Budapesten egyébként nem csak gyerekpesztrálás volt, bár azt is élveztem, például szeretek mesét felolvasni, és szerencsére az unokahúgaim napjában többször várnak mesét. De voltunk strandon a gyerekekkel, és vízicsúszdáztam apukámmal (a kicsiket nem engedték fel, utólag értem, miért, meglepően durva a vaksötét csúszda rómain), sajtos-tejfölös lángost ettem (jaj, de finom volt!), vettem méhviaszt a házikencékhez (mindjárt neki is állok kotyvasztani), könyveket dobozoltam, parlagfüvet irtottam, aquaparkba mentem TB-vel meg a kisöccsével, rengeteget sétáltam, meggyet szedtünk, a kertben üldögéltem a két nővéremmel, és beszélgettünk, WC-t pucoltam, falszínekről segítettem dönteni különböző lakásokban, eltüntettem a tesóm lábáról egy csontkinövést, ősmagyar leányvásáron vettem részt az Aranyasszony kertben, többször keresztülbuszoztam a drága Budapesten, virágkoszorút kötöttem, sodródtam az árral, elhagyott kőfejtőben sétáltam naplementekor, éjfél után jártam haza, frappét ittam teraszon, boroztam a bazilikánál, söröztem a Fő utcán, sokáig aludtam, konnektorokat súroltam, főtt kukoricát ettem, gyümölcsöt vettem a piacon, pisiltem bokorban, a Hősök terén segítettem a fényképezkedő turistáknak, a Daubnerben fagyiztam, vonatra vártam, sokat mosolyogtam és rengeteget beszéltem.

Így visszagondolva, mennyi minden belefér néhány napba!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.