Voltak nekünk ilyen családi barátaink, nem tudom, mi ennek a hivatalos neve, a szülők jól megértették egymást, a gyerekek meg együtt játszottak, összejártunk néha-néha vacsorázni, meg ilyenek. Igaziból két ilyen család is volt, de most azokról szeretnék írni, akikkel párszor együtt is nyaraltunk, nyolcvanas, korai kilencvenes évek, Dacia, Lada, sátor, sok konzerv a csomagtartóban és irány a tenger. Szerettem, a szüleim spóroltak rá jó sok szabadságot, volt idő, meleg, megolvadt kazetta a kocsirádióban, hányinger a szerpentinen, a  megállóknál cserélgetés, hogy ki melyik kocsiba ül, térképnézegetés, kemping gáz, löncs hús, tenger, tenger, tenger, pancsolás, römizés, heverészés a függőágyban. este elnyúló vacsorák, a felnőttek beszélgetnek, hatalmas görögdinnyék, barnaság, egy halom büdös kagyló, amit gyűjtöttünk, reggel beforrósodó sátor, városnézés, frizbí, kompozás valami lepukkant görög hajón, fú, nem is tudom, annyi minden még. 

Na és most az van, hogy már egy ideje nem járunk családi nyaralni (csak Tszm-re), sokan is vagyunk már ekkora szervezéshez, meg a családi barátok is kicsit kikoptak a mindennapokból, ott is felnőttek a gyerekek, családjuk lett, külföldre mentek, ilyenek. Kivéve, hogy most az egyik tesóm elkezdett összejárni az egyikükkel, meg annak a feleségével meg a kislányukkal, és felvetődött, hogy menni kéne Görögországba a tengerhez. Mert Görögországba mindig együtt megyünk, ugye. Mert annyira jók a közös emlékek, és én úgy belelkesültem, hogy én is, én is, és most mi leszünk a felnőttek, akik fennmaradnak késő éjszakába megvitatni a világ dolgait, meg akik kiparancsolják a lilaszájú gyerekeket a vízből, meg beviszik őket gumicsónakon mélyre, meg kitalálják, hogy menjünk be este a városba, meg akik kopogtatják a dinnyét a piacon, hogy jó -e már, és még nem tudom, hogy is lesz, mert pénzünk egyenlőre egyikőnknek sincs, nálunk kocsi se, sátor se, de valahogy csak összejön, muszáj, egyszerre leszünk gyerekek meg felnőttek, ez lesz ám az időutazás. Talán majd jövőre. Már várom.

Igaziból nekem a Balatnon is jó lenne, csak legyünk együtt, legyen kicsit úgy, mint rég, de mégis máshogy, Lilivel, TB-vel, tesómákkal, a családi barátainkkal.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr504686986

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kalor 2012.07.31. 08:37:30

aztan ilyenkor kiderul, hgoy a nyaralas mindig csak a gyerekeknek felhotlen. a felnotteknek eleg sok stresszel jar. :))) utana itthon pihenni kell. :)

Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2012.07.31. 08:46:04

Sátrat tudunk adni, azon ne múljék. 3 személyes. :-)

Huh, azért ezek jó emlékek, kár hogy nekem ilyenek nincsenek.
Persze másmilyenek azért vannak, de nálunk másmilyen nyaralások voltak és utólag sajnálom, hogy ilyenek nem voltak. :-)
Ui: egészen jól megy nekem ez az össze-vissza, kissé talányos fogalmazás. :-D

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.07.31. 10:45:25

@Kalor: hát, azért egy gyerekkel még annyira nem aggódom :)

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.07.31. 10:47:22

@Bécsi_Nikol: hú, ezt jó tudni, köszi :)

hát, az ember szerintem sosem tudhatja, hogy miből lesz az életre szóló emlék. Néha pont a nem annyira egyértelmű dolgokból, mint a fullra pakolt ötszemélyes kocsi negyven fokban, hat emberrel :D

nux vomica 2012.08.03. 21:07:51

Hát... sátor, tenger, napfelkelte, naplemente, lakatlan sziget birtokba vétele,úszás a sirályokkal...
nekem ilyenek jutnak az eszembe.
Még jó, hogy idén voltunk tengeren is.

vackor1b 2012.08.10. 22:32:01

Azonnal inditok (szeptemberben) egy kulon kasszat a kov. nyaralasnak. Ne rajtunk muljon;)
süti beállítások módosítása