Nem leszünk politikai blog ne féljetek. De néha olyan furcsa dolgokat olvasok a neten, hogy meg vagyok róla győződve, hogy biztos, hogy az nem úgy volt.

A sztori röviden:

Egy képviselő tiltott helyen dohányzott a parlamentben és mikor a nevét kérdezték, nem azt mondta, hogy nem szeretné megmondani, vagy hogy sajnálja az esetet, de nem járul hozzá, hogy névvel jelenjen meg bárhol, hanem nemes egyszerűséggel bemondott egy más nevet.

Segítek mert nem találnátok ki. Viccből. De olyan furfangos vicc ez, hogy nem egy padtársa nevét mondta be, vagy Orbán Viktorét, hanem egy nevet, ami akár igaz is lehetne csak éppen nem az.

Gyurcsány Ferenc

Nem zavar, hogy tilosban dohányzik. Nem zavar, hogy a szavazatát adja olyan döntéshez, amivel nem ért egyet. Nem zavar, hogy figyelmen kívül hagyja a törvényt. Nem zavar, hogy hülyének nézi a riportert, és az olvasókat. Megteheti.

De zavar, hogy viccből más nevet mond a riporternek.

Gondolom most majd lemond.

Van egy játék amivel sokat szoktam játszani. Illetve nem is olyan sokat, de sokszor. Autókkal kell menni egy pályán körbe-körbe. Férfiasan unalmas. Versenyezhetünk a saját legjobb időnk ellen, vagy online a világ bármely pontján élőkkel is.

Az a jó benne, hogy vannak rövid pályák is, a kedvencemen konkrétan egy percig tart körbemenni négyszer. Kezdőknek 1:30, N.H.-nének 1:45.

Ha várok a villamosra, és van három percem, az még három teljes verseny. Tizenkét kör.

Hova tűnt Damon Hill?

Van a játékban beépített chat is, meg lehet beszélni ügyes bajos dolgainkat, recepteket msn, vagy emailcímet cserélni, esetleg csak köszönni a többieknek.

Én még a hetvenes években szocializálódtam. Úgy neveltek, hogy ha bemegyek valahova akkor köszönök, mikor elmegyek megköszönöm elköszönök.

Mondjuk, hogy maradi vagyok, de jó érzés tudni, hogy akivel versenyeztem Loke Wan Tho-nak hívják és Kuala Lumpurban ücsörgő velem egykorú zöldséges.

Havonta megyek körülbelül ezer kört, ez napi tíz perc játék. Az utóbbi hónapokban egyszer sem sikerült elérnem, hogy a többiek is használják a chatet. Félreértések elkerülése végett: nem ott akarom megbeszélni a problémáimat de egy köszönés beleférne.

Egy kör 14,2975 másodperc

A forgatókönyv mindig ugyanaz, belépek köszönök. Megyünk pár kört. Senki nem köszön vissza. Beírom, hogy magyar vagyok, és Ausztriából versenyzem. Várok pár kört. Beírom, hogy 31 vagyok. Megkérdezem és ti honnan? Semmi. Soha semmi. Persze elég lenne ha köszönnének, nem hiszem, hogy egy "Hi"-ba beletörne a körmük.

Annyira zavart egy idő után, hogy soha nem köszönnek, hogy kitaláltam, hogy átváltoztatom a nevem Victoriára és úgy versenyzem tovább.

Mondanom se kell, hogy azóta egyfolytában írogatnak, előre köszönnek, dicsérnek, hogy milyen jó vagyok. Mindenki szükségét érzi, hogy közölje hány éves és honnan játszik.

Kicsit arra emlékeztet a dolog, mint mikor gimnázium elsőben, ültünk a könyvtárban az egy szem gép előtt és Hajniszexycica18 néven hülyítettük a negyvenes munkásokat fiúkat, de ha ez az ára, hogy normálisan köszönjenek akkor vállalom.

Szabadfordításban: Ketten szeretnének szexelni a csajjal, aki jobban vezet mint ők. (Élesebb szeműek láthatják a képemet is halványan. A narancssárga kamion, vagy a kövér szakállas sofőr figyelmeztető jel lehet.)

