2013.04.08. 22:03
Na jó, leírom én is
De csak gyorsan, mert a kisbéka alszik, és nekem sürgős horgolnivalóm van.
Szóval, bloggertalálkozó volt, szombat délután összebeszéltünk Anyahajóval és kisétáltunk az Edelstoff designervásárra, ahol Zazálea egészen véletlenül épp a táskáit adta el, Wetbrush-sal az oldalán, aki meg a képeit. Tisztara, mintha otthon lennénk, Budapesten, a WAMP-on, és egyébként Z-n kívül is volt egy csomó más magyar eladó, mert ennyire menő a magyar design. Menőbb mint tíz éve , mint az osztrák. És mi is menők voltunk, mert beállhattunk a pult mögé, és a kispamut volt a reklámarc, sajnos épp nagyon álmos és fáradt, de aludni nem tudó reklámarc, de hát mit tehetünk, legalább a miénk.
Zazálea egyébként ezt megelőzően életvitelszerűen izgult, egyrészt a vásár miatt, másrészt, hogy milyen lesz a kanapénkon aludni. Én nem izgultam, vagyis egy kicsit azért igen, mert Z. süt-főz-befőz, én meg nem, és ha ezek ilyen jó kajákhoz vannak szokva, hát nem tudom ,mi lesz, mert a helyőrség ugye nem a kantinjáról híres, de szerencsére megfőztem életem eddig legjobb húslevesét, ők meg annyira fáradtak voltak estére, hogy örültek bárminek.
Egyébként azért sem izgultam, mert Z. annyira hasonlít kívül-belül TB anyukájára, hogy lehetne a kishúga, szóval nekem nem esett nehezemre bármennyit beszélgetni vele, vicces módon még az is hasonlított, ahogy a kölesgolyóhoz beszélnek. A férjéről meg nem tudtam semmit, csak annyit, hogy az IKEÁ-ban a fejére tett egy párnát, és úgy sétált, mert ez volt a feltétele annak, hogy megkapja (a párnát), szóval nem aggódtam, hogy ne értenénk szót.
Csináltam nekik bolognait is, de inkább csak sajtos-kukoricás scone-t ettek a masodik este. Mondjuk az tényleg finom.
Cserébe kaptunk egy csomó ajándékot, amiért kicsit szégyellem magam, meg se merem mutatni, de, hogy mást ne mondjak, most van két eredeti Lovász akvarellünk a falon. Ha menők akartok lenni, mikor hozzánk jöttök, kiáltsatok fel, hogy "csak nem egy Lovász az ott a falon?" és akkor mi majd mondjuk, hogy de. Ja, mert azt még nem is meséltem, hogy mikor Z-ék bejöttek, akkor rögtön azt kédezték, hogy "az csak nem egy Gross Arnold?", és a konyhába lépve meg azt, hogy "ez a Benkóczy-Zórád az a Zórád? Mi meg csak bólogattunk szerényen.
A kisrugó meg elemében volt, sütkérezett a rajongótábor ajnározásában, és rendíthetetlenül osztogatta a mosolyokat.
Nna, most megyek horgolni, mert fonalat is kaptam, és már ki is találtam, mi lesz belőle.
(képeim nincsenek, de lesznek - igaz?)
Ja, ha valaki követte volna Zazálea rákészülését a hétvégére, akkor jelentem, nem láttam a pizsamáját, mert mindig hamarabb keltek fel, mint én.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hbogi 2013.04.09. 10:19:02
Zazálea 2013.04.09. 17:14:00
meg a többi is...
hbogi 2013.04.09. 22:04:53
málnabálna 2013.04.10. 10:39:29
köszi!!!
igen képek is legyenek! nah, nem Z.nem létező v.létező pizsije érdekel, hanem inkább vmi kisörségeskisasszonyos ;)
Zazálea 2013.04.10. 12:58:41
(meg kisnyulat és cukrosdiót)
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2013.04.10. 14:00:14
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2013.04.10. 14:03:43
nux vomica 2013.04.10. 23:54:12
Minden viccet félretéve: csak annyit izgulsz vendégváráskor, hogy tökéletest tudj alkotni.
No, ez így jó:-)
Utolsó kommentek