...tegnap eltörtem az orrom.

Vagy legalábbis megrepedt.

Vagy legalábbis valami történt, mert fáj, és kicsit szélesebb a szokásosnál, meg mintha lilásabb is lenne. Tegnap, mikor véletlenül összefejeltem Márkkal a hullámmedencében, köpni-nyelni nem tudtam, minden elismerésem a boxolóké, én nem tudtam, hogy ez ilyen rossz.

Meg azt sem tudtam, hogy ilyen sokszor grimaszolok az orrommal beszéd közben, most minden orrfelhúzásnál kigyullad a fejemben egy kis piros lámpa.

Remélem, azt, hogy kicsit mintha ferde lenne, már csak a paranoiám mondatja láttatja velem.

Ferde, az én szép, arisztokratikus, vonalzóval rajzolt orrom...!

Bele sem merek gondolni, vajon mióta kereshette az alkalmat az unokaöcsém, hogy visszafizesse, hogy tíz évvel ezelőtt eltörtem a lábát?

Édeseim, az igazi bűnök nem avulnak el.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.