2011.03.28. 15:38
az itt meg az ott
Péntek este meg nem csak azért örültem, hogy a győri vasútállomáson rámköszönt a magyar konyhásfiú a bécsi menzáról kantinból, mert aranyos, dumáltunk a távolsági buszok felé menet, és megtudtam, hogy van két kisgyereke meg, hogy a fekete munka Ausztriában sem fehér, hanem azért is, mert úgy éreztem, itt is itthon vagyok, meg ott is otthon. És hogy a két hely talán nem is annyira különálló; vannak köztük széles hidak és titkos menekülőútvonalak is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek