Az elmúlt heteket egyébként mindenféle formációban (Lili, Lili meg én, Lili meg én meg TB) TL különböző unokatesóival, nagynénjeivel, nagybácsijaival, és nagyszüleivel töltöttük, és egy csomó fénykép is készült, csak mivel én nem fényképezek (vagy ha igen, hát szigorúan más gépével), ezért a képeket elszórva tároljuk a rokonok és ismerősök számítógépein.

Valamelyik nap felmentem a tszm-i padlásra, ami egyébkent egy nagyon rendben tartott, modern padlás, tele száradó fűszer- és gyógynövényekkel (szóval nem ilyen), mert emlékeztem, hogy volt nekem egy kék üvegem, ami most kéne. Felkéredzkedett velem unokahúg nr2, és aztán valahonnan megjelent nr3 is, attól kezdve nem nagyon fértem a dobozaimhoz, ellenben az újságpapírból előkerülő porcelánkutyákkal, vázákkal, töltőtollhegyekkel, üveggolyókkal, löszbabákkal és más túraemlékekkel egyenes arányban nőtt az elragadtatott kiáltások száma:

- De jó neked, NH-né! 

És tényleg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.