...tesóval és kislányokkal találkozás a pályaudvaron

...együtt volánbuszozás a tavaszi tájban

...meglepetés a nagyszülőknek (azt hitték, később jövünk, ha-ha-ha)

...tyúkok gyermekek általi elengedése, zöldségeskertbe kergetése, elaléló nagymama összeszedése, tyúkok visszaterelése (azt hiszem, vesztettünk pár potenciális salátát)

...pince tetején üldögélés és a tulipánok szemrevételezése

...séta a zöld mezők között, porbarajzolással

...nagynénivel dumálás

...ajándékeldugdosás, míg a gyerekek fürödtek

...estimese (Bálint Ágnes:Duruzsoló)

...boszorkánykonyha anyukával és tesóval (narancsos kakaóvajas testápoló)

...horgolás, majd a kész sorok lebontása (nem akarok róla beszélni)

és ez még csak az első nap volt :)

Még kb fél óra van az indulásig, odakint csodaszép az idő, az irodában már nincs senki, a táska összepakolva vár a lakásban, alig bírok magammal, úgy örülök a Húsvétnak!

(nem tudok képet beilleszteni, ez a munkahelyem bosszúja a netezésért :S)

Elmentem a szabómhoz, (N.H.-né szerint egy igazi férfinak saját szabója van), hogy csináljon nekem egy frakkot, húgom esküvőjére. Újra le kellett venni a méreteimet, mert a gatya olyan bő volt, hogy az tarthatatlan. A főnök egyébként nem a szabó, hanem az öreg nő akit Oscarra jelöltek a Margó királyné című film kosztümöseként. Ezt a filmet egyébként az a Patrice Chereau rendezte, akivel később közelebbi barátok lettünk az Aus einem Totenhaus produkció kapcsán.

Szóval Moidele megjegyezte, hogy az egyetlen férfi vagyok a társulatban, aki nem szedett fel tavaly óta és az egyetlen akin normálisan fog állni a frakk. Ez annyira jó hatással volt rám, hogy eldöntöttem, menni fog a szörföskinézet augusztusra.

kézzel szabott frakk: 770.000 Ft, Vass cipő: 500.000 Ft, kimenni pisilni mielőtt elkezdik krétázgatni a ruhát: megfizethetetlen

Ja! És kifelé menet, még azt mondta, hogy nagyon menő a cipőm. Festett vagy nyomott? És én elárultam, hogy is-is. Félig vászonra festett, félig műanyagra nyomott. És azt mondta a néni, hogy szép. Ez különösen fontos volt, mivel arról az Ed Hardy cipőmről volt szó, ami rajtam kívül nem sok embernek tetszik.

És mit hoztál Amerikából?

Annyi minden történik mostanság, de csak olyan Kedves Naplóm jellegu posztot lehet beloluk írni, fel vagyok pörögve, csomó tervem van, és csomó (na jó, meglepoen) sok mindent meg is csinálok, ennek ellenére, vagy inkább ezért úszik a lakás, még hogy húsvéti nagytakarítás, azért vannak a rokonok, hogy az o tiszta lakásukban ünnepeljünk, hát nem?

Szóval olyan jó sok programunk van, hogy a lakás várhat, mondjuk a nyári ruhákat nem ártana elovenni, mert lassan nincs mit felvennem reggelenként. A múlt pénteki állásinterjú elott eléggé befordultam, utána viszont kedves szüléim, akik egyébként oda-ki-a-francba is elvittek kocsival, és megvártak, szóval utána hazamentünk Mo-ra, ahol ugye indítottam azzal, hogy kinthagytam a tyúkokat, de végülis túlélte mindegyik, szombaton viszont szuper aktív napot tarotttunk. Anyukámnak vasaltam sokat, felástam egy részt a kertben (kis lépés apukámnak, nagy lépés nekem), és végre beizzítottuk a boszorkánykonyhát, ahol finom kakaóillatú testápolót foztunk. Horgoltam is, szaunáztunk is, utána az új kakaóillatba burkolóztunk és banánturmixot ittunk. Szuper volt.

