kicsit megtört a napi beszámolók ritmusa köszönhetően a mindig hektikus hétvégének. Szóval ott tartottunk, hogy megérkeztünk Florian szüleihez. A napirend némileg egyszerű volt, arra ébredtünk, hogy a "felnőttek" lent már kávéznak és beszélgetnek, az elhúzódó reggeli után megterítettünk ebédhez, majd az asztal körül (esetleg a terasz asztala körül) üldögélve vártuk az ebédet, majd a hosszadalmas ebédet az asztal körül üldögélve pihentük ki, majd még egy kicsit üldögéltünk az asztal mellett vacsoráig, aztán egy hosszas vacsora következett, majd utána némi beszélgetés az asztal mellett, aztán mi elmentünk aludni, de a többiek még üldögéltek kicsit az asztal körül. 

Mi, TB-vel a nyughatatlan ifjúságot képviselve ezt a mintázatot kicsit megtörtük, és reggeli után nagyokat sétáltunk a sziklás tengerparton, szép kavicsokat gyujtöttünk meg megvizsgáltuk a víz által partra sodort kincseket (=döglött állatokat). Nyugis hely volt, az Atlanti-óceán itt sem melegebb, mint Portugáliában, leginkább könyvet írni jó ilyen tengerparton, meg horgolni. Meg olvasni. Meg aludni. Meg zongorázni*. Meg nagyokat sétálni.

*(volt nekik egy szuper pianínójuk, amin csomót pöntyögünk, vagyis Bandi rendesen zongorázott, amire mindig összeszaladt a család)

Meg este a teraszon a naplementében üldögélni, beugró rokonokkal dumálgatni és fényképezgetni:

Hogy kicsit több időnk jutott egymásra, kiderült, hogy Ramóna néni perfekt spanyol (kislány korában költöztek menekültek Franciao-ba Spanyolo-ból) és nagyon örült, hogyha (portugálul) beszéltem hozza, és igaziból Florian anyukája is félig spanyol, szóval egész jól megértettük egymást, bár mikor F. húga katalánul nyomta nekem, akkor azért döcögosebb lett a társalgás. Mivel mi igyekeztünk kicsit franciául is tanulni, ők meg a vicc kedvéért megtanultak pár szót magyarul, egy-egy vacsora komplett bábeli zurzavar lett (francia, angol, német, spanyol, (katalán), portugál, magyar ahogy épp a nyelvünkre jött), de megértettük egymást, mondjuk egy széles mosoly és egy erőteljes gesztikulálás mindig segített.

Itt például mosolygunk

Esténként még az addig csöndesebb családtagok is belelendültek, és oltári zajt csaptak mindenféle énekléssel meg összeütögetett tárgyakkal, viccesek voltak, bár TB gyakran elmenekült a dolgozószoba csöndes, internetes édenkertjébe. A horgolt berliner kendőm meg mindenkinek tetszett, Emma neki is fogott egy sajátba (meg még egybe a sógornőjének), itt segítek neki (ezt a képet nagyon szeretem):

Aztán néha azért világot is láttunk, mászkáltunk a közeli városokban, fagyiztunk, sóföldet néztünk (ezt hogy hívják magyarul?), bár az aratásról lemaradtunk.

Meg apály idején száraz (mihez képest) földnyelvekre mentünk, ahol a franciák a vacsorájukat ásták ki az iszapból (eddig azt hittem, csak a szegény portugálok esznek meg mindenféle vackot) és megnéztük, ahogy jön a dagály, elmosva a betonutat, amin idáig jöttünk.

fent az apály látható, lent amikor jön a víz

Itt Bandi egy félholt medúzát csókolgat, hátha békává királylánnyá változik. Vagy valami ilyesmi.

itt a kölcsönkapott autónk tetején állunk, mert jött a víz (nem):

A gyerekek meg mindenre felmásztak, amire lehetett

Vendégségben is voltunk más rokonoknál, külön szimpi nekem, hogy ellentétben a portugálokkal (elnézést, hogy mindig ezzel jövök, de ők az egyetlen atlanti nép, akiknek a viselkedését behatóbban tanulmányoztam, ennélfogva csak velük tudom a franciákat összehasonlítani) ha 10 vendég jön, akkor kb csak 11 főre foznek, és nem 60-ra. És a házak sem 3x akkorák, mint amennyire szükségük van, nincs pl két konyha, meg két nappali egy 4 fős családra.