Mindenesetre megnyugtató, hogy a fiúk sem menthetetlenül bunkók csak egymással. Mióta Victoria néven játszom, egyszer sem fordult elő, hogy ne köszöntek volna.

Bizony mondom néktek, ha férfiaktól vártok kulturált viselkedést jobb ha azt hiszik nők vagytok.

Első (de azért még nem a legfontosabb) lecke:

Mindig több feladat legyen előtte, hogy tudjon választani.

Ma, miután kicsit megbökdöstem TB-t, hogy fejezze be a fiókpucolását (amiben himihumi van, de kell az egyetemi papírjainak a tér és a rend), meglepően gyorsan felugrott... - és lemenekült az udvarra megszerelni a biciklimet, amire hónapok hetek óta kérem. Mikor a bicaj már csillogott-villogott, a fogaskerekei lágyan surrognak, a váltó magától vált, a kerekei felpumpálva pöffeszkednek és a lakat is könnyen nyílik végre (a kulccsal),  megszerelte a bejárati ajtó zárját, ami 3 éve (mióta ideköltöztünk) nehezen működik, de most úgy gördül benne a kulcs, mint kés a vajban. Nem is tudtam, hogy eredetileg ilyen jó kis zárunk van.

Ugyan a fiók nincs kész, de én elégedett vagyok.

Vicces kommentezésbe bonyolódtunk a minap anyahajóval, aki mottót keresett márciusra, és rájött, hogy ez a T hónapja.

Nekem meg TeTszenek az efféle csacskaságok, Továbbgondoltam, és TanusíthaTom, hogy nekem a T egy ideális Törekvés a Tavaszkezdéshez.

Részlet a kommentekből:

NH-né: az a baj, hogy én szerintem bármilyen betuvel tudnék magamnak Teendoeket sorolni... :)

nekem márciusban a legfontosabb, hogy megírjam a Tézist (kétszeresen nagy betuvel), majd a kesobbiekben Tökéletesen Tálaljam, aztán Találjak magamnak más Tennivalót, amiért Tejelnek nekem, és nem maradok fizetés nélkül :)

és akkor a horgolásról még nem is beszéltem, vár egy Takaró, Több, mint egy éve, hogy Továbbhorgoljam (vagyis hogy befejezzem, de az nem T-s)

Anyahajó: Tomenytelen tennivalo, ha teat tehetnek Tischedre, telefonalj, s talalkozunk, talan tullendit tespedesen :D
Bocs, ez utobbi kicsit bunko, a faradtsag jobb lett volna, csak a betu nem stimmel.

NH-né: anyahajó, jót nevettem :) tökéletes találkozó lenne egy teával, társaloghatnánk, talán ettől teljesülne titkos tervem miszerint a továbbiakban tudnék túlórázni, tanulni, takarót továbbhorgolni, tennivalóimat teljesíteni :D

tizenegyedikén jössz meg távolból a tsászárvárosba?

Nektek milyen Távlataitok vannak a Tavaszra?

de azt csak második helyre adtam be, így mentem az ELTE-re.

A cégből hazafelé két posztot is fogalmazgattam, de Táltos Bandi itthon várt, hogy még lásson, mielőtt elviharzik a színházba, és kitörölte a fejemből a szomorú posztot. Ezért (is) szeretek hazajárni.

De kezdem Ádámnál és Évánál, mert az olyan jó magyar szokás. Baba bon bon kommentje juttatta eszembe, milyen jó is volt a gimiben néha. Úgy tizedik-tizenegyedik tájékán volt, hogy a Legjobb Barátnőmmel, DA-val elhatároztuk, hogy újraolvassuk Lázár Ervin összes művét. Matekórán.

Az volt a taktika, hogy a két kinyitott kockás spirálfüzetet összetoljuk, az alatt van pontosan középen az épp aktuális könyv, amit így mindketten kényelmesen tudunk olvasni (felhajtva a füzetet arról az oldalról, amit épp olvasunk). Nagyon jó rendszer volt, sok éven át ültünk egymás mellett, és hát megvoltak a módszereink.

