Próba van a színházban, állunk a színpadon egyszer csak odalép hozzám az egyik szólista és azt mondja: -Úgy hallottam valakitől, hogy iPhonemániás (így fordítottam magamban az iPhonefreaket) vagy, tudnál segíteni néhány dologban?

Persze tudtam, pikk-pakk megszereltem amiket kellett, ezzel elismerést kiváltva a körülöttem állókból, és miközben szervizeltem a telefont, rábeszéltem egy iPhone négyre. (Az énekesnek "csak" 3GS volt.)

Később egy táncoslány odajött hozzám, és megkérdezte:-Na hol van a telefonod?

Azt mondtam neki, hogy lemerült, miközben ott tartottam a hátam mögött, egy játék lepauzézva, meg egy barátomnak egy email megnyitva amit ott írtam meg a színpadon, próba közben, és arra gondoltam, hogy tényleg iPhonefreak vagyok bármit is jelentsen ez.

Akinek ez egyértelmű az jó úton halad az iPhonefreakség felé

N.H.-né Valentin-napi ajándéka az volt, hogy meghívott engem egy kalandparkba Sopronba, és férfiasan bevallom, kicsit tartottam tőle, hogy gagyi lesz. Nem mintha öregnek érezném magam az ilyesmikhez, csak valahogy attól féltem, hogy túlságosan könnyű lesz, vagy "magyarosan" lehúzós. Drága és gagyi, vagy béna de rövid.

Régen csalódtam ennyire kellemesen. A park gyönyörű helyen van egy erdő közepén, nagyon profi a felszerelés és a pályák biztonságosak, az egy négyzetméterre jutó kukák száma országos szinten is kiemelkedő, és a személyzet -két szimpatikus srác- felkészült, türelmes és kedves.

Tíz méter magasban gólyalábazni a semmiben, nem olyan könnyű mint amilyennek kinéz

A legkönnyebb kötélpályákon láttam hároméveseket végigmenni, a legnehezebben meg senkit sem aki szabályosan végig tudta volna csinálni.

Tízévesen minden fiú meg van róla győződve, hogy tehetséges szuperhős sziklamászó

Az elején van egy biztonsági eligazítás, aztán mindenki mehet amerre lát. Aláírtam valami papírt is, nem olvastam el, gondolom ha leesek akkor nem perelhetem őket. Ez így szuper. Egyébként ahhoz, hogy valaki leessen nem csak bénának kell lennie, hanem szándékosan hülyének is, ugyanis minden dróton kétszeresen biztosítod magad.

Majdnem halálba röhögte magát

Felnőtteknek három pályát építettek, az első izgalmas, a második igénybe veszi az izmokat és az egyensúlyérzéket, a harmadik pedig totálisan földbe döngöli a nagymellényű, magukat izmosnak és fittnek képzelő alfahímek önbizalmát.

Egy legalább egy centis résbe simán becsusszanak a rutinos ujjak.

Miután végigmentünk a fekete fokozaton is N.H.-né kitalálta, hogy mehetnék a legnehezebben még egy kört, ő pedig alulról fényképezne.

Ekkor már három órája kúsztunk másztunk, olyan helyeken is fájtak izmaim ahol nem is tudtam, hogy vannak.

Nem hagyhattam, hogy azt gondolja gyenge vagyok úgyhogy igent mondtam, de utána többször is megbántam.

A képen az látszik ahogy nagyon magasan vagyok és lecsúszik a lábam a himbálódzó rönkökről. Ahogy tartom a nyolcvan kilómat és a drótkötél belevág a karomba azt gondolom: áááááááááááááááá!

Van az a játék a játszótereken, mikor egy mászókán lógázik a páciens, és mint egy csimpánz, csak a keze segítségével végigmegy. Itt is volt ilyen, csak sokkal hosszabb volt és messzebb voltak a fokok egymástól. Ha elengeded vagy leesel, akkor is megfog a beülő de meg kell várnod, hogy leszedjenek, mert a biztonsági kötél olyan hosszú, hogy utána már nem tudod folytatni, mert nem éred el a következő fokot.

Itt hallottam először N.H.-nétől, hogy visszafordul, nem bírja, lehetetlen.

Második kör. Közben arra gondolok, hogy mennyire lenne ciki visszafordulni.

Kirándulásnak szuper volt, kalandnak felejthetetlen.

SUNÁZNÁM Ez alá a kép alá kellene valami kedveset írni ami nem szexista: Kék a szeme, arca csupa derű nála szöveg hódít a meseszerű és a keze, ha néha a vállamra terül, a szerelem nem kerül.

Péntek reggel állásinterjúra megyek, és persze, mint legfontosabb tényezőt, már napokkal előtte kitalálom, hogy mit veszek fel. Nem lehet se sok, se kevés. Sem túl kihívó, sem túl slampos, kényelmes, de elegáns, buszozáshoz és jó benyomáshoz is megfelelő. Szuper tavaszi időjárás, elővehetem hát a lapossarkú szépcipőmet, az a térdig érő, A-vonalú fekete szoknyámmal egyszerre dögös és mégis ártatlan, hozzá egy cuki kis blúz, mert azt most vettem, lila-türkiz színű, szóval a harisnya hozzá kérdéses, de legyen a türkiz, mert ahhoz van egy nagyon finom kis türkiz sálam, direkt tavaszi. Ehhez még egy fekete kardigán, ha a blúz nem lenne elég, mégiscsak vidékre megyek, ott hidegebb van, és az új, csini, karcsúsított farmerdzsekim, nőies, de mégsem túl elegáns, nem akarom őket túlöltözni. A körmöm metál türkiz lesz, pont a múltkor vettem, nem gondolnátok, de nagyon visszafogott, szép szín. Fülbevalónak jó lesz valami egyszerű, talán az a kis csepp alakú fém, amit Banditól kaptam, pont csak annyira vonzza a tekintetet, amennyire kell. Tökéletes.

Péntek reggel felébredek, és első, amit meglátok, az a borult égbolt, esik, megnézem a telefonon az időjárás előrejelzést, 12 fok a maximum, amit ígérnek, nincs mese, kell pulcsi is. De olyan, ami belefér a karcsúsított, szupernőies farmerkabát alá. Mert téliben én nem megyek, az tuti. A fekete zakóm meg túl fekete lesz az a-vonalú fekete szoknyámmal. Vékony pulcsiból kettőm van, ami szóba jöhet, egy sötétkék, és egy lila. Sötétkék harisnyám nincs (micsoda hanyagság!), akkor legyen a lila. Ezzel persze ugrik a gyönyörű, türkiz sálam, de hát mindegy, ez van. A szobában még kicsit sötét van, TB még alszik, úgyhogy kiköltözöm a nappaliba a harisnyásdobozommal. A lila meg is van, szuper, de mikor felvenném, kiderül, hogy lyukas. Két helyen is, hogy-hogy én erről nem tudtam? Basszus. Szerencsére van másik, kicsit ugyan sötétebb, komolyabb árnyalat, de mindegy, úgysem a kis tavaszi cipőmben megyek, mert az beázik, legyen akkor a magassarkú csizma. Azt még ugyan nem tudom, hogy fogok benne egy kilométert gyalogolni (ld fentebb belinkelt bejegyzés illusztrációja), de majd csak kibírom. Muszáj, mert ezenkívül egy sáros MBT-m van csak, egy elnyúzott barna, sportos-féle, meg egy kék Converse.

Jó, felveszem a sötétebb lila harisnyát, az a-vonalú fekete szoknyát, a cuki kis új blúzt, megnézem a tükörben, és konstatálom, hogy rémes. A blúz marad, mert cuki, a fekete szoknya meg úgyis kicsit gyűrött, próbáljuk meg a farmerszoknyámmal, az elmúlt évben a tesómnál volt, most kaptam vissza, még az újdonság erejével hat. A szoknya csini, de a blúz ezzel is béna, szóval ettől is búcsúzom, meg az alá felvett kis t-shirttől. Nézelődöm a szekrény előtt, vészesen telnek a percek, nem indulhatok későn, mert ha lekésem a buszt, a következő másfél óra múlva megy csak. Valami csinos kéne, ami meleg is, nőies is, és színben is passzol. Van egy lila hosszúujjúm, önmagában elég hétköznapi, de ehhez szoktam felvenni a lila pulóver-tunikámat, próbáljuk meg. Jajj, de februárban is pont ebben voltam, csak nadrággal, mindegy, hátha nem emlékszik. Megnézem, nem is olyan rossz a farmerszoknyával, testhezálló, de nem kihívó, viszont rövid az ujja, mi van, ha fázni fogok? Elhatározom, hogy felveszek egy rózsaszín hosszúujjú pulcsit, az még pont befér a farmer alá, de a kettő kicsit sok így látványra, sebaj, majd a recepción leveszem, úgyis kell várni, miután bejelentkeztem. Szerencsére nagy a retikülöm, belefér. Csak el ne felejtsem.

