2010.09.17. 09:56
Nyaralás 5: megyünk az orrunk után (utolsó rész!)
Szóval egy reggel kanadai zászlót lobogtatva elhajtunk Florian szüleitol, és visszaindulunk a Loire völgyébe. Megnézzük Angers-t, mert a túlfeszített tempójú esküvo (ha-ha) alatt nem mentünk be.
Körbejárjuk a belvárost, megnézzük a várat (sató, vagyis chateau)
a nagytemplomot
és keresünk McDonald´s-ot hagyományból, mert pénzszuke miatt ott szoktunk enni, ha nyaralunk. De az egyetlen épp felújítás miatt zárva van, szóval mindenki fellélegezhet, hogy nem tömünk magunkba szemetet.
Angers egyébként cuki, és találok egy nagyon szimpatikus fonalboltot is, de még csak le sem lassítunk elotte (bezzeg a számítógépjátékos boltba még be is megyünk). Nézünk régi iskolákat eldugott utcákban, tanévnyitó van, kifigyeljük a balhés rossz gyereket, aki csakazértis a suli elott cigizik, meg a kisfiút, aki megakarta ölelni az osztálytársit, de azok már megnottek a nyáron, és csak kezet fognak vele. A lányokat, akik méregetik, melyik fiú lett végre magasabb náluk, meg a jó osztályokat, akik a nyári szünetben is együtt lógtak, a suli az csak ürügy, hogy szüloi beleegyezés nélkül is végigdumálják a napot.
A várfal meg elég impozáns, egymásra halmozott palatáblákból áll (az angers-i kisiskolások ajándéka), és ahhoz képest hatalmas, és szilárd. Belesünk, de nem megyünk be, mert nem ajánlották (egy hatalmas gobelin van benne a Jelenések könyvébol vett képekkel, más nem) meg mert várnak minket más várkastélyok.
Aztán meg akartuk nézni a Cointreau gyárat, amit nagyon ajánlott az útikönyv, szeretjük az ilyen ipari dolgokat, és a C. még TB-nek is ízlik.
De ahhoz képest, hogy ez egy turistalátványosság, senkinek sem volt róla fogalma, hogy pontosan hol van. A könyv is csak homályos utalást tett rá, így kénytelenek vagyunk minden sarkon megkérdezni az útirányt, és kb 10 ember bizonytalan utasításai alapján végülis megtaláljuk (itt történt, amit még TB mesélt az elején, hogy volt, aki a kocsi után futott, mert rájött, hogy rosszul mondta az utat). Magát a szeszfőzdét mondjuk így sem látjuk, mert az útikönyv elfelejtette megemlíteni, hogy előre be kell jelentkezni, biztonságtechnikai okokból, de egy mozis vetítésre beavászkodunk egy (bejelentett) csoporttal.
Aztáááán... aztán elautózunk Saumurbe, amiről csak azt tudtam, hogy ott született Coco Chanel, meg hogy ez a magyar lány ott lakik, de persze nem futunk össze, nem mintha megismerném, de hátha :) viszont a saumur-i vár nagyon tetszik, viszonylag egysíkú bevezető út után látjuk meg hirtelen a dombtetőn - a híd túloldalán, idilli, igaz?
Felsétálunk, de pont aznap vezették be az őszi nyitvatartást, miszerint abban a pillanatban csukják be, hogy mi odaérünk. Volt egy kávézó a parkjában, gondoltuk, bekéredzkedünk azon keresztül, csak hogy ne csak a kerítés mintájával együtt lássuk a kastélyt, de a pincérlány ékesszólóan közölte: café - promenad, no café - no promenád. Kicsit dühített, ezek után akkor sem fogyasztottam volna semmit, ha épp szomjan halok. De azért valahogy vicces is volt, nagyon nevettünk, a várat meg így is, úgy is láttuk.