Vasárnap alig birtunk felkelni, de még reggel hazajöttem, hoztam frissen vágott borbolyát meg sóskát, TB-vel meg nagyot sétáltunk a városban (de errol már o is irt), és oda-vissza volt a kakaóillatú testvajtól, mondom én, hogy o engem mindenben biztat és inspirál, könnyu igy nekem. Ettol a nagyon aktiv meg nagyon pihenteto hetvegetol pörögtem fel aztán teljesen, hetfon varrtam (persze nem az elszakadt télikabátomat, hanem új dolgot), mostam, kedden meg DA-val mászkáltunk a városban, és órákig csak dumáltunk, annyira jó volt, éjfél után kerültem ágyba, de még mindig hamarabb, mint TB, aki Linzben koncertezett. Szerdán meg Bandi parancsára :) mézeskalácsot kellett festeni, szerencsére DA még itt volt, annyira fáradtak voltunk, de annyit nevettünk, készültek háttal álló nyuszik, meg bácsi-néni nyuszipárok, vak nyuszi, meg csontváz barik és nyuszik, aztán megint nagyon keso lett, pedig épp csak kezdtünk belejönni. TB megint éjfél után jött, de még pont idoben, hogy megnyugtasson, hogy mindent be fogunk fejezni husvetig (kezdtem pánikolni), amit terveztunk, es mindenre lesz ido, es hogy a pizsamafelsom, amit fél álomban percek óta keresek, az igaziból rajtam van.

Most meg hosszú listákat írok, hogy mi kell még a hétvégére, mert jön a Nyúl!, meg megint fozunk kence-ficéket, meg tojást is festünk, meg viszek a gyerekeknek kivágós, felragasztós meg játszós dolgokat, meg ugye a horgolásaim, és a kertben is milyen jó lesz dolgozni, meg van egy könyv, amit be kéne már fejezni, meg a doktori, mondjuk az pont csak egy USB, de lesz mit cipelni, szerintem boronddel megyek, és ráfogom a nyuszira.

Végülis tegnap, enyhe külso nyomásra (TB hívogatott kétpercenként), írtam ezeknek a svihákoknak egy emailt, hogy nekem mindegy, hogy széna-e vagy szalma, de hétfore ígérték a választ. Visszaírt a no, hogy hát még nem tudtak dönteni, mert mindenféle húsvéti szabadságon vannak, majd a jövo héten.

Nekem igaziból csak egy kérdésem maradt, a régi: AKKOR MIÉRT ÍGÈRTÈK PÉNTEKEN, HOGY HÈTFON HIVNAK??

Tudósítónk jelentkezik, az osztrák manufaktúrából ahol szélsebesen változnak az állapotok, mostanra vörösben úszik a lakás, a konyha alapból, a fürdő meg azért mert mellélöttyent egy kis skarlátszínű zacc. Ne menjenek sehová, takarítás után visszajövünk.

fotó-Reuters

Ma először fordult velem elő, hogy nem kellett telefonálnom homeopata orvosomnak (húsz évig előtte rendes orvos volt, nyugodjatok meg nem valami sarlatán ami azt illeti, írt nemrég egy könyvet. Sztárorvos.) hanem bevettem öt golyó Arnica Montanat (C30) és már nem is fáj a lábam. Mert azt előtte bevertem az ágy sarkába. Ne aggódjatok értem, tudom hogy nincs benne egy molekula árnyika sem. Nem is zavar. Igaziból az sem érdekel ha nincs benne semmi. Az érdekel, hogy már nem fáj.

A szerk. megjegyzése: NH-né vagyok, TB már a linzi vonaton ül, és most küldött egy képet, hogy otthon meg se nézte a sérülést, csak gyorsan lefényképezte (blogártalom), aztán mivel hipp-hopp elmúlt a fájdalom, azt gondolta, nem is olyan nagy a seb. De most a vonaton ráért, és csodálkozva nézegette a képet (vigyázat, csak eros idegzetueknek!) - a homeopátia diszkrét bája

Ennyit a homeopátiáról. Most, hogy így belegondolok két éve nem mosok mentolossal fogat, és nem eszem mentolos rágót. :)

N.H.-nének meg ezzel a képpel szeretnék üzenni a konyhából, amely egyrészt kifejezi azt az elhivatottságot amit annak kapcsán érzek, hogy egyedül festem a mézeskalácsokat pirosra, másrészt azt jeleníti meg, hogy bárhogy is alakulnak a dolgok, mindig vár rá valahol valaki.

 nyomokban mogyorót tartalmazhat

Míg nem hívom fel őket (és míg ők nem hívnak), még bármi lehet. És ez nekem így jó.