Pár perc, és indulnom kell, nem találom a lila fülbevalót, kezdek pánikolni, szerencsére a harmadik helyen, ahol megnézem, megtalálom. A körmömre már nincs idő, azért bekészítek egy finom kis lila lakkot a táskába, nem először festeném ki a metrómegállóban. Könyv, kulcs, telefon.  A szememet még nem festettem ki, gyorsan, gyorsan. Utána jut csak persze eszembe, hogy ez a szuper, alverdés bio-szemhéjtus meg szempillaspirál volt, ami nem vízálló, kint meg esik. Késő, ez van, gyorsan bekészítem az esernyőt a táskába, belebújok a fekete magassarkú csizmába, egy utolsó kör a tükör előtt, és TB-t is kihívom, hogy mondjon véleményt. Pozitív, végre elindulhatok, szerencsére pont időben. 

Azért inkább ez, mint a csador.

Epilógus: Végülis nem esett, de Grossenzersdrofban rossz buszra szálltam, ezért pár perces késésben szaladok a földek mellett a magassarkú csizmámban. Menő.

Ezúttal ketten interjúolnak, a múltkori fickó, meg egy kollégája, egy szürke kis egér, grafitszürke farmerban és szürke pulcsiban, lógó hajjal, láthatatlan szempillákal és szigorú arccal. Hálát adok az égnek, hogy végülis nem festettem ki a körmöm.

...egyébként nem sokat tudok, de mint farkas, mégis megjelenik majd ebben a mesében. Két legyet egy csapásra, ezzel a bejegyzéssel a kis óvódásunkat is szőnyeg alá söpörhetem.

Szóval tegnap, német óra után kicsit maradnom kellett, mert Sanja, akivel együtt járok az órára (és aki egyébként hihetetlen lassú, és mindig lemarad, ilyenkor segélykérően néz rám, ami rém vicces, tekintve, hogy a céges hierarchiában egyébként bőven felettem áll), szóval Sanja (bárcsak tudnék tőmondatokat írni, de nem megy), szóval ez a Sanja még akart velem beszélni egy bizonyos jelentésről, amiben szegről-végről az én munkámnak is szerepelnie kéne. Nem szívesen, de maradtam. Sanjáról azt kell tudni, hogy egy kicsit egycsatornás, mániás, és ha egyszer megragadta a fonalat, azt nem ereszti. Mivel viszonylag sok átfedés van a meetingek között, ugyanarra az előadott eredményre negyedszer is ugyanolyan vehemenciával tud lecsapni, ha valami nem tetszik neki, és követeli a negatív kontrollokat, ami a vesszőparipája. Kicsit igaza van, de sok mindent nem lát át, például azt sem, hogy állatkísérleteknél nem fogunk plusz 20-40 állatot beszervezni azért, hogy ne csak egy negatív kontroll legyen (mint mindenki másnál). Na de mindegy is, kicsit elkalandoztam, a lényeg, hogy a meetingek után az irodában feszültséglevezetésképp előadjuk a többieknek, hogy már megint mit talált ki, és hogy azt meg sem hallva a többieket, átbeszélve mindenkin, hogy adta tudtunkra. Röhögés, utálkozás, kibeszélés. Így leírva nem vagyok rá túl büszke, ott helyben nem tűnik olyan rémesnek, inkább csak viccelődésnek, csipkelődésnek és az általa okozott stressz feloldásának. Egyébként én jóban vagyok vele, régebben sokszor ebédeltünk együtt, és ez kicsit ilyen kettős helyzet, de hát sajnos az utóbbi egy-két évben a munkakapcsolat került előtérbe. Az is ilyen visszásan.

Aztán tegnap, mikor megbeszéltük, amit kellett, és már hét óra is elmúlt, egyszer csak rámmosolygott, és azt mondta, reméli, nem veszem személyeskedésnek, ha valamit kritizál, és hogy ő nem úgy gondolja, de ilyenkor csak az eredményeket látja, elfelejtkezik a külvilágról és nem bírja, ha valami nem stimmel, vagy szerinte nem olyan egyértelmű. És hogy ez nem ellenem szól, de tényleg. Tökre ledöbbentem. Kicsit hezitáltam, hogy elintézzem-e egy ááá, dehogy, fel sem veszemmel, de aztán az őszinteség mellett döntöttem, és mondtam, hogy igaziból blablabla, ez meg ez meg ez a baj. És egy dolog, hogy én értem, meg nem zavar annyira, meg általában még igazat is adok neki az én esetemben, de a többiek esetében már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Jól esett elmondani, persze szépen csomagoltam be, az egész nagyon barátságos volt, utána még kicsit beszélgettünk az én doktorimról, meg a munkakeresésről, ilyesmikről. Aztán hazamentünk.

Ahhoz képest, hogy pont nekem ez a csaj nem okozott igaziból nagy lelki törést, inkább csak néhány kínos pillanatot, amit az össznépi kibeszélő-show-k után el is felejtettem, nagyon jól esett, hogy valamiféleképpen tiszta vizet öntöttünk a pohárba. Nem gondoltam volna, hogy valaha is elgondolkozik azon, hogy esetleg mások nem tolerálják a viselkedését, és azt sem, hogy ennek tisztázását ő maga fogja kezdeményezni. És, hogy ezt megtettük, meglepően jó érzés most.

Leoncio úr pedig úgy kerül a képbe, hogy van nekem egy amolyan példaképem. Vagyis van több is, 3-4, nem számolom, mindenféle rendű és rangú ember, van köztük tiszteletes, van mérnök, ezt a bizonyosat más kultúrákban úgy hívnák, mester, az biztos, hogy ért az emberekhez. Na, és ő hívja ezt a braziloperás susmogást, megkerülést, bonyodalmat, pletykálkodást, kibeszélést leonsziózásnak. Tök találó kis szó, nem? És ha már szóba kerül, ki is fejti, hogy erre semmi szükség, csak az időnket pazaroljuk vele. És tényleg. Mennyivel egyszerűbb, felszabadítóbb így megbeszélni a dolgokat. Barátságosan, mosolyogva, szeretettel.

Legközelebb én leszek a kezdeményező.

elnézést mindenkitől, aki TB vicces posztjai miatt jár ide. Tőlem (mostanában) csak ilyen elmélkedősek telnek, nekem ezek valamilyen szempontból mérföldkövek, sokat jelentenek, de el tudom képzelni, hogy másnak nem. Egyébként sem történik velem mostanában vicces, vagy csak nem emlékszem rá annyira, hogy el is tudjam mesélni.

Gondoljatok rám holnap 10-től.

Sétálok hazafelé, és látom messziről egy plakáton, hogy pina.

Mi a kedvenc filmed? Pina.

Tudom, hogy ezzel a bejegyzéssel hivatalosan is óvodás szintre taszítom magam, de nem zavar. :D

Aki esetleg a filmre is kíváncsi, Wim Wenders rendezte és jelenleg 8.1 az imdb-n ami nem jelent semmit. Wenders a filmet Pina Bauschnak ajánlotta aki koreográfusként vett részt a munkában de a bemutatót már nem érte meg.

Pina 3D-ben

Munka után a közértnél randiztunk TB-vel. Ő fentről jött, én lentről, ő gyalog, én biciklivel, de pont egyidőben érkeztünk, és úgy örültem, hogy látom. Gyorsan bevásároltunk, majd míg TB visszatolta a kocsit, én a bicikli mellett élveztem a balzsamos tavaszi estét. A botanikus kert fáit még épp megvilágította a nap, és arra gondoltam, hogy micsoda hülyeség tépelődni a múlton és rágódni a jövőn, mikor a jelen pillanatait kell megélni. Mert ilyen bölcs vagyok. :D

Előttünk már hamvassá vált az út

Aztán kijött TB, és én el akartam oldozni a biciklit, de a (tízéves) lánc zárja valahogy elfordult, és nem tudtam beledugni a kulcsot. Próbáltam megpiszkálni, de nem ment. Aztán TB próbálkozott. Aztán megpróbálta egy darab dróttal (ex-kulcskarika), meg másik kulccsal, meg ráolvasással, meg erővel meg szép szóval. Nem ment sehogy sem. Eljátszottam a gondolattal, hogy otthagyjuk az enyészetnek éjszakára az egészet, és majd kitalálunk valamit, de nem lettem volna nyugodt. A láncot már így is kóstolgatta valaki nem jóember (=biciklitolvaj), és lopták már el a kosaramat is hátulról. Plusz rajta van a szuper kínai kézmelegítőm. Szóval nem örültem, és arra gondoltam, hogy egy ilyen pillanatban mi a jó?