Mivel a beszámoló kezd hosszúra nyúlni (van még valaki, aki követki a folytatásos net-regényt?) most átugorjuk a városban tett nagy sétánkat, mely során újabb nagyon kedves franciákkal társalogtunk franciául kézzel-lábbal, meg az utána következő hosszú, ámde a Loire festői völgyében való autókázásról is csak említést teszek. Bár nincs kocsink, és egy darabig nem is lesz (amíg sikerül a pénztelenséget mindenféle hangzatos környezetvédői ideológiákkal takargatni), de szeretünk autókázni, szeretünk kis helyen összezárva lenni, és mindenféle vicik-vacak témát megdumálni, meg háromszor áthajtani éjjel egy hídon, mert milyen szép (kék fénnyel voltak megvilágítva a nagy kőboltozatok). És 7-10-14 nap összezárás után sem lesz elegünk egymásból, hanem akkor csak még jobb minden.
nna, szóval az este (éjjel) a chenonceau-i kastély parkjának kapujában ért minket, némi romantikus sétálgatás után a szuper kis kölcsönkocsinkban aludtunk, mert ilyen szegények spórolósak vagányak vagyunk.
Nem tudom, mennyit írjak egyébként a látványosságokról, mert ez egy nagyon felkapott, nagyon cuki kis kastély, ami átnyúlik a Cher folyócska felett, és minden útikönyv tele van a képével meg a történetével.
Nekünk tetszett, felosztottuk a szobákat és berendeztük oket a családunknak, szép volt az idő, romantikus a helyszín, és végül ott is ebédeltünk. Egy hatfős asztalhoz ültem le, de mivel nincsenek véletlenek, pár perccel később megjelent Emma, Florian, meg E. szülei, akiket előző nap a tengerparton hagytunk. Még jó, hogy nem beszéltük meg, hogy ott találkozunk, mert akkor biztos csak bosszankodva vártuk volna egymást, hogy nahát, hol vannak már ezek, így meg tökéletesen jött ki.
A kastélynak volt egy nagyon helyes kis majorja, egy haaaaatalmas zöldséges-és virágoskerttel.
Nem tudtam eldönteni, hogy ott laknék-e szívesebben, vagy a kastélyban. Azt hiszem, nekem mindegy is, mindkét helyen szuper lenne. Mondjuk a H...gasséban is szuper, csak ott kevesebb a kert.
Délután átautózunk Chambordba, ez egy másik kastély (a sok közül, útközben is láttunk párat), kevésbé cuki, inkább impozáns,
viszont hajókázunk a várárokban, TB lebeszélte okosba' a hajókat örző fiúval, hogy mi inkább féláron menjünk. Mert a franciák ilyen jófejek (bezzeg az osztrákok, ugye). Utána -micsoda véletlen - összefutunk a hatalmas parkban Emmával és Floriánnal és Em. szüleivel. Vagy ezt már írtam?
Vicces, a végén már nem is csapunk nagy búcsúzkodást, mert ki tudja, még hol futunk össze (mondjuk két nap múlva Bécsben)
Gyanakodnak vagy csak szembetűz a nap?
Egy kicsit még gyönyörködünk a tájban (ami egyébként nem olyan hihetetlen extra, csak mint egy jólszituált magyar vidék: barátságos, zöld, békés) és hazaindulunk.
Kicsit meglepett,hogy egy bo hétrol is ennyit tudok írni, foleg, hogy egy csomó minden ki is maradt, de köszönöm, hogy elolvastátok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
missMarple 2010.09.22. 23:28:56
TB a zöld pólós képen olyan,mint egy Clark Gable-mosolyú Király Viktor imitátor...
a chenonceau-i kastélyban vajon melyik szoba jutott nekem?
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2010.09.23. 09:52:35
babaBonBon 2010.09.23. 19:37:49
Én pl. nagyon lelkesen követtem az eseményeket.
Még rá is kerestem, hogy mit hagytatok ki, de szerintem ezzel már megelőztetek...
Mindegy, hátha örül neki, aki szintén követte az eseményeket:
www.kissmarta.com/festmenyek/images/dragon/mithology/ap5.jpg
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2010.09.24. 10:09:52
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2010.09.24. 10:12:43
a gobelin egyébként haaatalmas, több ilyen képbol all, mint amit belinkeltel
nux vomica 2010.09.26. 23:15:53
Best of the best 2010.09.29. 22:13:05
Szuper kis csapat vagytok!!!
Utolsó kommentek