Péntek este meg nem csak azért örültem, hogy a győri vasútállomáson rámköszönt a magyar konyhásfiú a bécsi menzáról kantinból, mert aranyos, dumáltunk a távolsági buszok felé menet, és megtudtam, hogy van két kisgyereke meg, hogy a fekete munka Ausztriában sem fehér, hanem azért is, mert úgy éreztem, itt is itthon vagyok, meg ott is otthon. És hogy a két hely talán nem is annyira különálló; vannak köztük széles hidak és titkos menekülőútvonalak is.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr92778991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nux vomica 2011.03.28. 22:26:10

Egy út a teljesség felé :-)
süti beállítások módosítása