Aztán egyszer jött a tanár, hogy leellenőrizze a megoldott feladatokat. Ezzel nem is volt baj, de a könnyebb olvashatóság kedvéért maga felé húzta volna a füzetet, és így kiderült volna a kis titok alatta. DA, a jólnevelt jótanuló csípőből rácsapott a füzetre és nem eresztette. Én már a csattanástól nagyon elkezdtem röhögni, a tanár meg meglepődve  húzkodta még egy kicsit, majd feladta - kicsavarta a felsőtestét, hogy jobban lássa a feladatainkat, nyugtázta, hogy jó, majd távozott. Nem tudom, mit gondolhatott, de annyira nevettünk!

Szóval Baba bonbon miatt most olvasom a Bab Bercit.

Hogy őszinte legyek - toporgott izgatottan az első vevő -, nem pontosan értem, hogy mire lehet gyógyszert kapni az ön patikájában... bár reménykedem... de reményemet ki sem merem mondani.

- Mondja csak bátran - biztatta Rimapénteki Rimai Péntekh.

- Netalán irigység, gőg, nagyképűség, gyávaság, káröröm, rosszindulat...

Rimapénteki Rimai Péntekh átszellemült arccal bólogatott és folytatta:

- Meg kicsinyesség, kapzsiság, nagyravágyás, álszerénység, alamusziság, lustaság, torkosság, tohonyaság, lelki restség, pénzsóvárság és mindenféle gonoszság, eltévelyedés és átok ellen vannak írjaim, balzsamjaim, cseppjeim és pasztilláim.

- Ez nagyszerű! Uram, bocsásson meg, hogy az imént emeltebb hangot merészeltem megengedni magamnak. Akkor még nem tudhattam, hogy ön egy zseni, az emberiség megmentője. Egyúttal az én megmentőm is. Házsártosság ellen is van gyógyszere?

- Van - mondta gyanakodva Rimapénteki Rimai Péntekh. Az első vevő tapsikolt és ugrándozott örömében.

- Tetszik tudni, van egy házsártos, irigy, lusta és nagyképű feleségem, egy kicsinyes, kapzsi napam, egy torkos, tohonya, pénzsóvár ipam, egy alamuszi ángyikám, egy kárörvendő bácsikám, mindnek kérek, ami jár, ír, balzsam, pasztilla egyre megy, csak használjon.

Rimapénteki Rimai Péntekh vakarta a feje búbját.

- Van egy bökkenő - mondta.

- Engem már semmi meg nem akadályoz, hogy megmentsem a feleségemet, ipamat, napamat, ángyikámat, bácsikámat. Mindenre hajlandó vagyok a gyógyszerekért. Halljam azt a bökkenőt!

- Annyicska csak - mondta Rimapénteki Rimai Péntekh -, hogy a gyógyszert mindenkinek magának kell kérnie a bajára, különben nem használ.

Azért mielőtt nagyon sajnálnátok kedves barátaim, ilyen nálunk egy menzás bolognai spagetti.

A "kicsi" 852 forint, a nagy 1155 forint. (€3,10; €4,20)

Tudom, ezt Magyarországon nem szokás (hogy ki mennyit keres vagy költ, olyan témák, mint hogy ki részesíti előnyben a nedves törlőkendőt, a bidével szemben) de néha eljön a pillanat mikor be kell számolnunk a nép előtt, hogy miből sáfárkodtunk az elmúlt évben.

A színházban ez úgy működik, hogy egy nem összehajtott A4-es lapra nyomtatva megkapom a kimutatást, a többiek is, és bárki megnézheti bárkiét. Megnézhetném a főnökömét is. De meg is mutatná. Sőt megkérdezhetném, és elmondaná. De nem érdekel, mert tudom magamtól is. Mindenkiét tudom. Mindenki tudja mindenkiét.

A dolog aktualitását az adta, hogy most beszéltem legjobb (a másik legjobb) barátommal, aki meg van róla győződve,(párja van róla meggyőződve) hogy mi együtt N.H.-nével keresünk legalább havi nyolcezer eurót (kettőmillió-kétszázezer forint). Legalább. Havi. Nettó gondolom. Már ha legalább.