Szuper volt az a pár nap, amit ott töltöttünk, persze egész más, mint ahogy eredetileg elterveztem, de így volt pont jó. És a vendéglátóink annyira nyitottak voltak, annyira feltétel nélkül kedvesek, hogy sokszor úgy éreztem, van mit tanulni. Bár azért nem lógnék egész nap az asztal mellett. :)

a következő rész tartalmából: bármilyen kellemes vendégeskedni, útnak indulunk, és satókra vadászunk. Figyelem, valószínuleg a beszámoló utolsó, befejező része!)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

missMarple 2010.09.14. 19:53:40

...azt is olvastam,hogy az "életművészek" leginkább a valós világban érzik jól magukat : ahol az itt és most a hangsúlyos....akkor TI életművészek is vagytok?

Válasz erre 

ruju 2010.09.14. 20:34:08

Ó, de helyesk vagytok a képeken, és ó, ez milyen egy közhelyes mondat :-D Nem tudtam nem észrevenni TB testhelyzetét medúzacsókolgatás közben, gondolom a kockás hasizmát is kiugrasztotta, biztos, ami biztos, hátha lecsápolja a kis hölgy... :-D

Válasz erre 

babaBonBon 2010.09.15. 09:49:16

Szavazni lehet a képekre? Mert akkor szerintem a 3. a legjobb, ahol mosolyogtok! Az annyira cuki, olyan tök őszinte-boldogságosnak látszik!
Meg ahol a kocsi :-) tetején álltok.
Az a "sóföld" meg lepárló lenne, nem?

Válasz erre 

babaBonBon 2010.09.15. 09:50:50

az a felmászós karó amúgy micsoda?
utolsó esély ha valaki nem figyelt h jött a dagály?

Válasz erre 

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2010.09.15. 14:48:22

@missMarple: Táltos Bandi a muvesz, en csak a tanitvany vagyok

Válasz erre 

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2010.09.15. 14:51:45

@ruju: biztos, ami biztos :D

meduzaval vagy anelkul, a hasa egyebkent tuti kockara van feszitve, kepes egesz nyarakat ugy vegigcsinalni :)

Válasz erre 

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2010.09.15. 14:54:15

@babaBonBon: köszi :)
igen, lepárló, nem jutott eszembe

ez a karó szerintem a pórul jártak könnyebb megfigyelését szolgálja, mert eléggé a szélén volt. Beljebb helyes kis kosarak voltak a póznákon, hogy kényelmesebben vészelje át a bentrekedt azt a röpke 6 órát, amig jön az apály megint.

Válasz erre 

Gem 2010.09.16. 15:49:04

Hiába a naponkénti post, én csak ma olvastam végig az egészet (most is rohanok el a kislányokért az oviba, csak gondoltam előtte még gyorsan átfutom, ami itt van, jól meg is lepődtem, hogy milyen sok). Nekem is a mosolygós tetszett nagyon, még babaBonBon megjegyzésének elolvasása előtt le is mentettem a gépemre, ilyen kép rólam soha az életben nem fog készülni... És nem csak ezért irigykedem, hanem a tengeres fényképért is, a la Mabel (You rang Mylord).

Válasz erre 

babaBonBon 2010.09.17. 11:32:10

@Gem: ne legyél kishitű!!!
lehet, hogy már készült is csak túl kritikus vagy magaddal szemben.
*
amúgy Micimackó jut eszembe, még a régi időkből: "a víz-víz-víz csak jött-jött-jött és egyre feljebb kúszott"

Válasz erre 

PraktikásMaimoni 2010.09.22. 08:52:37

Már többször jöttem képeket nézegetni, annyira jók! És a satókkal mi van?

Válasz erre 

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2010.09.23. 10:02:21

@babaBonBon: .. míg a kis patak lett áradat, s az`Átjáróház úszott; de Malac nem volt bátor, sem kemény mint a szil -jogos félelmében, egy üzenetet írt

a kommented miatt egész nap ezt énekeltem :)

Válasz erre 

babaBonBon 2010.09.23. 19:41:02

@Nils Holgersonné: Ezt visszakerested, vagy ennyire megvan???
Én csak annyira emlékszem belőle, amit leírtam, a többit csak dúdoltam. Meg most is :-)

Válasz erre 

babaBonBon 2010.09.23. 20:02:47

ja és az üzenet:
"Segítség
Ma-ma-ma-malacka"

Válasz erre 

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2010.09.24. 10:14:09

@babaBonBon: hát, erre pont emlékeztem, de azért meghallgattam, mielott elküldtem a kommentet, nehogy beégjek. ès meglepve tapasztaltam, hogy még van több versszaka, amirol fogalmam sincs :)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: