2011.02.13. 21:19
Hihetetlen család
Ezt csak úgy magamnak. Hogy emlékezzem rá később, hogy ilyen családban éltem.
Bátyámnak új autója lett. (Pontosabban használt, de így is egy valóra vált álom.)
Mondjuk azt, hogy ketten intéztük a vételt, de az igazság a hetven-harminc százalékhoz áll közelebb, ami az ügyintézést illeti, annak a javára, aki elmagyarázta a másiknak a Zwölfpunktecheck kiejtését.
Szóval egész nap izgultam, hogy minden rendben legyen és sikerüljön a tranzakció. (Írtam neki előző este egy emailt, hogy MINDENKÉPPEN látni szeretném a járgányt.) Hívogattam egész nap, fordítottam az orosz-magyar-német-angol barátság nevében.
Másnap egész nap készültem, hogy jön. Vettem a kedvenc joghurtjából, teájából. Szóval hívogatom egész nap mint a meszes (ki van kapcsolva), meg más rokonokat is, félóránként. -Ugye jön? Ugye megmutatja a kocsit? Ugye megáll tíz percre?
Nem mentem aznap dolgozni, hogy nehogy abban a négy (4!) órában jöjjön mikor nem vagyok itthon. Hogy is mondjam? Ünneplőbe öltöztettem a szívemet.
Egész nap nem hívott, este kilenckor hív.
- Na helló, merre vagy?
- Két perc múlva ott.
Pizsamában, frissen mosott hajjal lerohantam, hogy lássam az új verdát.
Nagyon pöpec.
Beülök. Nézegetjük, kapcsolgatjuk, ámuldozom. Körülbelül fél órát tapogattam, megnézegettem rajta mindent, ami érdekelt. A dupla napfénytetőt (így mondják?), a szélvédőre adatokat vetítő gépet (hogy mondják?), a százalékokban beállítható légkondit (hívják ezt valahogy?), és az iPhone-nal kommunikálni tudó fedélzeti kompjútert. (Nem, nincs iPhone-ja, nekem van.)
normális
Telt múlt az este, közben felkeveredtünk a lakásba, mire észrevettem, hogy hajnali fél három (addig teszteket néztünk, hasonló autókat néztünk, és fordítottam a német kézikönyvből a HDC-t ((lejtmeneti sebességellenörző rendszer)) németről magyarra).
Másnap elvitt dolgozni. Egész úton a kocsit imádtam.
Nem mintha bizonygatnom kellene bármit is, de most már elmondhatom, hogy öcsémnek azt írtam emailben, hogy az új autó zsírkirály.
Végighívtam pár tesót, akiknek elmeséltem a színétől a típusán keresztül az extrákig minden részletet.
Anyukámnak erről a látogatásról olyan szinten írtam, hogy azt mondta boldog, hogy megérhette, hogy a gyerekei így szeretik egymást.
Így.
Hívom este anyukámat telefonon, szóba jön ez meg az, és mondja nekem:
- Tudod mit mondott a nővéred?
- Na mit?
- Hogy azt hallotta valakitől, hogy téged nem is érdekelt a kocsi.
Akárhol is csúszott meg a sztori, komolyan mondom, nem találok szavakat. :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gem 2011.02.14. 14:03:44
TáltosBandi 2011.02.14. 16:55:58
:)
missMarple 2011.02.14. 17:37:28
Gem 2011.02.14. 22:06:40
TáltosBandi 2011.02.15. 14:45:46
Ha kételkedsz a tényszerű történeteimben, megkérem egyik olvasómat, hogy mesélje el amikor úgy megtanítottam síelni egy nap alatt, hogy mikor este jöttünk le a fekete pályán, csak a vállát ficamította ki.
Gem 2011.02.18. 22:48:39
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
Utolsó kommentek