Végül hazaindultunk a sok cuccal, amit a bicikli volt hivatott hazacipelni, meg a leoperált kézmelegitovel, otthon felszerelkeztünk, amivel csak tudtunk (szuper ikeás szerszámaink vannak, de biciklilopáshoz csak a kombinált fogó meg a fafűrész jöhetett szóba - úgy tűnik, a svédek sem gondolnak mindenre).

Lehet, hogy a szimpatikus fiatalember biciklitolvaj. Nézze meg alaposabban a jobb kezét.

Visszasétáltunk, és TB megkezdte a kézgyilkos vágjunk-el-egy-másfél-centi-átmérőjű-biztonsági-láncot-egy-fogóval-hadműveletet, én meg álltam mellette és drukkoltam. Végülis nem tartott sokáig (annyira), mert TB egy zseni, egy erős zseni, és közben minden arrajáró békésen vette tudomásul, hogy mi itt épp elkötünk egy biciklit.

köszönjük IKEA

De utáltam, hogy eltelt egy csomó idő, amiből pedig mindig olyan kevés van. És vehetek egy új láncot. Szóval nehéz mindig értékelni a jelenpillanatot. Legközelebb majd óvatosabban bölcselkedem. 

Pedig kellett volna, ezt sajnos én is érzem. Nem is csak azért, mert hétvégén dolgozni menő, elfoglaltnak lenni menő, fontosnak látszani lenni menő, ráadásul remek menekülőútvonal az egyéb problémák elől (huh, majd egyszer erről is írok. szerencsére nálam nem játszik, de látok példákat). Hanem azért is, mert rettenetesen nehezen koncentrálok erre a nem-szeretem feladatra. A Bevezetés kész, és most írom az Eredmények c. fejezetet, és hát érzem én, hogy ez a leggyengébb láncszem az egészben. Marha bizonytalan vagyok, és ez nem erősíti a munkamorált. Szóval kellett volna hétvégén dolgozni, de én ehelyett hazautaztam, mert már régen voltam, mert a tesóim és a gyerekeik is jöttek, mert hazamenni jó. Még akkor is, ha ott, ahová jelenleg hazajárok, soha nem éltem. Tök vicces.

A vonaton még aggódtam mindenféle szokásos hülyeségen, hogy akkor most hogy lesz jó, mi lesz a jövő héten, kivel találkozom, mit kell csinálnom, mi fér bele az időmbe, doktori, miegymás, aztán egyszer csak sikerült kikapcsolni, és elhinni, hogy minden rendben lesz. És tényleg, ami kérdéses volt, az mind megoldódott. Szóval ültem mosolyogva a vonaton, és elmélkedtem a halálról (mert Szögyal Rinpocse is megmondta, hogy az jó)  és borzasztóan elégedett voltam. Ennél csak az lett volna jobb, ha TB is velem tart, de ő Bécsben maradt a pizsijében, mint olvashattuk.

Úgy volt, hogy megkezdődik a szezon, és a rokonok egymást szedik össze a győri vasútállomáson, mint tavaly, de végülis nem jött össze, mert az elrepedt lábúakat inkább kocsival szállították, és nekem nem volt kedvem megvárni a bp-i vonatot amit egy hosszúra nyúlt szolfézsóra után elértek a többiek (mondjuk szerintem nincs olyan szolfézsóra péntek délután, ami ne nyúlna túl hosszúra, még ha tízperces is, de ezt nem mondtam az illetékesnek, nehogy rontsam a hozzáállását), így mégis egyedül buszoztam Tszm-re. De szeretem azért így is, nézegetni a kerteket, az elsuhanó tájat, emlékezni, hogy nyáron hol volt nagy levendulamező, hallgatni a buszon beszélgetőket.

Apukám meg kijött értem, amit külön szeretek, sétáltunk haza és beszélgettünk, aztán a házban is örültek nekem, és attól kezdve szinte végig beszélgettük a hétvégét, meg csináltunk citromos-fokhagymás gyógyitókát (gyógy-itókát?), meg színes papírból vágocskáztunk a gyerekekkel, meg kertet rendezgettünk, meg megnéztük apukám új és régi fáit, és kipróbáltuk a francia fűszerkeveréket, meg horgoltunk és magazinokat olvastunk, elrepedt csontot gyógyítottunk ráolvasással és homeopátiával, telefonáltunk a távolmaradókkal, annyi minden volt, úgy elrepültek a napok. És hazafelé, miközben mosolyogva ültem a vonaton és horgoltam, arra gondoltam, hogy 1-2-5-10 év múlva fogalmam sem lesz, hogy épp hol tartottam márciusban a doktorival, de emlékezni fogok, hogy mennyire jókat mulattunk, amikor olyan sokan voltunk otthon. És erre nem csak én fogok emlékezni, hanem még másik tíz ember.

Még sok ilyen hétvégét szeretnék velük.

Liszt Ferenc ha élne, lehet inkább a repteret választaná.

Amelyik intézményről úgy beszélünk, hogy csőd közeli helyzetbe került, az már régen csődben van.

Aki tanult zenét tudja, hogy negyvenöt perc lehet sok is meg kevés is. Zeneiskolában biztosan néha sok, főleg ha nem gyakoroltunk semmit de egyetemen nem sok. Van, hogy egy versenymű hosszabb mint negyvenöt perc.

Háromnegyed órásra tervezik csökkenteni a főtárgyórát alkalmanként most, hogy mindjárt csődbe mennek.

Megszüntetik a tanszékek felét, eladnak pár ingatlant, megnyirbálják a tehetséges de nehezebb anyagi helyzetben lévő diákok támogatásának mértékét, óraadót csinálnak tanárokból másokat meg elküldenek.

Ilyeneket lehet olvasni a csőddel kapcsolatban, meg olyanokat, hogy a Semmelweis utcai épületet elherdálják majd.

Az osztály létszáma hat fő, de még van benne potenciál.

Nem tudom, mennyit ér ma Magyarországon a komolyzene. Lehet, hogy túl sok intézmény van ami felsőfokú zeneoktatással foglalkozik. Akkor a feleslegeseket be kell zárni, és sóval meghinteni valami hasznosat kitalálni helyette.

De így leépíteni valamit ami régebben tényleg világszínvonalú volt, nagy kár, sőt szomorú, ha magyarabb lennék azt mondanám nemzeti tragédia.

A világszínvonalú magyar foci támogatására, mondjuk bele szoktak nyúlni a tárcába, nem is olyan régen kapott például a két éve alakult Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetség 200 milliós különtámogatást, és isten látja lelkem, nem sajnálom tőlük. Sokkal inkább a profi focitól bármennyit, vagy a BKV-tól azt a tizenkét és fél milliárdos támogatást (12500000000 Ft) amit tetszés szerint költhetnek majd végkielégítésre, tanácsadásra, kis mókusok kenyérre is kenhetik nagyobb mókusok meg mobiltelefondobozokba is pakolhatják.

Akik szeretnének zenét tanulni gyakoroljanak otthon legalább heti kétszer negyvenöt percet, az akcsit meg hagyjuk meg külföldi diákoknak, akik nem sajnálják a másfél-kétmillió forint tandíjat évente azért a heti kilencven perc főtárgyért.

A tehetséges magyarokat meg tárt karokkal várják a vidéki intézmények, a kalandvágyóbbaknak pedig irány a Liszt Ferenc reptér.

Péntek este meg nem csak azért örültem, hogy a győri vasútállomáson rámköszönt a magyar konyhásfiú a bécsi menzáról kantinból, mert aranyos, dumáltunk a távolsági buszok felé menet, és megtudtam, hogy van két kisgyereke meg, hogy a fekete munka Ausztriában sem fehér, hanem azért is, mert úgy éreztem, itt is itthon vagyok, meg ott is otthon. És hogy a két hely talán nem is annyira különálló; vannak köztük széles hidak és titkos menekülőútvonalak is.

Csak azt szerettem volna mondani, hogy N.H.-né nemsokára kiképzése végéhez ér.

Ezt onnan tudom, hogy mikor ma pizsamában kísértem ki a vonathoz, nem szólt semmit.

Nem vagyok egyébként egy polgárpukkasztó kretén. Egész nap nagyon csinosan voltam felöltözve, de aztán hazaértem, N.H.-né letépte a ruháimat és utána már csak játszóspizsibe öltöztem fel. Szóval balzsamos tavasz van, és megengedték, hogy pizsamában menjek le játszani. És ez jó.

Áldassék az ő neve.

Mármint az én nagycsaládom álmáról. Nálunk viszonylag sok az orvos, és egyik sem magánklinikán dolgozik, ám nagyon nyitottak arra, hogy a pácienst teljes egészében kezeljék, ne csak egy begyulladt mandulát lássanak benne. És ez így van jól. Generációkon átívelő álmuk, hogy szanatóriumot nyitnak. Tudni kell persze, hogy a családom nem egy vállalkozótípus. Sőt.