Egyelőre.

Tegnap, már kiskifli-nagykifliben, az álom határán beugrott egy kép, hogy állunk a new yorki Guggenheim múzeumban összeölelkezve, és a fehér falak között nézünk fel a galériákon levo képekre.

- Emlékszel, a Guggenheim múzeumra? - kérdezem.

- Igen. Fura, hogy kérdezed. Pont arra gondoltam, mikor állunk a fehér falak között, és nézünk fel a képekre. - válaszolja.

kép innen

Múlt héten vált világossá számomra, hogy családom -anyukám kivételével- nem olvassa a blogot, vagyis nem úgy ahogyan képzeltem. Ahogyan képzeltem, úgy anyukám olvassa. Maradjunk ennyiben.

Szóval ha nem akarom, hogy az a vád érjen, hogy anyukámnak írom a blogot, ki kell jelentenem, hogy azért is írom, hogy egyszer ha lesz egy olyan beteg unokám mint én vagyok majd végigolvassa, és azt mondja magában. Ez olyan hülye volt mint én vagyok. Közben majd biztosan imádja magát.

Szóval nagypapa és nagymama tegnapelőtt délután (vasárnap 2011.04.17.) a belvárosban fagyiztak és nagyon boldogok voltak. Azért voltak egész nap boldogok mert kis dolgoknak is tudtak örülni. Nagymama nem tudta milyen fagyit egyen, csak a weissekusst tudta (lehet, nem így kell írni de cserébe fejből tudom, hogy strandbarren blau) de Nagypapa kisegítette, hogy biztosan pisztáciát, meg gesztenyét és Nagymama rájött, hogy soha életében nem akart még ennyire pisztáciát meg gesztenyét enni.

Nagypapa kávét meg epret meg weissekusst (ez a weissekuss egy tejszínes fagyi, benne mindenféle maggal) kért és Nagymama rájött, hogy ő még soha életében nem vágyott ennyire kávéra (nem, nem terhes. Nem tudok róla, hogy terhes. Így pontos.) és aki ismerte Nagymamát tudhatta, hogy megszerezte amit akart.

Egy zárva lévő kávézó teraszán megnézegették a legfrissebb Praktikát  (ún. Praktika Magazin) és közben kitalálták, hogy megcsinálnak egy szuper húsvéti mézeskalácsot.

(Nagypapa másnap megvette a hozzávalókat, meggyúrta a tésztát, harmadnap leesemesezte Nagymamával, hogy hány fokon kell sütni a mézeskalácsot, és közben arra gondolt, hogy Nagymamának nagyon nagy részt kell vállalnia a díszítésből ha azt szeretné, hogy ez úgy vonuljon be a történelembe mint amit ketten csináltak.)

Szóval utána lesétáltak a Duna-partra és kínai tésztát ettek dobozból pálcával. És nagyon örültek neki, hogy tudnak evőpálcikával enni -bár emiatt sznob yuppiknak nézték őket- mert csak ők ketten tudták, hogy akkoriban tanultak meg pálcával enni mikor Kínában éltek túszként egy buszba zárva és a kínai foglyokra való tekintettel nem lehetett kézzel enni.

Hazafelé megálltak a Stadtparkban és a hídon ami alatt kacsák úszkálnak, Nagymama nekinyomta a mellét Nagypapa karjának és ennek mindketten nagyon örültek.

A képen látható statiszták nevét nem tudom esküszöm.

A történelmi hűség kedvéért jegyzem meg, hogy ugyanezen a vasárnap délelőtt (vasárnap 2011.04.17.) otthon voltak és Nagymama azt mondta Nagypapának:- Tökéletesen szuper volt! Mind a négy. Mire Nagypapa azt válaszolta:- Azt hittem csak három volt.

