottak, aztán mégis kapcsoltak valakit, aki viszont azon a véleményen volt, hogy épp itt az ideje, hogy az ügyintéző ezt is megtanulja. Mellesleg én is ezen a véleményen voltam, és nagyon türelmesen vártam. A megyei telefonos segítségével egyébként tényleg tíz perc alatt megoldották, bár közben az ügyintézőm erősen sóhajtozott, szenvedett, és többször elmondta, hogy éppen ma, mikor százan várnak rám. Egyébként ketten vártak, majdnem ajánlottam neki egy kéthónapos gyakorlatot a Központi Okányhivatalban, csak hogy tudja, milyen, amikor százan várnak.
Nna, mindegy lefutott szépen, még csak 35 perce voltam ott, csak Lili kezdett nyafogni. A nő reszkető kézzel kinyomtatta a papírokat három példányban, és letette a telefont. Mondtam, hogy szuper, nagyon ügyes volt, csak a nevemből hiányzik két betű. Engem nem zavar, de csak nézze meg, nehogy az új lakcímigazoló-kártyán is rosszul legyen. Á, mondta, nem baj, ebbe kézzel írta be, és elrontotta, de az a lényeg, hogy a személyi ig.számom stimmel, a lakcímigazolóra meg a rendszer írja be majd a nevem.
Két perc múlva készen lett a kártya, persze hiányzott a nevemből két betű, a nőnél meg itt borult a bili, elkezdett kapkodni, hogy ő ezt nem tudja kijavítani, és nyomkodta összevissza a számítógépet, és kár volt ebbe belemenni, ő mondta, hogy nem tudja elintézni, miért is hagyta magát rábeszélni, épp ma, mikor százan várnak rá. Majdnem bőgött. Felhívta a megyeieket, akik mondták, hogy ilyenkor ők is a Marikát szokták hívni, mindjárt előkerítik. Az ügyintézőm közben fogadta a várakozó két ügyfelet, de már olyan síkideg volt, hogy egy egyszerű jogosítványképet sem sikerült elkészítenie. A megyeiek visszatelefonáltak, de valami más szoftverük lehetett (nem), mert a nő sehogy sem találta a hibajavító opciót, és közben azt hajtogatta, hogy a legnagyobb hibát követte el, és jajistenem, és pont ma, mikor százan várnak rá. Végül meghagytuk a telefonszámunk, hogy ha sikerül mégis visszacsempészni a nevembe azt a két betűt, akkor visszajövünk a lakcímigazolóért. Persze nem hívtak, meg közben húsvét volt, kedden rájuk telefonáltam, de a Brigi már szabadságon van, teccik tudni az oviban még szünet van és kisgyereke van, és nem is tudunk az egészről semmit, de tessék csak befáradni, és akkor majd a másik kolléganő biztosan meg tudja mondani. Persze egy légtérben vannak, csak derogált megkérdeznie.
Mindenesetre bementünk, és már minden megvolt, mint kiderült, a Brigi mégsincs szabadságon, csak szégyenében elbujdosott, vagy ő is kijelentkezett Magyarországról, úgyhogy egy sokkal nyugodtabb kolléganője adta át az aláírandó papírokat, meg az új lakcímigazolókártyámat, a hiányzó két betűvel. Tanulság nincs. Ja, de: kell egy jurta.
*hallgassatok Hadházit:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nux vomica 2014.04.27. 18:38:17
Gem 2014.04.28. 15:09:25
Csap
Ma anya becsapta apát,
de csak játszásiból.
Elmesélem.
Apának le kellett mosnia
az autóját a gumicsővel,
ezért elég rosszkedvű volt.
Már régóta mosta apa
az autóját a gumicsővel,
ezért már nagyon rosszkedvű volt,
amikor anya titokban elzárta
a vízcsapot.
De erre apának
még rosszabb lett a kedve.
Ekkor anya gyorsan
megnyitotta a csapot,
apa meg boldogan kiáltozni kezdett,
hogy visszajött a víz!
Anya erre rám mosolygott,
és mindenki örült,
hogy apa újra jókedvű.
Piszke a Birtokról 2014.04.29. 10:40:45
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2014.04.29. 12:52:46
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2014.04.29. 12:53:48
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2014.04.29. 13:43:20
Én könyvből csinltam az egészet, mert ilyen intelektüell vagyok. Először kézzel átválogattam, kiszedtem a nagyobb szalma meg tövis meg bogáncsdarabokat. Kell egy bazi nagy kád, nekem csak vájdlingom volt, abba kb egyharmad fér egy gyapjúból (a hasán levő, meg egyéb nagyon gázos gyapjút eleve nem számolva). Vagyis fér bele több is, de a kétharmadnyi birkánál többször kellett vizet cserélnem. Kézmeleg vizzel áztattam egy éjszakát, utána átgyúrtam, kiöntöttem (szigorúan vetemenyesre, mert sok benne a tápérték :)) aztán friss vízben ázott még egy napot, igény szerint cseréltem közben egyszer, meg többször átgyúrtam. A víz színe magáért beszél, az első egy-két aztatás után még teljesen barna.
Aztán kisebb adagokban ultrás vízben gyúrtam át (itt is célszerű langyos vízzel, mert szétmegy a kezed), azt kétszer öblítettem (vödrökben átgyúrtam), a legtutibb persze a folyó víz, de a kert alatti ér egyelőre tül hideg nekem.
Ennyi.
Én is kutyakefével álltam neki, és a még benne levő kis szemetet is tök jól kihozza a fésülés, de baromi lassú munka. De a rackát még nem próbáltam, csak a merinót, az tuti, hogy más lesz, csak nem tudom, melyik irányban.
Elég zsíros maradt, mondjuk a kézműves boltok csillivilli gyapjújához képest, engem nem zavart. Azegyik unokahúgom viszont próbált belőle labdát csinalni, és nehezen állt össze, nem tudom, van-e összefüggés. Elvileg nem kéne, nem hiszem, hogy régen annyira zsírtalanították volna.
Nna. Mikor ezen túl voltam, akkor olvastam a neten, hogy van, aki ultra nélkül csinálja. Leöntik forró vízzel, és nem gyúrják, mert akkor nemezesedik, csak hagyják állni, míg ki nem hűlt. Aztán megint forró víz, és megint hagyni. Gondolom igény szerint kell ismételni, meg ott is ajánlották a folyó vizes kimosást. Ki fogom ezt is próbálni, ha legközelebb megyek Tszm-re.
Én még azon kísérletezem, most egyelőre gombocnyi darabokban, hogy ha nincs kártolva, csak én húzom szét fátyolra, akkor is tudnám-e nemezelni. Mert a takaróhoz azért nem kell olyan hú de tökéletes, egyenletesnek lennie, mert elég vastag lesz elvileg. Mondjuk így benne maradnak azok a pici szemetek, ami egyébként a fésüléstől kiesik.
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2014.04.29. 13:44:02
Piszke a Birtokról 2014.04.29. 13:59:40
Piszke a Birtokról 2014.04.29. 14:03:22
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2014.04.29. 14:11:28
A takarót egyébként nem szappanos technikával, hanem a forróvizes/gyúrásos ázsiai módszerrel szeretném megcsinálni.
nux vomica 2014.05.15. 15:20:15
Annál kellemesebb a tapintata. én szeretem
Utolsó kommentek