De emlékszem, mikor például valahol Görögországban autókáztunk egy szigeten, fent egy hegyen, egy nagy erdő közepén találtunk két nagy villát. Ez valami turistacélpont lehetett egyébként, mert nem voltunk egyedül, talán valami kávézó is volt, őszintén szólva fogalmam sincs, szerintem aludtam a kocsiban, mikor megálltunk, hogy járjunk egyet. A két villa nagyon lepusztult volt egyébként, de még így is valami nagyon vonzó jólétet sugároztak. Tárva nyitva álltak, bementünk, megcsodáltuk a széles falépcsőt, a tágas, napfényes szobákat, a szuterénben a hatalmas konyhát, a kő mosogatóvályút. Anyukám persze rögtön jött az ötlettel, hogy nyissunk itt egy szanatóriumot. Végülis a hely tökéletes volt: a hegy tetején, illatos fenyőerdő közepén, a fák közt a távolban csillog a kék tenger... Az egyik házban laknánk mi, a másik lenne a vendégeké. Az emeleti sarokszobába képzeltük a könyvtárt és a zeneszobát, a középsőbe a nagy ebédlőasztalt, volt rendelő, és persze hálószobák. Nekem igaziból mindegy, hogy mi a cél, de ezeket a képzelődős játékokat nagyon szeretem, úgy menni fel a lépcsőn, mintha a tölgyfán süppedős szőnyeg lenne, látni a csupasz, málló falakon a festményeket, olvasni a szárnyas ablakok mellett egy karosszékben, hallani, ahogy vacsora után valaki leül a zongorához Chopint játszani, megbeszélni a menüt a szakácsnővel, ilyesmik. Jó móka volt.

Igaziból én bárhol járok, ezt játszom. A legtöbb ismerősnek, rokonnak felújítottam, be-és átrendeztem már a lakását. Fejben, persze. Ilyenkor viszket a tenyerem, és nehezen állom meg, hogy ne adjam elő lelkesen az ötleteimet.

 És ha Tszm környékén sétálunk, és megnézzük apukám földjét, amit 96 másik tulajdonossal együtt birtokol, akkor is felépítjük gondolatban azt a bizonyos szanatóriumot, ahol szakszerű ellátást kapnának a rászorulók mind testi és lelki szinten, ahol lenne lovarda és friss levegő, holisztikus gyógyászat, kilátással a dombra és egy szebb jövőre (jó marketingszöveg, mi? most találtam ki :D)

A vicc az, hogy én ebben a családi játékban eddig csak lakberendezőként szerepeltem, így fejben már egyébként is van egy vidéki házam (Tszm-en az is, szüleimmel szemben), kacsákkal és libákkal, egy online dizájnboltom, egy magyaros vendéglőm Portugáliában és egy fonalboltom Bécsben,  szóval nem is nagyon érek rá, bocs. De az elmúlt két napban két hozzám így-úgy közelebb állóval is beszélgettem, akikkel ha naponta találkozhatnék, egy hónap alatt rendbe tudnám hozni a lelküket őket. És ez most már biztos.

„A Terri mostanában nagyon beteg.
És ráadásul valami külföldi
betegsége van.
Az állatorvos azt mondta, hogy
diagnózis.
És ez most már biztos.” (Kiss Ottó)

Van önbizalmam, mi? de a lényeg, hogy rájöttem, most már én is teljes jogú tagja lettem a családi szanatóriumról álmodozó csapatnak. Ismer valaki egy gazdag befektetőt?

Egy este fürdőben voltam a családdal. Nem az egésszel, de sokan ott voltak.

Ülünk a vízben és egyszer csak megkérdezi nővérem, hogy a cimbalom szerintem ütős, vagy húros hangszer?

Rögtön támadt nagy érdeklődés, vajon mit mond a zenész?

Előrebocsájtom, hogy nekünk nincs tévénk, nem láttam az ominózus műsort, viszont a témában (zene) írom a doktorimat (na, hogy írom azért ebben a formában kis túlzás) és mondjuk huszonöt éve zenélek.

Csak ez a két lehetőség van, valamelyik mellé le kell tenni a garast. (Közben megtudtam, hogy hatmillió forint volt a tét.)

Én azt mondtam ütős, szerintük vesztettem.

Melyik a kakukktojás? a, strucctojás b, postaládakulcs c, kakukktojás

Hozzáteszem, hogy eleve sunyi a kérdés hiszen nem pontosítja, hogy a hangadása, vagy a kezelése szerint kell értelmezni.

A fuvola fúvós hangszer, pontosabban fafúvós. (Még pontosabban ne menjünk bele.) Akkor is a fafúvósok családjába tartozik, ha mondjuk ezüstből vagy aranyból van. Nem mondjuk a fuvolára, köznapi értelemben, hogy aerofon hangszer, pedig hangadásának módja szerint aerofon, tehát levegőre van szükség, hogy megszólaljon.

A gitárt ezért pengetjük, és nem húrozgatjuk.

Ezért Bartók Vonósnégyes. Nem Bartók Húrnégyes, vagy Bartók Kordofon-négyes, mert ha külön nincs ilyen irányú elvárás, akkor a hangszereket a köznapi nyelvben általában kezelésük módja szerint értelmezzük. Tehát aszerint ahogy megszólaltatjuk.

Azaz a cimbalmot két (három,négy,hat :) verővel ütjük, verjük. Azaz ütős.

De ha valaki tudományos, avagy egy doktoranduszhoz méltó választ akar, akkor segítségül hívjuk a Sachs-Hornbostel-féle osztályozást, ez napjainkban a hangszerek tudományos osztályozásának legelterjedtebb módszere.

A Sachs-Hornbostel rendszerben a cimbalom kordofon hangszer.

• 3 kordofonok
  • 31 egyszerű kordofonok vagy citerák
    • 314 lapciterák
      • 314.1 valódi lapciterák
        • 314.12 rezonátorral
          • 314.122 dobozrezonátorral
            

A német oldal sokkal jobb de a magyaron ami egy szánalmas csonk a némethez képest meg találtam egy érdekességet.

"314.122-8 billentyűzettel szólaltatjuk meg"

Ezt a zongorára írták, tehát a dobozrezonátorokig ugyanaz a száma a zongorának és a cimbalomnak is. A végső megkülönböztető szám, tehát a megszólaltatás módja lenne?

Azaz ütőkkel verőkkel ütjük verjük. Tehát ütős.

Ott a medencében nem hittek nekem, de nem azért, mert ott nem tudtam így okoskodni, meg wikipédiázni, hanem azért mert gondolom biztosak voltak benne, hogy a tévében nem hazudnak. Legalábbis nem szándékosan.

(Hozzáteszem, hogy ha lett volna olyan válasz, hogy kordofon hangszer, azt természetesen elfogadom még akkor is, ha a kordofon családon belül, is az egyéb kategóriába tartozik.)

Ugye, ha nem szándékosan tettek fel rossz kérdést, rosszul, akkor biztosan megkapja a hatmillió forintot akinek jár? Mert a húros és ütős közül, bizony az ütős a helyes megoldás.

Nem fogadok el új lehetőséget játszani. Az ütőset választottam. Kérem a pénzemet.

Ui: A szerkesztőknek egy sokkal jobb kérdés: "A tromba marina azaz tengeri trombita, vonós, vagy húros hangszer?"

Sokkal egyszerűbb megindokolni, hogy miért a másik válasz a jó.

A milyen hangszer a cimbalom (ütős) helyett pedig kérdezzék meg, hogy melyik családba tartozik? (kordofon)

Ma reggel jött egy email, hogy a HR igazgatónk meghalt.

Ez egy elég kis cég, és többnyire ismerjük egymást, szóval nem csak a halál megjelenése volt ijeszto (bár az is, mert az átlagéletkor nagyon alacsony, Stephan is csak 46 volt), hanem az, hogy tegnap még egymásra vigyorogtunk a társalgóban. És soha többet nem fogunk együtt ebédelni.

3 gyereke van, és egy meno HR cége, ami sokkal jobban jövedelmezett, mint amennyit a mi cégünk valaha is tudott volna neki fizetni. Itt nálunk inkább csak kisegített, mióta felmondott a régi, így kényelmesen kereshették az újat, míg ő gatyába rázza kicsit a szétcsúszott dolgokat. Vérprofi volt.

Bár eddig lelkiismeretfurdalásom volt, hogy csak negyed tízre értem be, de most már örülök, hogy még visszabújtam kiskiflibe reggel TB-hez. Ezerszer fontosabb, mint egy akármilyen munka.

