2013.02.25. 17:17
Beszélgetek
Mondjuk mindig is sokat beszéltem, de mióta külföldön élek, határozottan ki vagyok éhezve az emberi kapcsolatokra, úgyhogy sokszor olyan vagyok, mint a nénik, akik dumálgatnak boldog-boldogtalannal. Lilivel ez meg persze még sokkal könnyebb, mostanában nem is én vagyok, aki megszólít valakit, hanem mások jönnek oda a kisMukkhoz.
A különböző történetek teljesen le tudnak nyűgözni, egy időben fel akartam jegyezni az összeset, amit hallok, és akkor ha egyszer könyvet írok, és szereplőkre lesz szükségem, akkor csak felütöm a füzetem, és kiírom a sok kalandot.
Ma Mosonmagyaróvárra vonatozva egy kockásinges, bénacsizmás bácsi közelében gondoltam leülni, Lili bedobta a "nézzük hosszasan és figyeljük meg, hogyan reagál"-trükköt, egy perc múlva a bácsi már gügyögött neki, két perc múlva megtudtam, hogy van két lánya, nincs unokája, az osztrák felesége elhagyta húsz év után, pedig a nevére íratta a házat, két lengyel szobalányt fizetett, és nememlékszemmennyi schillinget adott zsebpénznek. Lett is egy szívinfarktusa. Egyébként örmény, nem beszélt tökéletesen németül. A nagyobbik lány a T-mobil Generaldirektora Németországban, a kisebbik, a harmincéves, most kint tanul az USÁ-ban, filmrendező lesz. Havi 7000 dollárt küld neki a sulira, meg a megélhetésre, mert Amerikában nem úgy van ám, mint itt, sokba kerül az élet. Hétezer dollárt. Havonta. Ezek után megkérdeztem, mégis mit tetszik a bácsinak dolgozni, azt mondta, már nyugdíjas, de egyébként toronyházakat építtet luxuslakásokkal (150-500nm), Dubaiban, Libanonban meg Szaud-Arábiában. Egyébként a hajnali vonattal ment be Bécsbe, a Merriotban szokott úszni meg reggelizni, 46 éve törzsvendég, most meg már megy haza (egy Bécs melletti faluba).
Hazafelé meg gondolkodtam, hogy egy szerelőruhás fickó, vagy egy kalózszemfedős néni közelébe üljek le, utóbbi nyert, bár nem volt túl szimpi. Lili kitett magáért, de nem volt nagy sikere. A nő valahogy semmilyenül volt öltözve, a haja a feje tetején összefogva, amolyan vidéki pocakos hatvanas, aki házvezetőnő Ausztriában. Vagy egy undok spúr osztrák, aki fogorvosnál járt Móváron.
Később láttam, hogy magyar magazint olvasott, aztán magyarul telefonált, utána meg más nyelven, a vonatzakatolástól nem hallottam jól, de olyan ismerős szavak voltak, gondoltam, román lesz, csak gyanúsan sokat értettem belőle. Szinte mindent, ami átjött a zajon, de mégsem portugál volt. A spanyolhoz viszont túl tiszta. Mindenesetre meglepődtem, mert a románhoz még illett volna a fizimiska, de a portugálhoz egyáltalán nem, ahhoz kellett volna legalábbis egy négycentis lógó fülbevaló.
Aztán nem bírtam ki, és szóbaelegyedtem vele, annyira kedves volt és nyitott, tökre meglepődtem. És akkor már persze Liliért is odavolt. Mikor mondtam, hogy beszélek portugálul, rögtön átváltott a spanyolra (kicsit hibásan beszélt magyarul), hát nem mondom, hogy nem volt egy kihívás így hétfő délben, de remekül szórakoztam. Szóval, ahogy az elejtett félmondatokból lassan-lassan kiderült (Bruck an der Leithától beszélgettünk Bécsig) magyar szülőktől született Venezuelában (ó, persze! a dél-amerikai spanyol sokkal jobban hasonlít a portugálhoz). Politikus volt*, de el kellett jönnie (hogy dögölne meg Chávez, mondta), most spanyolt tanít egy magyarországi és egy bécsi egyetemen, meg magántanítványai is vannak, és írt már vagy három tankönyvet, három nyelven, a következő az életrajza lesz (én fogom magyarra fordítani, megbeszéltük). Caracasban és Bécsben is csinált egy doktorit. Azt mondta rá a magyar nászasszonya fanyalogva egy közös ismerősnek, hogy remélem, megvan a nyolc osztálya.
Hát ilyen menő vonaton utazni.
* erről eszembe jutott a Rotary Clubos osztálytársunk, Malena aki tizenkettedikben jött Venezuelából (őőő, asszem), mi csak Málnának hívtuk, mert az cuki, és mi ilyen jófejek voltunk. Bár ő utálta, és azt tanulta meg leghamarabb magyarul, hogy Nem vagyok málna!. Szóval hozzánk járt, de nem sokat tudtunk róla. Egyszer behozott fényképeket, az egyiken a házuk volt, hatalmas növényekkel befuttatott hacienda, a másikon meg az apját láthattuk, faragott támlás, vörösbársonyhuzatú széken, jobbról, balról mellette más szakállas férfiak komoly képpel. A fiúk teljesen begőzöltek ettől, rájöttek, hogy Málnát nálunk rejtették el, hetekig álmodoztak arról, hogy matekórán beront pár dél-amerikai banditos és elrabolják a lányt, valamint komolyan gondolkodtak egy revolver beszerzésén.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kalor 2013.02.25. 18:43:05
caravela 2013.02.27. 11:37:54
A Málna Argentínából jött hozzánk! És még első magyar szavai között a pogácsa is szerepelt.
Gem 2013.02.27. 22:09:32
nux vomica 2013.03.02. 18:46:03
A 3. utazásom után már én is messziről kiszúrtam, ki a nyomozó. Az utasok emiatt mind befelé forduló, morcos emberek voltak.
Utolsó kommentek