Így vasárnap délre úgy érzem többet tudok a termosztátok belső világáról, mint szeretnék. Tegnap későn jöttünk haza, nem tűnt fel, hogy nincs fűtés, éjjelre úgyis le szoktam venni 19 fokra. De reggel már határozottan hideg volt, és a szabályzó nem reagált semmire.…

Mostanában lettek Lilinek kedvenc szavai, a Má-má, egészen lágy hangon, eddig ritka volt, de a múltkor egy teljes napon keresztül mondogatta, odavoltunk. Aztán már olyat is tud sírós hangon, hogy nemnemnemnemnemnemnemnem, bármi történjék is.  Hát te! Te! Te! leginkább…

Nem igazság, hogy mindig csak sírok, hogy Bandi nincs itthon, akkor meg nem írok, mikor itthon van  5 napon keresztül. Teljesen, szőröstül-bőröstül a miénk volt, és az utolsó pillanatig kiélveztük Lilivel. Megnéztük A férjem védelmében első évadját, heverésztünk az…

Az újévi fogadalmakban pont annyira hiszek, mint a vasárnap estiekben... vagyis eléggé ahhoz, hogy időről időre megfogadjak valamit, amit aztán vagy betartok, vagy nem, de nem is baj, mert az a lényeg, hogy próbálkozom. És mindig jó, ha nyoma van, vissza lehet nézni az újabb…

Na, ha valaki azt hitte volna eddig, hogy a kismasina nem is igazi gyerek, annak elmesélném, hogy ma éjjel 2-60 percenként ébredt. Nem viseltem túl jól. Ráadásul elég jó visszaalvó vagyok, ami ebben az esetben hátrány, hiszen két perc után ugyanúgy a legmélyebb álmomból…

Csá mindenkinek, -kivéve az idősebb olvasókat, nekik a legőszintébb tisztelettel- boldog újév, satöbbi, rögtön a közepénél kezdeném, ha mindenkinek megfelel. Na ki az aki hatalmas jelmezben is tud gólyalábon táncolni? (Bocs a képnek semmi köze a bejegyzéshez, egomán vagyok…

(igen, tudom, hogy tegnap volt vízkereszt, csak nálam több nap egy poszt megírása, címnek viszont jó volt) Na, most, hogy már minden más blogger túl van rajta, írok én is egy kicsit az óévről, meg az újévről.  2012: Nem kényeztetett el minket ez az év (bár Cafephilo…