Néhány skypeolást is elmentek az éppen aktuálisakból.

[16:04:54]  -  Figyelj csak, a nejem kérdezi, hogy jó-e neked ma este a szvinger vagy sem?
[16:06:13] - Lájder verséje ih niht

[16:07:21] - Izgi a vizsga?

[16:08:41] - Inkább segítsél, hogy R-ben hogyan kell gamma eloszlást számolni ...

[16:11:49] - Az első eloszlascsalad, amivel foglalkozni szeretnek, az a gamma-eloszlas, ennek elsősorban az az oka, hogy ha a valoszinűsegi valtozoink gamma-eloszlasuak, akkor az osszeg is gamma-eloszlasu lesz. Mindez nagyon konnyen belathato, ha tekintjuk a gamma-eloszlas sűrűsegfuggvenyet (1.1 definicio). Az osszeg eloszlasanak vizsgalatahoz szuksegunk lesz a konvolucios formulara.

Állítás (konvolucios formula): Ha X, Y fuggetlen, abszolut folytonos eloszlasu valoszinűsegi valtozok, akkor X+Y is abszolut folytonos eloszlasu, es
sűrűsegfuggvenye:
f X+Y  x=∫
−∞
∞
f X  y  f Y  x−y  dy=∫
−∞
∞
f X  x−y  f Y  y  dy
Felhasznalva a konvolucios formulat ket azonos, p rendű es λ parameterű gamma eloszlasu valoszinűsegi valtozora:
f X+Y=
∫0
∞
λ p y P−1e−λy λ p  x−y p−1e−λ x−y 
Γ2  p 
dy= λ2p e−λx
Γ 2  p∫
0
x
y p−1  x−y p−1dy

Ekkor a jobb oldalon szereplő integralnak meg tudjuk mondani a pontos erteket, mert az nem mas, mint a Beta-eloszlas sűrűsegfuggvenyenek egy Β(P,P)-vel valo nyujtasa. Mivel tudjuk, hogy egy abszolut folytonos Y valoszinűsegi valtozo
sűrűsegfuggvenyet az Y ertelmezesi tartomanyan integralva 1-et kapunk, ezert ennek az integralnak az erteke:

B p,p=
Γ  p Γ  p
Γ 2p

ami az ugynevezett Beta-fuggveny. Ezt visszairva az eredeti egyenletbe:

f x+y= λ2p e−λx x2p−1
Γ 2p
es pont ezt szerettuk volna belatni.

Tehat a kozos eloszlas λ parameterű es 2p rendű, igy indukcioval belathato, hogy n darab azonos rendű es parameterű gamma-eloszlasu valoszinűsegi valtozonak az osszege is gamma-eloszlasu, λ parameterű, np rendű valoszinűsegi valtozo lesz. Ez lenyegesen megkonnyiti a dolgunkat, elvegre nem is kell szimulalni szamitogeppel az osszeget. A vizsgalat megkezdese előtt ellenőriznunk kell, hogy a centralis hatareloszlas-tetelben szereplő feltetelek teljesulnek-e, azaz a szorasnegyzet veges
lesz-e.

E2 X = p
λ2

Ami nem lehet vegtelen, mivel λ es p egyarant pozitivak, igy most mar tenylegesen megkezdhetjuk a vizsgalatokat.

A valoszinűsegi valtozok osszegenek a vizsgalatara egy egyszerű algoritmus adta magat. Vegyuk egy adott intervallum ekvidisztans felosztasat. A felosztashoz tartozo ertekekhez rendeljuk a megadott parameterekkel rendelkező gamma-valoszinűseget (termeszetesen ezt standardizalva szorassal es varhato ertekkel). R-ben programozva a megfogalmazott algoritmus az alabbi eredmenyeket adja kulonboző szamu fuggetlen, azonos parameterű, standardizalt gamma-eloszlasu valoszinűsegi valtozok
 

Tehat meg kell vizsgalnunk, hogy a fentebb emlitett konvergencia hogyan fugg az ntől, azaz a fuggetlen azonos eloszlasu valoszinűsegi valtozok szamatol. Mint mar a bevezetőben emlitettem, erre kettő darab kezenfekvő lehetőseg van. Elsőkent, ha vesszuk a supremumat az ekvidisztans vektorban szereplő elemekhez tartozo normalis es gamma valoszinűsegek kulonbsegenek abszolut erteket. Masodszor, ha a ket grafikon altal kozrezart teruletet merjuk le. Ezt ugy tehetjuk meg a legegyszerűbben, ha felhasznaljuk azt a vektort, amibe beleirtuk a normalis es a gamma-eloszlas kulonbseget. Tovabba felhasznalhatjuk azt a tenyt, hogy a pontok, amiket vizsgaltunk, egy intervallum ekvidisztans felosztasa, igy a kozrezart teruletet kozeliteni tudjuk trapezokkal. Ekkor ezen eredmenyeket abrazolhatjuk n
fuggvenyeben es az alabbi abrakat kapjuk n=100-re (azaz 2 es 100 kozotti fuggetlen valoszinűsegi valtozok osszegere vonatkozo elteresek):
 

Supremumok alakulasa n fuggvenyeben:
 

Eloszlas-gorbek altal kozrezart terulet alakulasa n fuggvenyeben:

Szemmel lathatoan igazolodik a centralis hatareloszlas-tetel, a ket gorbe n-et
novelve valoban 0-hoz fog tartani. Tovabba ugy tűnik, hogy a ket gorbe alakja
egeszen hasonlo, habar egyszerre abrazolva őket a supremumok alakulasat
szemleltető abra a teruleteket reprezentalo abra alatt lesz.

Kovetkező lepesben hasonlitsuk ossze a kapott eredmenyt a Berry-Esseenegyenlőtlenseg
altal biztositott felső korlattal. Előtte azonban ellenőriznunk kell,
hogy a harmadik abszolut momentum veges lesz-e.

Állítás: Legyen X gamma-eloszlasu valoszinűsegi valtozo, ekkor:

E∣X3∣=
Γ  pk 
Γ  p λk

Bizonyítás: Mivel gamma-eloszlashoz tartozo sűrűsegfuggveny abszolut folytonos

es pozitiv, ezert:
E X k =∫0
∞ λ p x pk−1 e−λx
Γ  p
dx=
Γ  pk 
Γ P λk∫
0
∞ λ p x pk−1 e−λx
Γ  pk 
dx
ahol a jobb oldalon szereplő integralon belul egy sűrűsegfuggveny van ( λ es p+k parameterű, gamma eloszlase), igy annak erteke 1, igy pont azt kapjuk eredmenyul, amire szuksegunk volt.

A k helyere 3-at helyettesitve arra jutunk, hogy a harmadik abszolut momentum minden parameter mellett pozitiv lesz. Igy nincs mas dolgunk, mint a harmadik abszolut centralt momentumat kiszamolni a gamma-eloszlasnak, majd alkalmazni a Berry-Esseen-egyenlőtlenseget:

Amint az a 2.4-es abrarol kivehető, A Berry-Esseen tetel altal biztositott felső korlat
ebben az esetben joval meghaladja a tenylegesen mert ertekeket. Vizsgaljuk meg, hogy a parameterek valtoztatasaval a konvergencia hogyan is modosul. Első esetben legyen p=2, es valasszuk λ parameter erteket 1.3; 10, 50, 100 -nak, ezeket az abran jeloljuk rendre fekete, piros, zold es kek szinekkel. Ilyen modon kapott supremumgorbek:

Hogy csak egy kek szinű gorbet latunk, az azt jelenti, hogy a gorbek egymast
takarjak le. Mivel a λ=100 esetet vizsgaltam utoljara, a neki megfelelő kek szin
maradt folul. Ebből azt a kovetkeztetest vonhatjuk le, hogy a standard normalis eloszlashoz valo konvergenciaja a gamma-eloszlasnak nem fugg a λ parameter megvalasztasatol. Ezzel szemben ha rogzitjuk λ erteket, akkor szamitogep nelkul is belathato, hogy a p ertekenek novelesevel aranyosan nő a konvergencia sebessege is.
 

Amint mar korabban lattuk, (λ,p) parameterű, gamma-eloszlasu valoszinűsegi
valtozok osszege is gamma-eloszlasu lesz (λ,2p) parameterekkel. Igy p ertekenek novelesevel a kiindulo standardizalt eloszlasunk egyre kozelebb kerul a standard normalis eloszlashoz. Nyilvanvaloan a supremum-gorbek is egymas ala fognak esni.

[16:11:57] - Ennyit tudtam most

 

forrás

Magyarország az EU tagja. Üdvözöllek titeket! Engedjétek meg, hogy tegeződjünk.

