Hát, végül kreatív családi hagyomány idén sem lett belőle, a blogost nem hagynám ki, csak idén kicsit elkéstem. Leginkább azért, mert idén most voltunk Gyulán, ami mindig szuper, és mindig várom, még úgy is, hogy idén a fürdőig sem jutottam el.

Szóval kezdjük: idén is kimondhatatlanul hálás vagyok TB-ért, a vele ért örömökért meg a gondokért (mert látom, hogy előbb-utóbb megoldódnak), a családomért, a családjáért, az új, és a régi barátainkért, a többórás beszélgetésekért (mindjárt szirénázni kezd a Schaeffer Erzsi-vészjelző :)), azért, hogy ledoktoráltam, azért, mert minden sikerült, amit akartam, ami meg nem, az már nem is kell annyira (igen, már nem csüngök a tszm-i házamon), és azért, mert idén is van nagyon titkos tétel a hála-listán (még a tavalyi kínai utazasnal is jobb).

Jó kis év volt 2011, sokkal jobb, mint amire számítottam. 2012-re meg nincsenek nagy elvárásaim, ha túléljük, én már hálás leszek :)).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.