Szóval a nagy izgulásnak az lett a vége, ami szokott. Semmi. De ez még nem egy lejátszott meccs, ugyanis nem hívtak. Igen, hétfőre ígérték, és állítólag nagyon sürgősen kell nekik a munkaerő, de nem hívtak.

Átzongoráztam pár lehetőséget, hogy miért nem, és a következőkre jutottam:

- vagy nem én vagyok a befutó, de mondjuk én állok második helyen. Felhívták az elsőt, és adtak neki pár nap gondolkodási időt. Míg el nem fogadja, engem melegen tartanak. Szerintem ez ésszerű magyarázat, de AKKOR MIÉRT ÍGÉRTÉK, HOGY HÉTFŐN HÍVNAK?

- nem értek rá mind, és nem tudtak összeülni megbeszélni. De AKKOR MIÉRT ÍGÉRTÉK, HOGY HÉTFŐN HÍVNAK?

Reggel, mikor még nem voltam benne biztos, hogy akarom a munkát, biztosan éreztem, hogy ők viszont engem akarnak. Aztán, miután átbeszéltem sokakkal, egyre jobban tudtam, hogy ez az én utam, ezzel fordítottan arányosan szállt el az önbizalmam, hogy milyen hírrel hívnak majd. Vicces. Most épp kegyelmi állapotban vagyok, mikor már minden mindegy, és minden jó lesz :) Talán pont erre gyúrnak.

Ez az egész nem egy olyan hatalmas nagy gond egyébként, és valószínűleg kicsit túl is reagálom, de  el kell itt is mesélnem, hogy milyen jó is nekem. Mert rokonok, hozzátartozók, barátok és kollégák sora drukkol nekem, emaileket kapok, kommenteket, felhívnak*, és bejönnek az irodába, hogy érdeklődjenek, századszorra is végighallgatják az érveimet mellette vagy ellene, és biztosítanak, hogy akkor is szeretni fognak, ha nem kapom meg az állást.

Köszönöm.

*ez nagyon izgi volt ma, miután minden hívásra összerezzentem: TB vásárolt és háziaskodott, amit egyébként együtt szoktunk, így ő magányát enyhítendő kb. 5 percenként csörgött rám, hogy megtárgyaljuk, milyen ecetet vegyen. Én minden hívásnál kisebb szívrohamot kaptam, nagyon vicces volt, ritkán szórakozom magamon ilyen jót

Nemgondolokrá, nemgondolokrá, nemgondolokrá, nemgondolokrá, nemgondolokrá, nemgondolokrá, nemgondolokrá, nemgondolokrá, nemgondolokrá, nemgondolokrá, nemgondolokrá, nemgondolokrá, nemgondolokrá

Nagy a kísértés, hogy homokba dugjam a fejem kikapcsoljam a mobilom.

Mielőtt nekidurálom magam megkérem azokat az olvasóimat akik szerint a "csajom" szó mélyen degradáló és hímsoviniszta, az "apáddal" pedig proli, ne olvassák a következő bekezdést, mert a fogalmazása megtévesztően pongyola.

Szóval intő jel lehet, hogy beszélsz este apáddal akitől hallod, hogy szegény csajodnak holnap döntenie kell a két munkahely között, és nem mered megkérdezni, hogy honnan tudja, aztán hajnali háromkor mikor a saját blogotokon nosztalgiázol és látod, hogy ezt a problémát -a két munkahely közöttit- az a bizonyos csaj két napja írta a blogotokon, szóval akkor tényleg ritkán írsz a blogba.

Elnézést kérek. Ájl bí bekk.

Lejöttem az ősi családi birtokra, ahol idős szüleim tengetik nyugdíjas napjaikat. Mielőtt elmentek színházba, csak annyit kértek tőlem, hogy hétkor zárjam be a tyúkokat.

Szerintetek?

Basszus.

Most mit csináljak?

Elvileg van kint lámpa, de nem gyulladt fel, akármit csináltam. Vaksötét van. Félek is kint, ha már itt tartunk. Mennyi az esélyem, hogy mire édesszüléim megérkeznek, már csak tollakat találunk a kis tyúkudvarban?