Imádom, ha azt hiszik jól élek. Imádom ha azt hiszik, ötmilliót keresek havonta, ebből simán New York, Loire menti kastélyok, Kína, ilyesmi. Mindenhol pár hét legalább. Akkor is imádom, hogy ez a látszat, ha járatni kell a motort a kastély ingyenes parkolójában ahonnan aztán kettőkor elhajt a biztonsági őr elalvás előtt, és akkor is ha a hotelszobában lábbal van beszakítva az ajtó, és a földön szétcincált ruhadarabok hevernek, és kabátban kell aludni olyan hideg van.

Viszont mikor ilyeneket hallok egy közgazdász szájából akkor rájövök, hogy túl vagyok árazva.

Hogy jött össze a nyolcezer euró? Rejtély.

N.H.-né PhD-s diák: 1000 euró.

Én részmunkaidőben dolgozom: 365 euró.

Ebből a lakbér meg a rezsi elvisz 550 eurót szóval szóval nekem marad kb. 140 euróm. Ebből a mobilszámla meg a betegbiztosítás 120 euró. Így.

:)

A madár öklendezte fel a ragacsos sárga epét, aztán már véres csomókat hányt, a néni meg bepánikolt, hirtelen nagyon tanácstalanul széttárta a karjait.

Köszönöm a figyelmet. Azon kedves olvasóinknak akik eddig hozzánk terveztek betörést, üzenem, hogy nem sok megtakarított pénzem van abból a havi mínusz harminc euróból.

N.H.-né bankban tartja az eurócentjeit, szóval akkor is egyenesen a bankba menjenek.

Tájékoztatni fogjuk olvasóinkat, ha elérjük a havi négyezer eurót. Nyolcezernél meg író-olvasó tali. Mi fizetünk mindent.

Bár utálom, ha felhalmozódnak itthon a dolgok (mindenből egyet veszek, lisztből, cukorból, fogkrémből, mert kevés a hely, és nem látom át, ha raktárt csinálok a szekrényből), van pár dolog, amit hónapokig, vagy akár évekig kerülgetek.  Például egy tasak dr.Oetker pudingpor, amiről már nem is tudom, hogy került hozzám, de ha jól sejtem, több, mint 3 éve. Persze le is járt, tavaly.

A legutóbbi szekrénytakarításkor már nem tettem vissza, hátha, ha szem előtt van, akkor eszembe jut megfőzni, de így is két hétbe került, hogy kimérjem a fél liter tejet és összefőzzem. Ma. Kevesebb, mint 10 perces munka volt vele, mikor nem kellett keverni, rendberaktam és lemostam a konyhapultot.

És milyen jó, hogy délután van valami kis nasi, még TB is evett belőle, pedig kikötötte, hogy ha bőrös a teteje, akkor rá sem néz. Nem lett bőrös, jó kemény lett. ÉS eggyel kevesebb lim-lom van a konyhában.

Szóval újfent (századjára, ezredjére) megfogadtam, hogy nem kerülgetem a nyilvánvalóan egyszerű feladatokat, megcsinálom, és kész. Nem nyomaszt tovább.

A világnak persze van humorérzéke, és rögtön az arcomba tolta a múlt héten vett ikeás dobozokat, szóval összeszereltem, és belepakoltam a varrós anyagaimat. De a szekrénybe nem fért be úgy, ahogy terveztem, át kellett rendeznem, ezért meg viszont le kellett szednem a lakásban a karácsonyi téli díszeket.

Mennek aludni.

De kitartottam, és most jó. És ha már így belejöttem, elővettem a ragasztópisztolyt, és megragasztottam néhány már régóta erre váró dolgot. A hétvégi listámon ugyan maradtak még elintézetlen dolgok, de egy kicsit mégiscsak legyőztem önmagam. És Ló Szerafin óta tudjuk, hogy ez nagyon fontos.

Ez egy ilyen Lázár Ervines hét volt, valamelyik nap Lukas, az egyik kollégám nyafogott, hogy kávét kell innia, és az nem is finom. Kérdezem, miért iszol akkor? Mert álmos vagyok - válaszolta. Elmeséltem neki a Szörnyeteg Lajos jajj de álmos-t, és nagyon nevetett rajta. Nem sokat alszik mostanában.

Elhinnétek-e, hogy azzal a felkiáltással, hogy N.H.-né gyorsan odaérjen majd az új munkahelyére, vettem magamnak egy motort kétezerháromszáz euróért?