:)

Nekem meglettek az elhagyott könyveim. Igaz, hogy két napba került. Igaz, hogy rögtön ahogy leszálltunk a buszról, hívtuk az ügyfélszolgálatot, hogy fent maradtak a könyvek.

Igaz, hogy az ügyfélszolgálatos hölgy tévedésből azt mondta, hogy ötkor megy vissza ugyanaz a busz amivel jöttünk, így lekéstük azt a buszt amin a könyvek voltak ugyanis az háromkor ment.

Kapaszkodjanak, még csak most kezdődik.

Rögtön telefonáltam, hogy valaki menjen oda a buszhoz a Népligethez hatra, rajta vannak a könyvek.

Akinek oda kellett volna mennie, pont kozmetikusnál ült, szóval ne menjünk bele. :)

Az ügyfélszolgálatos hölgy megnyugtatott, hogy ha bármi volt rajta akkor azt hatkor leadják, soha nem volt még ebből gond.

Köszönöm, úgy csinálok mint aki megnyugszik.

Beér a busz, nincs rajta. Másnap ráuszítom az irodára egyik lánytesómat, de azt mondják nincsenek meg a könyvek.

Én két napig biztos voltam benne, hogy meglesznek a könyvek, de jó hogy ma megjött a bizonyosság. Mert lassan fogyni kezdett a hitem.

Alant egy levélváltás, az örökkévalóságnak, így érintkeztek a földlakók 2011-ben az Európai Unióban. Magyarországon.

-----------------------------------------------------------------------------------

Sent: Tue, 22 Mar 2011 17:20:03 +0100
Subject: Érdeklődés - talált tárgyak

Tisztelt OrangeWays!

Pár perce beszéltünk telefonon.

Erre való hivatkozással keresek négy darab könyvet, amit a fiam -Táltos
Bandi- hagyott a hétfő reggeli Bécsbe tartó 9 órakor induló járatukon.

A könyvek egy fekete Onyx éttermes dísztasakban voltak.

1.
Dimova,Teodora: Az anyák
2.
Ishiguro,Kazuo : Ne engedj el
3.
Erian,Alicia : Abroszfej
4.
Modiano,Patrick : Dora Bruder

Kérem,amennyiben az alkalmazottak leadták a könyveket bármelyik irodájukban,
értesítsenek.

Köszönettel

 

------------------------------------------------------------------------------------

 

Sent: Tuesday, March 22, 2011 6:33 PM
To: igazgato@orangeways.com
Subject: Fw: Érdeklődés - talált tárgyak

Tisztelt Igazgató Úr!

Mit ajánlana annak érdekében,hogy a könyvekhez juthassunk, mivel teljesen
biztosak vagyunk abban,hogy 2011-03-21-én a buszon maradt.

Hűséges és rendszeres utasai a Bécsbe tartó járatainak

Táltos család tagjai

------------------------------------------------------------------------------------

 

Sent: Wed, 23 Mar 2011 12:45:38 +0100
Subject: RE: Érdeklődés - talált tárgyak

Tisztelt Hölgyem !

Tudomásom szerint már megtaláltuk az elveszett könyveit és már át is veheti
irodánkban !

Örülök, hogy megtaláltuk :)

Üdvözlettel:

Értékesítési és Ügyfélszolgálati Igazgató

 

------------------------------------------------------------------------------------

Sent: Wed, 23 Mar 2011 12:25:42 +0100
Subject: Re: Érdeklődés - talált tárgyak

Kedves Táltos Anyuka!

Örömmel értesítem, hogy kollégáink megtalálták a könyveket, melyeket a nevem alatt található irodában átvehetnek ma délután 14 órától.

Az iroda nyitva tartása: Hétfő-Péntek 9-18 óráig.

Megértését köszönjük.

Tisztelettel

OrangeWays.com

Ügyfélszolgálat/Customer Service

------------------------------------------------------------------------------------

Legyen ez a bejegyzés egy köszönet az Orangeways felé, hogy megtalálták a könyveket.

Vették a fáradságot, és nem az egyszerűbb utat választották. (Lerakni a busz mellé a táskát. Még leírni is szörnyű nem hogy megtenni.)

Szóval ez a cég próbál Uniós lenni. És azzal, hogy meglettek a könyvek sikerült is nekik.

:)

Ma megtanítottam egy lányt biciklin váltani. Ha semmi más hasznos nem lesz, akkor is jó hetem volt.

Terrenc William állítólag azt monda a képen, hogy a kis Sandra nagyon ügyes lesz pár év múlva.

Szeretek étterembe járni. Nem sokszor engedhetem meg magamnak, de szeretek. Szeretem az ízeket, a hangokat, az illatokat az evőeszközök és az üvegek tapintását, szeretek hallgatózni, beszélgetni, és jókat enni.

Havonta egyszer, de évente egyszer biztosan sokan megengedhetnék maguknak olyanok is akik szegénynek tartják magukat az éttermezéshez. (Napi két doboz aranymarbi havi 36600 forint például, hogy engedjek egy kicsit a demagógia csábításának.)

Most, hogy megvolt a kötelező magyarázkodás, beszéljünk egy kicsit az étteremről is.

Egy nőt vittem el ebédelni. Tudja, hogy diák vagyok szóval nem kellett megjátszanom magam és megint a Costesba menni.

A Restogabor kinn van a francban, egészen pontosan a Batthyány térről induló 41-es villamos Kőérberek megállójánál kell leszállni, és onnan még öt percet felsétálni a Tippan utca kettőbe.

Kocsival állítólag tíz perc, de én imádok villamosozni is meg sétálni is szóval nekem nem volt gond az odajutással simán elrepült a fél óra a villamoson, de első randira lehet, hogy kicsit közelebbi helyszínt választanék. (Meki a Blahánál:)

Az étterem egy modern külvárosi kisétterem, bisztro stílusban, elegáns de nem előkelő, tiszta, világos de nem fullasztóan steril.

A kép a restogabor.hu honlapról lett lementve

Lehet, hogy ez beteges, de ahogy leültünk és egy percre magamra maradtam amíg hölgyismerősöm kiment a mosdóba, gyorsan megnéztem van-e wifi. Egyébként ezt még soha nem csináltam étteremben, de itt volt egy olyan érzésem, hogy lesz. Nem csalódtam. Az ebéd alatt egyszer sem neteztem, viszont jó érzés volt tudni, hogy online vagyok. Üdv a huszonkettedik században.

(Itt emlékezzünk egy percre arra az emailre, amit roamingolva véletlenül ezernyolcszáz forintért töltöttem le a magyar mobilszolgáltatók -nem is olyan régen még szabad- figyelmes árképzésének köszönhetően.)

A mi pincérünk kedves, figyelmes, segítőkész volt remélem a többiek is ilyenek.

Engem egy ilyesmi szódásüveggel le lehet venni a lábamról.

Alkoholt nem ittunk, de a szódát jobban szeretem mindennél, és volt sokféle szörp megkóstoltam a málnát is meg a ribizlit is, köszönet érte.

Az előételem fenséges volt. Roston sült kacsamáj, zsírjában pirított baguettel, csipkebogyólekvárral, póréhagyma chipsszel. Több olyan étteremben ettem már, ahol nagyon magasra rakták azt a bizonyos lécet. Ez az előétel nagyon erős lábakon állt.

A pirított baguett pont eléggé volt megpirítva, és pont elég volt az a két csepp olaj ami minden falat kifli alján érezhető volt.

A kacsamájra sem volt semmi panasz. Szép színű, jó tónusú májat kaptam, igazán kellemesre volt sütve, krémessége jól ellensúlyozta az egyébként nagyon finom  hagymachipsz roppanó szárazságát. 

A kompozícióra mégis a csipkebogyólekvár tette fel a képzeletbeli pontot koronát. Pasztőrözött, de cukrozatlan volt, a tiszta csipke lágy krémes meleg aromája, minden falatot bearanyozott.

Nem néz ki soknak de pont elég

A fenti képen látható konfitált  mangalicakaraj salottahagymás pecsenyelével és burgonyapogácsával százból legalább kilencven pontot ért, a mangalicát ha magában nézzük akkor az százból, száz pontos volt.

Mindenből egy csipetnyi de a látszat csal, a lazac nagyon is elég volt.

A nőszemély meg volt elégedve a citromos kéregben sült lazaccal csalánágyon. Illett a halhoz a tejszínes rakott krumpli, mindkét főételen érződött a különleges gondoskodás, és a szakácsok kérlelhetetlen maximalizmusa.

Ami külön figyelmet érdemel, az a szarvasgombás csokoládéfelfújt (magyarul: souffle) vaníliafagylalttal. Itt a vaníliafagylalt teljesen felesleges a felfújt magában egy varázslat. Értem, hogy akartak valami hideget a forró mellé, valami világosat a sötét mellé, de a vaníliafagyi a felfújt mellett, olyan mint egy csúnyácska barátnő Madonna mellett.

Nem tudom mennyi szarvasgomba fér az ezerkétszáz forintos desszertbe, de nagyon finoman ott éreztem minden falatban. A kérges külső fortyogó belsőt takart, tényleg szinte bugyogott még belül. Valakitől a teremben azt hallottam, már az illata megérte az árát, és tényleg nagyon jól kitalált, tökéletes desszert volt.

Ez a felfújt magában, vagy valami más kísérővel simán Michelin-csillagos szint volt, az előétel úgyszintén.

Mindig ugyanott ebédelek (a magenta szinu mobiltársaság menzáján), idestova 5 éve, de szeretem. Engem is szeretnek ott :)

A konyhásoknál viszonylag nagy a fluktuáció, és a Tiroler Käsespäztlénél a már ismeros magyar fiú mellett egy dundi, kedves arcú csajszi szolgálta ki a népeket. Meg is jegyeztem a srácnak, hogy milyen kis mosolygós a társa. Ja, mondja, és tud magyarul.  

De legalább még jobban mosolygott a lány :)

Komolyan néha (sokszor) olyan, mintha nem is költöztem volna külföldre. Mondjuk nem zavar.

(mindig rövid posztokat tervezek, de aztán nem tudom abbahagyni. Errol jutott eszembe, hogy a szomszéd házban két fickó cserélte az ablakokat, és míg leparkoltam az udvaron a biciklimet, kicsit hallgattam, mirol beszélgetnek. Kesobb tunt csak fel, milyen jól értem, mit mondanak) 

NH-né előszava: azt (is) tanultam a hétvégén, hogy az összes gondjainkból (vö. összes művei) 20% tényleges feladat, és 80% az általunk kitalált álprobléma. Ma, miután többször (túl sokszor) telefonálgattam különböző inkompetens ügyfélszolgálatos hölgyekkel, tárgyaltam segítőkész sofőrökkel, frusztrálódtam a hülye Géplány miatt, aggódtam a csomagért és emésztettem magam a doktori miatt, többször eszembe jutott, hogy nagy valószínűséggel az egész napi gyomorgörcs igaziból kétségkívül a 80%-ba tartozik. Ideje változtatni.

A napi beszámoló (legalábbis egy része meg itt olvasható, TB megfogalmazásában, mert ő sokkal jobban látja az élet humoros oldalát. És még vacsorát is csinált nekem)

És egyszer csak hajnali négy óra lett és azt vettük észre, hogy mindenki álmosodik. Lefeküdtünk aludni, mert hatkor kelni kellett, hogy elérjük a hetes buszt. Onnan tudom, hogy a busz hét órakor megy, hogy előző nap este megkértem  N.H.-nét, hogy nézze meg legyen szíves, hogy mikor indul a busz! Szó szerint így hangzott: "-Drágám! Könyörgöm neked tedd meg, hogy megnézed, hogy mikor indul reggel a busz?" Tíz perc múlva rákérdeztem. -Megnézted? -Igen. -És? -Hét órakor. -Biztos? -Igen. -Köszönöm. -Szívesen.

Így beszélgetünk néha.

Aznap reggel hatkor, két óra alvás után kicsit morcosan de fürgén siettünk a buszhoz, és tíz perccel hét előtt már meg is tudtuk, hogy kilenckor indul a busz.

Bátyám kérdezi N.H.-nét, hogy ez, hogy lehetséges?

"-Ez biztosan valami új busz!."

Mit csináljunk két órán keresztül?

Menjünk fel anyukámhoz reggelizni. Mindig örül. Most is örült. Kikölcsönöztünk tőle öt könyvet, amit N.H.-né vagy benn felejtett egy taxiban, vagy fenn felejtette a buszon.

Így megy ez.

Régebben volt egy bejegyzésem, amiben elhatároztam, hogy a többi blogger példájára én is gyűjtögetem majd itt a blogon, hogy miért is vagyok épp boldog. Már nem is emlékszem, mi volt a címe, de az biztos, hogy azóta nem írtam ilyen bejegyzést, pedig lett volna miről. Most újfent elhatároztam, hogy gyűjtögetni kezdek, mert az jó :) Aztán elhatározás ide vagy oda, a boltból hazafelé (a zacskóban a mogyoróval) mégis lusta voltam, hogy elővegyem a telefont, és lefényképezzem a sarki borszaküzlet fényeit. Pedig olyan szép, volt, hirtelen úgy rácsodálkoztam, lehet, lemosták a kültéri lámpákat, és most szebben ragyogtak. De megálltam, nézelődtem pár percig, a hagyományos T-betűs bécsi ablakokat, a pislákoló mécseseket bent az asztalon, a fényfüzért a kirakatban. Kár, hogy nem iszunk bort, ez olyan ideális beülős, beszélgetős hely, jó benézni az utcáról vágyakozva.

Mostanában olyan tökéletes napjaim voltak egyébként, főleg Home Office-ban dolgoztam, itthonról, nyugiban, kint sütött a nap, délután lebicikliztem a kondiba (jajj, csak visszafelé ne kéne jönni, csupa hegymenet), járt a mosógép, rend van és tisztaság, és ha nem gondolok gyakran a közelgő védésre, akkor teljes a boldogság. Csak horgolni kéne gépelés helyett.

Ja, a múltkor, vasárnap délután, mikor hazajöttem a táborból, és az enyémek még síeltek, és egyedül voltam, kicsit dolgoztam, de mikor az általam kitűzött, munkavégzésre szánt idő letelt, pont felhívott az anyahajó, hogy menjek át egy teára. Az ilyeneket mindig lemondom bokros teendőimre hivatkozva, de ezt most mégsem. És tök szép idő volt, és felvettem az új farmerkabátom, és átsétáltam (bicaj a cégnél van, pedig úgy még tökéletesebb lett volna). És tökre örültek nekem, a kislány rögtön befészkelte magát az ölembe, tökre otthon éreztem magam, én, a bezzegnagynéni, teáztunk, meg dumálgattunk, meg kicsit horgoltunk és játszottunk, aztán eljöttem. Jók ezek a spontán dolgok, és mindig elfelejtem, mennyi minden belefér két órába.

Meg találtam ilyen szép szappant. Citromfűillatú, és olyan szép, úgy illik a szappantartóhoz.

Nem tűnik valami nagy számnak így a képen igaz? De engem nagyon feldob, valahányszor megmosom a kezem :) 

Felhívtak egyébként attól a cégtől, ahol nem-hivatalos állásinterjún voltam, hogy április elsején szeretettel várnak a hivatalos fordulóra. Németül beszéltem a HR-s csajjal, ez jobban leizzasztott, mint a másfélórás kondi, de mivel ehhez az álláshoz németül és angolul is kell tudni, nem mondhattam, hogy váltsunk át angolra. Így jár, aki elhanyagolja a némettudását.

N.H.-né egy női testbe zárt férfi.

Ma jöttem rá. Pontosabban eddig is gyanakodtam néha de ma lebukott.

Tégy bele 40 gramm bármit.

Mivel két műszakban dolgoztam ma (igen, ilyen is van) nem tudtam megvenni a kellékeket egy nagyon fontos sütéshez.

Megkértem N.H.-nét, hogy hazafelé vegyen meg három dolgot. Diót, túrót, barna cukrot.

Egészen pontosan ezt mondtam a telefonba.

"-Könyörgöm, vedd meg nekem ezeket. Dió, túró, barna cukor. Légy szíves a cukor mindenképpen barna legyen." A dióhoz és a túróhoz nem mondtam semmit, való igaz.

Hazaérek. Elkezdek sütni. Este kilenc óra. Kivágom a zacskót, megcsap a mogyoró semmivel össze nem téveszthető illata. Az illusztráció két mogyoró, fölötte hatalmas betűkkel büszkén hirdeti: mogyoró.

-Tudod mi ez?

-Dió.

-Nem, nem dió. Mogyoró.

-Nem lehet. Direkt megnéztem. Dió. Jé, tényleg mogyoró. Megesküdtem volna.

Férfi. Most már biztos.

Nyilván ez így egy az egyben megint nem igaz, ugyanis én lógtam ki a kukából meztelennek tűnve.

Az előzmény annyi, hogy nagytakarítás volt (a szerdai flyladyt hívom így, ami elviekben egy órás takarítás, de egy férfi életében minden takarítás nagy, ami hosszabb mint 15 perc) és elkövettem azt a hibát, hogy megkérdeztem N.H.-nét, hogy mik azok a dobozok, az ajtónk mellett? A válasz, hogy volt vele valami macera, amiért most ott van, de mindegy, legyek szíves dobjam ki őket. De, hogy kerültek ide? Nővérem hozta ki. Biztos, hogy szemét? Igen.

