2013.09.02. 09:38
Még a nyárról
Július közepén hazamentünk egy hétre a kispoggyásszal, aztán véletlenül másfél hónapig maradtunk, egy hete jöttünk haza. Nagyon jó volt, jártunk rokonról rokonra, a végén meg egy kétnapos family reunionnal zártunk a Táltos családdal (ilyenen már tavaly is voltunk) Elájultam, mikor megláttam a tavalyi képeket, hogy milyen kicsi volt Lil, konkrétan három hónapos, egy kistojás a nagyranőtt Táltos rokonok kezében. Nekem akkor már olyan nagynak tűnt, lehetett vele kommunikálni, meg minden. Mondjuk én az első naptól kezdve úgy emlékszem, hogy lehetett vele kommunikálni, de augusztus végére még magára is szedett pár kilót.
Ez a nagy forróság meg nekem tetszett, a végére lett sok, akkorra fáradtam bele. A meleg nyári éjszakákon mindig tűkön ülök, hogy csinálni kéne valamit, de arról csak halvany elképzeléseim vannak, hogy mit is. Mondjuk mikor mászkálok barátokkal Budapesten hajnalig, az elég jó szokott lenni. De csak úgy otthon lenni, és lefeküdni 11-kor, hát az valami nagy időpocsékolásnak tűnik így nyáron.
Meg a meleg mindig előhozza a régebbi emlékeimet, mintha ifjúságom összes táborában 40 fok lett volna, pedig nyilvan nem. Én nagy táborozó voltam, talán tíz évesen voltam először a sima iskolaiban, aztán volt zenetábor (nem ér röhögni), evezős, festős, táncolós meg mikor nagyobb lettem, akkor túrázós a barátokkal. Annyira jó volt mindegyik, a beszélgetősek, meg a nagy kártyapartik, meg a private party táncházak a kocsiszínben, órákat tudnék mesélni, ha érdekelne valakit. Kicsit hiányzik.
Így visszatekintve olyan, mintha Bécsben nem is lettünk volna, pedig de, csak akkor nem volt mg ilyen jó idő. Ilyen szempontból elég rövid volt a nyár. Voltunk párszor a Dunán strandolni, meg állatkertben is párszor, és tudom, hogy május vége már naaaagyon régen volt, de félelmetes, hogy mennyire rövid az eszem. Gyakrabban kéne blogot írni. Meg fényképezni. Meg képeslapot küldeni.
Mindegy, jó volt. Annyira örülök és hálás vagyok, hogy nem találtam munkát, és hogy ha Bandival nem is túl sokat lehettünk, de a kiszsebbel mindig együtt voltunk. És hogy tényleg sokat voltunk mindkét nagymamánál, meg a tesóméknál, és ha nem is csináltunk semmi hasznosat, azért jó emlék lesz majd a jövő kánikuláiban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hbogi87 2013.09.02. 12:51:06
Amúgy nem is volt rövid a nyár. Nekem legalábbis. Sokszor volt meleg, még többször forróság; strandoltunk is eleget, bár az utolsó Alte Donau-zást kihagyhattuk volna ( bár így sikeresen fogytam 2 kilót. A kislencse meg 30 dekát, aminek annyira nem örültem, de duplán visszaszedte, lassan eléri a 10 kilót, yeah!).
Szeretem az öszi hónapokat, ahogy a vibrálás után lassan lenyugszik minden. Szeretem a meleg színeket, a megnyúlt árnyékokat, a ráérös sétákat az avarillatú parkokban és még a csendes esöket is szeretem. Schönbrunn például szerintem összel a legszebb!
Mi ugyan most visszamegyünk a szubtrópusi nyárba, így idén kimarad a szeptember, szóval élvezzétek ki helyettünk is!
Utolsó kommentek