N.H.-né, bécsi lakos

Táltos Bandi egészen elképesztően áll a keresztnevekkel. Szerelmünk hajnalán sokáig (értsd: hónapokig) nem tudtam, hogy hívják az unokaöccseit, mert a történetek mindig csak a Kisgyerekről, meg a Másik Kisgyerekről szóltak. Egyszer, ha jól emlékszem, sarokba szorítottam, és kiszedtem belőle, hogy Csongor és Jordán., de láthatóan kínos volt neki a helyzet, és gondolkodnia is kellett. Előre izgultam, mi lesz, mikor többen lesznek. Hát úgy lett, hogy a Másik Kisgyereknek született egy kishúga, aki Kislány (micsoda mázli), és ezzel egy időben a Kisgyereknek meg kisöccse született, aki néha Kisbaba, de sokszor ugyancsak Kisgyerek, ami miatt a történeteket félbevágva, kérdezni kényszerülök. (annyival jobb a helyzet, hogy azóta azért már én is ismerem a Táltos családot, és első kézből szerzem az információim nagy részét, például ÉN tudom, hogy a Kislány Adelin*, a Kisbaba meg Csanád, így adott helyzetben ki tudom segíteni az én Bandimat)

De az ismerőseinkről is egy élmény vele beszélgetni. Szóba kerül, hogy az András milyet mondott már Kínában. Erre Bandi: az hagyján, de Laci meg azt, hogy blabla.

Én: de az András volt igaziból.

TB: miért, András az melyik?

Én: türelmesen körülírom Andrást.

TB: Jaaaa, az az András? azt hittem, Lacinaknak hívják. Akkor tényleg Laci mondta. Mondjuk mindegy, megy a Gyula meg mindig olyanokat mondott, hogy blablabla

Én: nem volt Kínában Gyula nevű. Tibire gondolsz?

TB: Igen.

___________________

Én: .... és akkor azt mondta az Orsi., hogy majd blablabla...

TB: ki az az Orsi?

Én: akinél tegnap vacsoráztunk, ma pedig együtt töltöttük hármasban a délutánt.

TB: Ja.

____________________

TB: ki az a Búzavirág, aki tegnap kommentelt?

Én: egy nő.

TB: igen, de ki az?

Én: 60 kiló, 3 gyerek, szerető férj.

TB: de jó, ezt miért nem mondtad eddig?

Én: Mondtam. De úgyis elfelejted.

TB: (elgondolkodva) ja, az igaz.

(két nap múlva pedig újra megkérdezi, ki az a Búzavirág, akiről beszélek)

_______________________

És az ilyenek MinDenNapoSaK. El tudjátok képzelni?

*na mikor ezt írtam be, TB váltig amellett kardoskott, hogy AdelinA. Végülis felhívtuk az egyik tesóját, aki megkérdezte az anyukájukat, és nekem volt igazam! :D

A kollégéim elképesztő kíváncsiak! Ma reggel várt az asztalomon egy levél, egy házipostás borítékban, az egyik function headtől. A nő egyébként gyakori téma az irodánkban, minden meeting után órákat röhögünk rajta - kínunkban. Mikor kibontottam, épp egyedül voltam, de ahogy szivárogtak be a többiek, egyesével jöttek oda, hogy te, NH-né, mit írt neked Sanja? Láttuk ám a levelet... A harmadik ilyen kis puhatolózásnál már nagyon nevettem.

Egyébként egy német nyelvtani összefoglaló volt benne, mert tegnap ellógtam a németórám, és ezzel a nővel járok oda együtt.

Előre segítek. Sehogyan.

Miért gondoltam magamról, hogy fel tudom újítani a fürdőkádunkat? Nem tudom. Ez biztos valami titkos gén a férfiakban, ami azért felelős, hogy úgy érezzék képesek olyan dolgokra amiket egyébként három évig tanítanak erre szakosodott iskolákban.

Egy kis helyen felengedett a szilikon a kád körül és gondoltam, hogy nemsokára úgyis máshol is elfárad majd, szóval jobb megelőzni a bajt.

Lát valami különbséget?

