Engem kérem, itt hazavártak.

Előre el volt tervezve minden, a hús bepácolva,(mézes, rozmaringos) a gyertyafényes ebédhez, a ruhák leszösztelenítve, a fogadóbizottság is leszösztelenítve kicsípte magát, pont ahogy, és amennyire kell szeretem.

Aztán jött egy sürgős hívás, (megjött a donorszív) és az ebédből vacsora lett, a hosszú delutáni beszélgetés helyett, éjszakába nyúló, és a desszertet is csak ma ettem meg, de ez mind nem számít.

Ami számít, hogy éreztem, hogy vártak.

A többire meg ott a MASTERCARD.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.