SEGÍTSÉG!!!

update: a hülye szomszédkutyák meg vadul ugatnak, ugye az nem azt jelenti hogy máris a kertünkben a vörös veszedelem??

Annyi eszem van, hogy napok óta agyalok két nem létező dolgon. Két olyan dolgon, ami nem hogy még nem létezik, de abszolúte semmi lehetőségem nincs beleszólni, hogy lesznek-e, vagy sem.

De agyalok, pörögnek a kerekek, idegeskedem, prókat és kontrákat sorolok, álmodozom és úgy csinálok, mintha lenne választási lehetőségem.

Igen, két munkalehetőségről van szó. Még egyiknél sem mondták, hogy kellek nekik, de én már most nem tudok dönteni. Most leírom, miért.

EGYIK MUNKALEHETŐSÉG (legyünk optimisták)

már írtam róla kétszer, 30 kilométer Bécstől, egy árnyas dunai nemzeti park mellett, amit max hajnalban és este élvezhetek, irodából be- és kijövet.

Előnyei: nekem való munka, sürgés-forgás, szervezkedés

a társaság normálisnak néz ki, és értékelik a humorom

nagy, nemzetközi cég ami előreláthatólag nem fog tönkremenni a következő tíz évben

Hátrányai: nem is kéne hozza a phd,

napi 2x40perc a kocsiban, stresszes vezetéssel és pluszkiadással, tömegközlekedéssel napi 2xmásfél óra

állítólag sosem dolgoznak napi 10 óránál többet (de csak mert azt a törvény tiltja)

_______________________________________________________

 MÁSIK MUNKALEHETŐSÉG

Ez nagyon friss, pár napja hirdették meg a cégen belül, pont, mikor panaszoltam Delphinnek, hogy félek a változástól.

Előnyei: kell hozzá phd

maradnék a cégnél, ahol ismerek mindenkit

5perc otthonról bicóval

fizetnének egy kétéves kurzust, amivel a jövőben elég jól járnék (remek ugródeszka)

tökéletesen megfelelek a kiírásnak (egy kezdőt keresnek)

napi 8-9 óra

Hátrányai:

száraz papírmunka (nem biztos, hogy nem érdekes)

a főnök szuper, de a két másik kolléga elég álmatag

A cég nincs túl jó passzban (ez sajnos a munka minőségi romlását is jelenti), lehet, hogy eladósorba kerül, persze ez nem jelenti azt, hogy megszűnne a munkám

::::::::::::::::::::::

Hát, ezek vannak. Az első munkáról kiderül hétfőn, hogy akarnak-e, ma voltam megint interjún, már csak hárman vagyunk versenyben nagyon jó hangulatú volt, bár így, hogy nem vagyok 100%-ig biztos, hogy akarom, elég laza voltam. A HR-es úgy búcsúzott, hogy reméli, érdekel még a munka, hétfőn hív.

A másik munkára jelentkeztem, de gondolom beletelik pár hétbe, míg kiderül valami.

Ha az elsőre felvesznek, nem tehetem meg azt a luxust, hogy ne fogadjam el (ebben a nehéz gazdasági helyzetben, kérlek), de végig arra gondolnék, hogy a másik talán jobb lenne.

Persze ha elég zen lennék, a Gondviselésre hagynám az egészet. Nem éri meg agyalni rajta, hiszen tényleg nem tehetik semmit. Hétfőn kiderül. Jó lenne, ha még sokáig nem lenne hétfő, mert bár nem bírom a feszültséget, dönteni sokkal rosszabb.

avagy a nagy Ta-daaaaam poszt!

Egy egyéves project végére értem a hétvégén, hihetetlen, hogy végre vége.

140x190 centi magántenger, sok kékkel, napsütéssel,

hatalmas szökőárral

vagy békés hullámokkal.

ti miről álmodnátok egy ilyen takaró alatt?

kieg: a széle nem olyan béna ám, mint a legfelső képen, hanem teljesen egyenes, csak elfelejtettem eligazítani

Már napok óta vágytam palacsintára. Nagyon.

Hétvégén akartam sütni, vagyis TB-t kértem, hogy süssön nekem. Vettem is mindenfélét hozzá - sajnos házi baracklekvárunk nincs-, de aztán a sok esemény között elmaradt.

Közben voltunk étteremben is, ahol a fiúk desszertnek palacsintát kértek, de én ellenálltam - ha kicsit is beleharaptam volna, akkor lehet, máris kielégül a vágyakozásom, és akkor már nem élveztem volna annyira az otthonit, ami pedig sokkal finomabb (pl kevésbe édes), és azt szerettem volna, hogy leüljünk az asztalhoz, és egyvégtében megegyek 4-et, utána szusszanjak, és még nagy nehezen leküldjek egyet-kettot. hmmmm, nyami.

Ez olyan fixa ideám lett, hogy TB-nek megesett rajtam a szíve, és bár hetfon elég késon jött haza, míg én egy kád forró vízben áztattam magam és olvastam, o bekeverte a tésztát. Míg pihentette, leült videót szerkeszteni, és annyira belemerült a munkába, hogy azt gondoltam, könnyítek rajta, és én sütöm ki a palacsintákat. De nehogy azt higyjétek, hogy örült neki! Kijött morgolódni, hogy akkor ezt a vacsorát már nem is o csinálja, így már nem is az igazi, elrontottam az egészet. Durcázott egy kicsit a számítógép elott, de aztán megnyugtattam, hogy én már azért is hálás vagyok, hogy ilyen keso este nekiállt a bekeverésnek. Meg az eszméletlen finom túrókrémet is elkészítette, pedig én egyébként nem is szeretem a túrós palacsintát. Leültünk, ettem egyvégtében  4-et, aztán szusszantam, es még nagy nehezen leküldtem egyet-kettot. Hmmm, nyami.

Persze ha azt hiszitek, TB-nek ennyit jelentett a dolog, akkor még nem ismeritek. Tegnap, napközben, mikor dolgoztam, bekevert még egy adag tésztát, amit ezúttal ő is sütött ki, megterítette nekem az asztalt, kikészítette a töltelékeket, és elment próbára. Így várt engem haza :). Szóval ha valamit a fejébe vesz, abból nem enged. Még egy palacsintasütésnyit sem.

... viharba hajló viharos tavaszi délutánok is tetszenek, kint orkán tépi a hirtelenzöld fákat, és kövér cseppekben esik az eso. Ideális egy kis dogozáshoz.

(bár mire ezt leírtam, már el is állt, csak a szél fúj rendíthetelenül, de hát mi mást várnánk Bécsben?)

...esobe hajlo tavaszi reggelek is nagyon tetszenek.

Gondolom azoknak is, akik ma reggelre fejeztek be az ötemeletes epuletünk ablakainak lemosását, beleértve a frontoldalt, ami egyetlen hatalmas uvegfal :).

Egyebkent ha az ember nem jar erre tavasszal, nem is gondolna, mennyi aranyeso van Becsben.

update: mire megmelegedtem a székemen, mar el is allt az eso. igy csak az üvegfal lett esocseppes, mert az ferde.

...sütöttem kenyeret, de olyan gyorsan elfogyott, hogy le sem tudtam fényképezni.

De lesz még...! (és ezt nyugodtan vehetik fenyegetésnek is)

Éjjel (talán kettő körül?) TB bátyja jött hozzánk, majd némi tanakodás után a két fiú együtt távozott Németországba. Állítólag ma délután hazajönnek.

Nem tudom, mit szeretek jobban, az állandóságot, vagy a változást. Általában van egy csomó ötletem a változásra (pl lakásátrendezés), de mikor megvan, kicsit azért hiányolom a régit.

Ha gyalog, vagy biciklivel megyek dolgozni, mindig el kell mennem egy nagy grund mellett. Nem valami szép környék, egyik oldalról a Gürtel soksávos kocsisora, másik oldalról egy ronda ipari kerítés, óriásplakátokkal. De a kerítés mögött egy ősrengeteg van, ahonnan tavaszi estéken olyan bódító virágillat szökött ki, annyira jó volt ott biciklizni. Meg persze madárcsicsergés is mindig volt, és esos reggeleken töb meztelencsiga mászott ki a járdára, mint amennyit összesen eletemben valaha latni szerettem volna.

Aztán, mint a Kisvakond mesében, jöttek mindenféle nagy gépek (amiket szeretek egyébként nézegetni), lebontották a ronda kerítést, és ledózerolták gyakolatilag az egesz bozótot. Utálom. És most minden reggel változik a kép, feltúrták a járdát, összevissza terelgetik a bicikliutat (mondjuk ez vicces), síneket fektetnek le, meg szennyvízcsatornat ásnak, a múltkor kint voltak a gázosok is, ide egy kis beton, oda egy kis homok, mindig van valami. Gondolom lassan nekiállnak a betonházaknak, amilyeneket kb a környéken az összes ilyen ősrengeteges telken építettek.

hiányzik a virágillat :(

Tudom, hogy ez hülyeség és nem is kellene ilyennel dicsekednem, de ma megállított egy néni a lépcsőházban, hogy tudom-e, hogy egy hete éjjel-nappal ég a villany a lépcsőházban és majd nekünk kell kifizetni a megnövekedett közös költséget?

Telefonált már több helyre de mindenhol azt mondták, hogy nem értik mit akar.

Mi tagadás a néni tényleg rosszul tud németül, lehet, hogy telefonba én sem érteném meg.

Este hazafelé a próbáról, nem hagyott nyugodni a lelkiismeret és megpróbáltam megszerelni a lépcsőházi világítást.

Csodák csodájára nyitva volt a szekrény.

A hármas a lépcsőház a hetes az időzítő a nyolcassal kell beállítani, hogy hogyan működjön a hetes

Először csak lekapcsoltam az egészet úgy ahogy van, elvégre ha soha nem világít az is jobb mint ha egyfolytában pörögne. (Ijesztően gyorsan forgott az óra mikor egyfolytában ment a lépcsőházi fény.)

Aztán rosszul éreztem magam, visszamentem és megpróbáltam rájönni, hogy hogyan lehetne beprogramozni, hogy mindig csak két percre gyúljon fel.

SIKERÜLT!

Rég voltam ilyen büszke magamra.

:)

Még a befejezetlen doktorival is túlképzett vagyok a saját igényeimhez.

Tegnap hajnalban -új szokásomtól eltérően- nagyon megnyugtató álmot láttam. A Géplánnyal leültünk átnézni a doktori anyagát (egyébként is ez a meeting volt betervezve hétfőre, vagyis már péntekre, de akkor ellógtam), és ahogy haladtunk a RESULTS c. fejezeten keresztül, egyre több minden lett, egészen emberes mennyiségu megjelentetheto eredmény. És én annyira örültem, hogy talán mégsem egy rakás sikertelenség az egész, hogy nagyon jókedvuen ébredtem, 3 perccel azelott, hogy megszólalt volna a vekker. Aztán persze rájöttem, hogy csak álom volt, és rögtön keményen elkezdtem azon dolgozni, hogy a derus jóérzésem elmúljon, sorra vettem a szokásos sirámaim, de közben támadtak ötleteim, szóval nem lett 100%-osan sikeres a romboló hadmuvelet, így mégis elég motiváltnak éreztem magam arra, hogy bejöjjek dolgozni.

Aztán egész reggel azon drukkoltam, hogy a csaj hátha be se jön, hátha elrabolták volna az UFO-k, hátha rájött, hogy már most elöltözik Tirolba a férjéhez, hátha rájött, hogy elcseszte az életét, és a hétvégén kivándorolt Kolumbiába, bármi, csak nekem ne legyen meetingem, és ne kelljen átmenni a RESULTS-on, mert utálok szembenézni a szomorú valósággal.

Aztán persze bejött, leültünk, megbeszéltük, kiegészítettük, egyre több lett, és most van egy egész emberes mennyiségu megjelentetheto eredményem. Valóra vált az álmom!

Már csak meg is kéne mindezt írni valakinek.

(igen, nekem semmi sem elég jó :))