Kezdjük ott, hogy ott ahol nem ázott fel kicsit sem, (ez körülbelül száznyolcvan centimétert jelent) olyan nehezen jött le, mintha pillanatragasztóval tették volna fel, üzenetként a harmadik évezrednek.

Mindegy mert tudom, hogy egy szakember nem vagdosta volna borotvapengével centinként végig, hogy mindenhol tökéletesen lejöjjön a régi.

Szóval eddig 0-1 a javamra.

Karikázza be a különbséget!

Egy szaki, mondjuk biztos, hogy rutinosabban és gyorsabban csinálta volna, szóval itt a pont jár a mesterembernek.

1-1

A megszáradt letisztított felületet végigtöröltem alkoholos vattával, hogy az új anyag a legtökéletesebben rögzüljön.

Ez talán szubjektív, de úgy érzem ezért a hihetetlen precizitásért és maximalizmusért jár egy gól.

1-2 a javamra.

Mint két szilikon

Itt volt egy kis fennakadás, mert nem tudtam, hogy milyen mélyen kell kivágni, kikapargatni a beljebb levő darabkákat, szóval tanácstalanság volt a köbön.

2-2

A célegyenesben még arra gondoltam, hogy mindegy mennyi ideig tart, hiszen anyagáron dolgozom.

2-3 Ennél olcsóbban senki nem tudná megcsinálni.

Utolsó esély, hogy a homlokára csapjon, de hiszen ez teljesen más!

El kell ismernem, hogy kevesebb a valószínűsége, hogy a mesterember telibetoljon egy teljes oldalt szürke színű pasztával, mire rájön, hogy a grafitszürke  szilikonból soha nem lesz hófehér.

3-3 Bombagól. A szaki az utolsó másodpercben egyenlített. És milyen csodálatosan.

Eddig a meccs döntetlenre áll, de most értem haza, a fehér színű szilikonnal, szóval ne menjenek sehova, a második félidőben még bármi megtörténhet.

A képeken látható szilikonok közül az egyik szürke a másik fehér. Nem ez nem vicc.

A műtétet Dr. Pif végzi el.

tudom, tudom, már mindenki a tavaszt várja, és ezen a héten aztan tényleg extra hideg van (legalábbis Bécsben), de az elmúlt napok olyan tankönyvbe illoen arról szóltak, hogy hogyan élvezzük a februárt.

Pénteken például moziban voltuk, elotte fagyiztunk (szigorúan indoor) (sot, valaki kedvéért leírom, hogy mozi bevásárlás elott némileg összekaptunk, csak, hogy lássátok, ilyen is van a Helyorsegben, nem csak móka és kacagás). Szombaton délelott pizsamáztunk, ágyban olvastunk meg beszélgettünk, és én még foztem is (wow!), aztán TB elment a színházba, nekem meg volt egy kis sajátido, photoshop, css szerkesztés, ilyesmik.

Vasárnap meg elmentünk Oberlaa-ba, ahol már régen voltunk, utoljára akkor, mikor a tesómat vittük el, és a végén, a fizetésnél derült ki, hogy nincs nálunk elég pénz :D (nem keresem ki a bejegyzést róla, de vicces volt). Azóta tökre átépítették, vagyis még mindig építik, lett néhány csúszda, elsötétített relaxációs medence (ez volt a kedvencem), pezsgofürcsi meg sósmedence. Sokkal jobb lett, eddig csak a termál vizet tudták felmutatni, meg a fizetos szaunát. Ja, és sikerült ráesnem teljes testsúlyommal a jobb fülemre (na ezt csinálja valaki utánam!) - elég durván fájt, meg még most is, bár szerencsére nem kékült be, pedig már vártam.

Azért szeretek TB-vel furdobe járni (Gyulára is például), mert akkor mindig rengeteg idonk van dumálgatni, órákon keresztül tudunk ücsörögni a vízben, és minden kis apróságot kitárgyalni. Nincs se telefon, se számítógép, se ebédfozes, se semmi. Az egyik legjobb dolog a világon.

Aztán hazamentünk, és akkor már jöttek is a gyerekek Anyecskáék, és társasoztunk, meg teáztunk, meg pipáztunk, és ettünk is, meg táncoltunk is. Sütni is akartam, valami finom kis házisütit, de az elmaradt, annyira kiszívta a víz az eromet kezdeményezoképességemet.

