2014.04.05. 09:38
22 hónapos
Nem elég, hogy a mindennapokról nem írok, de még a hónapos beszámolókkal is egy hét csúszásban vagyok. Van okom rá, de tényleg. Vagy kifogásom .
Szóval, ebben a hónapban érezhetően megnőtt a szóbeli közlés iránti vágy. Párhuzamosan használja a mutogatással (egy hrabali egyoldalas összetett mondatot elmutogat úgy, hogy elsőre megértjük), de napról napra nő a szókincse. Inni, enni, est, ast (ezt, azt), baba, mama, APA, cici, néni, bá(csi) kap (esetleg kaps), kép (fényképezőgép és más néznivalók), hinta, ps (pisil), kaka, pimpim (pingvin), bagó (bagoly), zsirá (zsiráf - érdemes volt megvenni az állatkerti éves bérletet), pici (de úgy, hogy közben összecsippenti a mutató- és hüvelykujját).
Ennyi jut eszembe, de helyzetben többet használ, főleg, ha csak meg kell ismételni, és nem neki kitalálni, hogy is mondják ezt vagy azt.
Aztán van, ami még mindig csak hangutánzó, az U-u-u (majom), a túúú (elefánt), a cip-cip-cip (madár) és a cuppogás, ha puszit kér és hop! (labda), de a hop! lehet nyuszi is (répát eszik rop-rop-rop, ugrik hozzá, hopp-hopp-hopp!, és a nyuszi ugye eddig a hangsúlyos pislogás volt, ebből is látszik, hogy van igény a szóbeli kommunikációra), vau-vau, és még vagy 10 másik állat.
TB (nekem): Lili úgy tűnik, most van a "nem"-korszakában.
Lili: Nem!
Amennyire eddig akkor is bólogatott, ha nem értette pontosan, miről van szó, nehogy kimaradjon valamiből, most annyira tagad mindent. Végletekig tudjuk a nem! de! párbeszédet folytatni, szerencsére, ha muszáj, akkor azért előbb-utóbb megcsinálja. A múltkor meg nem engedtem, hogy a nyakam helyett a fejemen utazzon (az édes, legdrágább, legaranyosabb apukája bezzeg megengedi), erre nem sírva kiszaladt a világból, mint az egyszeri gyerekek, neem, az méltóságán aluli lenne, ő egyszerűen elsétált, határozott léptekkel, lilisen nyugodtan. Úgy harminc méterre állt meg először, aztán az utca végében megfordult és visszajött.
Rájött a telefonálás lényegére, ezen az okostelefonokon ráadásul kép is van a szám mellett, szóval abszolút tudja, kit hív . A skype is jó neki, mindig végignézzük, ki van online, kit lehet hívni vannak kedvencei, akiket napközben is emleget (Anna! Mimi!) Azért résen kell lennem, mert simán tudja, mit kell megnyomni, nem tart igényt a segítségemre. A múltkor repülős módban volt a telefonom, hogy ne hívogasson bárkit, de visszaállította.
Ebben a hónapban úgy tűnik, elkezdett enni, az eddigi napi 3 falatot most egészen emberséges tízóraik, ebédek és vacsorák váltották fel, és most többet és ügyesebben mozog, gondolom, van összefüggés. Ettől függetlenül többet szoptatom, mintha újszülött lenne, teljesen rá van kattanva, nem tudom, mikor lesz vége.
A körtalakú fekvős hintát állva szeretné hajtani, mint a nagyok, de fogni kell a kezét, mert a karja még nem elég hosszú, hogy mindkét oldalt kapaszkodjon. A nagy, 2 méteres csúszda létráján felmászik (háturól kicsit azért tartani kell, nagyon távol vannak a fokok), és egyedül le is csúszik. Az idei tavasz felfedezettje és abszolút nyertese viszont egyértelműen a homokozó.
(ismerős zörej a konyhából)
én (bekiabálok): Lilikém, kiöntötted a vizet?
Lili: Ki.
Már régebben is gondolkodtam rajta, hogy ha elkezd beszélni, kevesebbet fogom látni, mert nem kell mindig néznem, úgyis megértem, mit akar. Valószínűleg erre ő is rájött, mert egyre többet irányítja magára a tekintetem, az államnál fogva. Nincs édesebb, mint a méz, ki mit szeret, arra néz.
Nehéz a kis dolgokat mondatokba foglalni, de rengeteg irtó cuki kis dolga van. bohóckodik, táncolgat, mórikálja magát, vicceseket talál ki, és kacarászik rajta.
A villamoson, vonaton, utcán, boltban folyamatosan ismerkedik, és ha végre rá figyelnek, akkor úgy csinál, mintha ő lenne a világ legfélénkebb kisbabája, belebújik a karomba, elbújik a szoknyám lábam mögött.
A mutatóujjával nagyon tud magyarázni. A kabát alól kilógó piros olvasó egyébként az én nyakláncom
Kalap még alváshoz is kell néha, karkötő, nyaklánc, felnőtt-cipő, kendő, krém, smink (akár a kézfejre) alap.
sötét pillantás a homokozóban (a sapka anyahajótól)
Apu hod med be - tavaly ilyenkor vettük a bérletet az állatkertbe, minden centje megérte
pimpim! a Stadtparkban
Reggeli hírek
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nyaronpirostelenkek 2014.04.05. 11:11:33
Az ember gyereke tényleg azt csinálja, amit rajtunk lát:))
Nagyon cuki, ahogy kapaszkodik APÁba:))
nyaronpirostelenkek 2014.04.05. 11:16:41
nyaronpirostelenkek 2014.04.05. 11:18:13
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2014.04.05. 11:51:12
FilotásLili 2014.04.06. 21:10:18
Zazálea 2014.04.09. 14:25:18
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2014.04.10. 07:50:36
nux vomica 2014.04.10. 14:22:35
nux vomica 2014.04.10. 14:24:48
Nagyon köszönjük a hosszú beszámolót és persze a színésznő képeit is!
Utolsó kommentek