Vagyok már annyira bölcs, hogy tudom mikor nem szabad többet kérdezni. Ha szemét, akkor szemét. Nincs mese. Ha én vinném haza a bátyámhoz a szemetemet én is örülnék ha kidobná.

Ahogy az utolsó dobozt is kidobtam, abból kiesett egy műanyag festékkazetta, meg kiömlött egy kis fekete festék. Ettől valahogy nagyon baljós előérzetem támadt, ugyanis mi a papírt az üvegtől meg minden mástól külön gyűjtjük, meg az elemeket is külön meg úgy egyáltalán, aki nálunk zöldebb az hazudik.

Karikázza be a képen a festékpatronokat

Feljövök, megkérdezem N.H.nét, hogy biztos benne, hogy ez szemét volt? Mert a festékpatron, még üresen sem az a tipikus háztartási hulladék.

Telefonál. Megkérdez. Ezeket a dobozokat ha lennénk oly szívesek el kellene juttatni a postára valahogy és vissza kellene küldeni a Samsungnak, az ő költségükre. Tizenöt országból ingyenes, Magyarországról sajnos nem. Ezért hozta ki.

-Ezt értetted úgy, hogy ki kell dobni? Kérdezem olyan hangsúllyal, hogy látom, hogy N.H.-né mindjárt elsírja magát. Összeül a kupaktanács, hagyjuk ott a kukában.

Érzem, hogy nem fog menni. Látom magam ahogy álmatlanul forgolódom, és álmomban szomorú hódok rágcsálják a festékpatronokat a szeméttelepen, bajszukon megcsillan a magenta festék ólmos maradéka.

Lerohanok alsógatyában és munkáskabátban gondolom ebben az egy percben úgyse jön majd senki az udvarra kukázni.

T.B. alias Kukaman

Az időzítés abból a szempontból nem volt egészen tökéletes, hogy pont amikor az egyetlen patront akartam kihalászni amelyik kiesett a dobozából, és emiatt derékig belecsúsztam a kukába, szóval pont akkor hozta le valamelyik papucs szomszéd is a szemetet, és ahogy kitornásztam magam a konténerből, kezemben a patronnal arcomon a győztesek mosolyával alsógatyában, feltette a kérdést ami nem is volt annyira hülye mint a szituáció.

(Innen lehetne nyelvvizsgafeladat. Középfokúnál azért kicsit nehezebb.)

-Mi újság?

-Semmi különös.

-Elvesztett valamit?

-Nem. Éppen, hogy most szedem ki a szemétből ezeket a festékpatronokat.

-Értékesek?

-Nem hinném. Én dobtam ki őket.

-Kidobta és most kiszedi?

-Igen. Veszélyes hulladék. Azt hittem üres nagy dobozok.

-Nem nézte meg, hogy üresek-e?

-Nem. A barátnőm nővére hozta őket és a barátnőm azt hitte szemét.

-A barátnője nővére hozta a szemetet?

-Nem. Illetve igen. Illetve nem.

-A barátnője nővére is magyar?

-Elnézést?

-A nővér, magyar?

-Igen. Azért kérdezi, hogy miért ide hozza a szemetet? Nekem is eszembe jutott. Postára kell adni őket. Környezetvédelem.

-Nem, nem azért kérdeztem, csak az jutott eszembe, hogy biztos nem egy nyelvet beszélnek, azért hitte azt, hogy ki kell dobni.

-Ja, nem. Gondolom nem figyelt eléggé.

-Azt mondta, hogy adjuk postára, és úgy értettük, hogy dobjuk ki?

-Én nem voltam otthon, de tulajdonképpen igen.

-Rendes, hogy kiszedte.

-Fő a békesség. Meg a környezetvédelem.

Itt még mondott valamit amit nem értettem, de valami olyasmi volt, hogy a csajom nagyon erős lehet, én meg kicsit papucs. Ezen jót nevettünk aztán együtt beszálltunk a liftbe. Szerencsére senki nem várta a liftet az emeletünkön, valahogy nem hiányzott, hogy ott álljak alsógatyában az egyik szomszéddal kezemben öt nagy dobozzal és festékes fejjel. Pedig tipikus német film lettünk volna.

Egyébként meg ha tudta volna, hogy én szavaztam arra, hogy szedjük ki és nem az oldalbordám akkor nem gondolta volna, hogy papucs vagyok. Sebaj. Nem lehet mindig minden tökéletes.

pláne nem TB-nek, de most olvasom, hogy most már tuti a második magyar Michelin-csillag, és azt hiszem, a tavalyi Costes-látogatás után elvárhatom megkérhetem TB-t, hogy vigyen el az Onyxba... kééééérlek! :)

Egyébiránt innen is szívből gratulálok Széll Tamásnak, Szulló Szabinának meg gondolom az őket segítő csapatnak. Nagyon örülök a sikerüknek. És ha hinni lehet az újságíróknak, ezúttal azok is megbékélhetnek, akik tavaly a magyaros(abbnak) mondható fogásokat hiányolták a külföldi séfekkel dolgozó Costes étlapjáról, mert van mindenféle.

Kedves anya és apa,

a (hétvégi) tábor nagyon jó (volt), sokat tanulok, és már szereztem barátokat is. Éjjel kicsit szukosen aludtunk, egy kétszemélyes matracon hárman, de keresztbe, és lelógott a lábam, ami engem nem zavart, csak az Orsit, aki aztán helyet is cserélt másnap Zsófival. Mondjuk nem sok idonk volt aludni, mert tanulni is kellett. Vizsgáztunk is, nem sikerült tökéletesen tökéletesre, pedig apa, becsszó, hogy készültem! Szombaton kicsit szomorú voltam, és haza akartam menni, de aztán mégse telefonáltam, hogy gyertek értem, mert ki volt kapcsolva a telefonom a többiek aranyosak voltak és megvígasztaltak. Sokat nevettünk, és sokat viccelodtunk, megint egy kicsit ügyesebb lettem, azt hiszem, legközelebb is akarok majd menni, jó így más gyerekekkel lenni.

nagymamát is puszilom,

Küldjetek pénzt,

NH-né.

Aztán hazajöttem, és otthon is tábor volt, plusz két felnott és négy gyerek, az egyik felnott (TB) elkapott valami vírust, és a két kisebb gyerek meg kb óránként kelt (pisilni kell, szomjas vagyok, be can dugulva az orrom, hol az apa?), oket mind én nyertem szobatársul, szóval most se sokat aludtam, de nem vagyok álmos egyátalán. Nem fura? Lehet, hogy nem kéne ragaszkodnom a napi 8 órás alváshoz.

Nyakas kálvinistaként évek óta próbálom tartani a böjtöt. Idén is eljött a nagy pillanat, hogy lemondjak az édességekről, és valamiféle perverz, mazochista örömmel már napok óta vártam. Sőt, igazból idén a húst is hanyagolnám, mindenféle más megfontolások miatt. Mondjuk tegnap azért még az utolsó pillanat jogán lecsúszott 6 szelet csoki, egy fél gyros meg két marék gumicukor. Upsz.

Persze így, hogy nem valami vallási megfontolásból csinálom, rengeteg tisztázatlan kérdés merül fel. Az tavaly óta letisztult, hogy kakaót sem iszom, de vajon a kekszek, rágcsák beleférnek-e? Mert az édességekről nem (csak) azért mondok le, mert egészségtelenek, hanem főleg azért, mert a ún. comfort foodot szeretném kiiktatni. Tehát azokat a teljesen felesleges falatokat, amiket itt-ott, így-úgy bekapok napközben, délután az irodában, vagy otthon olvasás közben, vagy csak mert épp olyanom van. Azok a dolgok, amikből ha ki van előttem bontva egy csomag, akkor addig eszem, amíg van. És ez ugyanúgy vonatkozik sajnos a nem édes kekszekre.

Hmmm. Nem tudom, mennyire legyek szigorú önmagamhoz.

Meg nem is tudom pontosan, miért fontos ez. Azt hiszem, vallás ide vagy oda, kell az évben egy időszak, amikor kicsit rövidebbre fogjuk a pórázt az elkényeztetett egónkon. És ha ez kulturálisan, az évkörön belül meg is van támogatva, akkor könnyebb. Nekem, legalábbis. Körülhatárolható, várható, készülhetek rá.

Egyébként is fontosak ezek a visszatérő dolgok az évben. Megnyugtató rá várni, kicsit begörbül a rohanós, lineáris világszemlélet, és nem az idő esztelen múlását figyeljük, hanem az év mindig ismétlődő ritmusát. Jövőre nem hagyom ki a farsangot sem, ha törik, ha szakad, megyek álarcosbálba, mert az kell, és most is hiányzott. Utána meg böjtölök. Mint mindig.