És akkor még nincs vége, mert hétfon meg írt a Zanyahajó, aki a blogja szerint már a nyarat várja, de azért menjünk el délután korcsolyázni. És elmentünk, a kivilágított Rathaus elé, ami ilyenkor sokkal jobb hely, mint a karácsonyi vásárokon. És az elején nagyon bénáztunk, de a végére, mikor már mindenki úgy érezte, hogy akár haza is mehetnénk, mégis nagyon belejöttünk, és alig tudtunk lekavarogni a pályáról. Ráadásul 8 körül már nagyon kevesen voltak, nem is értem, hogy-hogy, de mindegy is, lényeg, hogy nekünk szuper volt a tágas tér. Elméletben jó vagyok, szóval instruáltam kicsit Bandit, hogy kell koszorúzni. Olyan vagyok, mint azok a szülok, akik a gyerek edzojeként nyomják oket a versenyekre, és saját gyerekkori álmukat próbálják a fiukkal/lányukkal megvalósíttatni. Remélem, TB-vel kiéltem ezirányú hajlamaimat, szóval gyerekek, nincs vész, jöhettek! :)

És az sem zavart, hogy dagadtra fagyott a kezem (jovore muszáj lesz új kesztyut vennem), és amikor a fagyás kezdett kiállni a lábamból, akkor majd´ bepisiltem, annyira fájt. De otthon várt a forró fürdo, a könyvem, egy bögre kakaó, a meleg ágy. Olyan hálás tudok lenni ezekért.

Na, mert ez sem lett egy irodalmi erteku poszt, ezért inkább befejezem. Élvezzétek a telet, amíg lehet, rendezzetek baráti összejöveteleleket, igyatok forró csokit, társasozzatok, üljdögéljetek termálvízben, takaróba tekerve olvassatok jó könyve-ket, menjetek korcsolyázni, mert mindjárt jön a tavasz, aztán már nem lehet majd ilyeneket.

Gőzöm sincs hogyan keveredtem oda ehhez a videóhoz. Érdekes, hogy a rendőrök sokkal elnézőbbek a gyorshajtókkal ma, mint gyerekkoromban. :)

Nyolcvannál büntetés, kilencvenötnél jogsielvétel kezdeményezése. Jó, jó, városban de akkor is.

Ez egy kettő az egyben bejegyzés. Egyrészt kedveskedni szeretnék annak az olvasónknak, aki a "harisnya+férfi" keresőkifejezésekkel talált meg minket, másrészt lelkiismeretfurdalásomon szeretnék így enyhíteni, mert a "nagypapa+pornó" keresőkifejezéssel minket betaláló kedves netezőknek semmi meglepetéssel nem szolgálhatok.

Elnézést a borzasztó minőségű képért, telefonnal, lábujjhegyen, tükör előtt jelenleg erre vagyok képes.

Lett egy élesebb is, de azon meg nem mosódott elég izmosra a combom. Keserű a harisnyanadrág fétisen tengődők kenyere.

És igen azoknak is igaza lenne, akik szerint csak akartam egy képet a lábaimról amin úgy nézek ki mint egy balett-táncos.

És N.H.-nének is igaza lenne, hogy legalább megjegyezhettem volna, hogy azért volt az egész cirkusz a harisnyával, mert tegnap este korcsolyázni mentünk a városháza elé egy kedves nővel, (nekem már mindegy, be van ígérve a bejegyzés a névmemóriámról) akinek kedves férje otthon maradt, hogy vigyázzon közös gyerekeikre. Szóval nagyon jól megtanultam a hátrafele koszorút, meg előre az egyik irányba, közepesen. Köszönöm tanáromnak a biztatást és, hogy akkor sem adta fel, mikor én már rég feladtam.

Kéne még ide a kép mellé valami szöveg, de hogy Halmágyi Sándort idézzem:"egy nap már, s nem láttam őt.
Úgy hajtanám rohanón az időt!"

Igor Mojszejev (1936)

Most olvasom az indexen, hogy a világ harmadik legélhetőbb városában élek.

Szuper.

Megérte felkelni. :)

Ne szakadjunk el a tegnap estétől, volt valakivel egy kis eszmecserénk, ugyanis Kira (meg én is) az gondolta, hogy Tom - a macska a Tom és Jerryből- szürke színű.

És vannak is a neten erre utaló jelek.

Kicsit mintha szürke lenne.

Volt a körünkben valaki, aki az utóbbi tíz évben, több ezer óra Tom és Jerryt nézett, és az illető, nem tudta megmondani, hogy pontosan szürke-e?

Volt viszont egy orosz kémnő, aki azt mondta, hogy szürkének tűnik néha, de ő az életét rá merné tenni, hogy kék. És a kutya mellett, (aki szürke) tényleg kék.

Na. Tegnap este vendégeink voltak, és játszottunk egy játékot,-papírfecnit kell ragasztani a másik ember fejére, ráírni egy valós, vagy kitalált élőlényt (igazán hardcore játékosok akár fogalmat) és a delikvensnek ki kell találnia, hogy kicsoda ő?- amiben én Plutot kaptam a fejemre.

Első kérdésem az volt, hogy ember-e? Válasz: Nem. Második kérdésem. Kisebb egy embernél? Válasz: Igen.

Erre hangosan ezt mondtam: Kisebb egy embernél, szóval kb. mint egy kutya. Mondjuk Pluto. Pluto.

Pluto

Most tekintsünk el egy pillanatra attól, hogy lehet, hogy csalás az egész és megnéztem valahogy. (Azért is írom rögtön, mert mindenkinek ez volt az első-egyébként logikus- felvetése. Valószínűleg én is ezt gondoltam volna.)

Nézzünk két lehetséges magyarázatot.

Az első, hogy valami miatt ha nem ember akkor valószínűleg állat. És gondolom, hogy nem valami hatalmas állatra gondolnak, (túl könnyű lenne kitalálni) szóval megkérdezem, hogy kisebb-e egy embernél?

Itt már gondok lehetnének, ugyanis bár én a fejemben egy átlagos felnőtt férfira gondoltam, a kérdés alapján, mondhattak volna IS választ, ha szigorúan játszunk.

(Babánál, ovisnál, kisiskolásnál nagyobb.)

Elképzelek egy embernél kisebb állatot, mondjuk egy kutyát. (Ember barátja, sokan szeretik.)

És akkor az összes kutya közül akit ismerek, valami ismeretlen oknál fogva nem Lassie, vagy Goofy, vagy Snoopy, vagy Milu (Rin tin tin), vagy Mancs vagy Kántor, esetleg Rex, vagy Foxi Maxi, esetleg Frakk, netalántán Ubul (Garfield) ugrik be, hanem Cujo Pluto.

Micsoda szerencse.

A másik lehetőség, hogy mikor megkérdeztem ember-e, mindnyájan elképzelték Plutot, ahogy vidáman sétál egy fakerítés előtt. Ezt valahogy megéreztem, de nem voltam benne biztos és az agyam olyan kérdést tett fel, ami közelebb vezetheti. Kisebb-e egy embernél?

Itt mindenki átgondolta, hogy igen, lehet olyan kicsi egy ember, hogy Pluto nagyobb nála, de mivel én egy átlagos felnőttre (férfira) gondoltam, ezért ők is egy átlagos felnőttre (férfira?) gondolhattak, vagy egyszerűen csak egy átlagos embernél egy átlagos kutya kisebb. Közben biztos vagyok benne, hogy maguk elé képzelték Plutot. (Legközelebb megkérdezem tőlük. Én úgy játszom, hogy mindig magam elé képzelem a másik feladványát, miközben válaszolok.)

Ezután úgy éreztem, hogy a többiek egy kutyára gondolhatnak. Egy sárga kutyára. Plutora.

Gondolom ez így leírva furcsa, de átélni is furcsa volt.

És ne izguljatok nem leszünk ezoterikus blog.

Ui: Ezt a képet N.H.-nének küldöm, akinek fogalma sincs, hogy néz ki Pluto ellenfele, de tudom, ha meglátja a képet azt fogja mondani. Tééééééééééééééényleg.

Ez az első játékom, a PIF annyit tesz, mint pay it forward, ahogy a logón is látszik. