2013.01.14. 10:09
Kirándulás 2.0.
Na, ugye múlt hétfőn volt az a próbálkozás, hogy családilag eljussunk Mosonmagyar-óvárra Lili tornájára. Ma újra próbálkoztunk, de Bandi nélkül (este jön!). Eredetileg úgy volt, hogy kocsival megyünk, mert beszerveztem Júlia barátnőmet (fel akarta méretni a Sára babáját), de miután tegnap elkezdett esni a hó, J. már este jelezte, hogy nem biztos, hogy reggel el mer indulni. Hajnalban a hókotróra ébredtem, úgyhogy nem lepett meg, mikor J. hívott, hogy ők inkább maradnak.
Rettenthetetlen NH-né azonban nem ijed meg egy kis hótól (és szeretettel gondol Ziebire), forró tea lefőz, termosz, útitakaró, pogácsa táskába bekészít (cayenne borsos-kukoricás), addigra Lili is felébredt, igaz, ő úgy képzelte, hogy kap egy kis tejet, és az utolsó cseppel a szája szegletében visszaalszik a jó meleg anyaölben, ehhez képest meglepődött, hogy peluscsere, öltözés, kesztyű, overáll, sapka, be a hordozóba (mióta locspocs van, kendő helyett türkiz manducában nyomjuk), és mikor a kilincsen volt a kezem, hogy az elemekkel dacolva kilépjünk a zord külvilágba (ritkán érzem ennyire melegnek és bársonyos puhaságú fészeknek a lakásunk), csörgött a mobilom. A terapeuta volt, mondta, hogy el ne induljunk, még ha el is jutnánk Móvárig, az ő falujuk abszolúte el van zárva, járhatatlanok az utak.
Rettenthetetlen NH-né kicsit tétovázott, mert a lelkem már megkeményítettem és az arcom is be volt kenve kakaóvajjal, hogy ne csípje ki a hideg, szóval tétováztam egy cseppet, de be kellett látnom, hogy mozgásfejlesztés ide vagy oda, maradunk. Azért ha már így beöltöztünk, gondoltam, tudjuk le a napi sétát, én mégegyszer bele nem gyömöszölöm ma a kiscukrot az overállba. Lementünk hát a parkba, és jártunk egy órát. Szuper idő van egyébként, egyáltalán nincs hideg, a combfix-farmer kombóban csak egy óra múltán kezdtem kicsit fázni, de addigra a parkon átsiető emberek is furán néztek ránk, egy centis hóréteg volt a kabátomon, Lili kapucniján és a hordozón is. Mi voltunk a kötődő nevelést reklámozó hóember és hógyerek.
Mikor még nem volt gyerekem, mindig úgy képzeltem, hogy mikor lesz, akkor kora reggelenként már a parkban leszünk, mert hogy majd biztos sír, és le kell vinni sétálni, hogy a család többi tagja tudjon aludni. Az eszembe sem jutott, hogy a gyerekem reggel maximum azért fog sírni, mert nem hagyom aludni
Na jó, de hol vannak a kacsák?
A varjak megvannak
Kiskacsák, hahó, merre vagytok?
Megvannak!
Ez még csak az első tíz perc, még alig van rajtunk hó. Lili a nagy fehér a bal alsó sarokban
Így néz ki az én szemszögemből. Lilicsiga már az elején úgy döntött, hogy nem érdekli az egész hülye hétfő, visszahúzódott a házába és aludt
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hbogi87 2013.01.14. 14:31:42
KisCsetresz 2013.01.14. 15:13:12
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2013.01.15. 11:39:39
De őszintén, én tökre megértem, én is nyafogok, ha korábban keltenek, mint szeretném. De tényleg tök jó, hogy ilyenkor nem üvölt torkaszakadtából, csak jelzi, hogy valami nem kóser. Asszem, megvan a bizalom, hogy én majd helyrehozom a tévedést :D
nux vomica 2013.01.16. 20:58:19
A havas séta Nektek élmény, de sok bécsi munkába siető csak azt gondolhatta, otthon nem bírtál a picivel így le "kellett" jönnötök.Szóval még sajnálhattak is Téged:-)
Utolsó kommentek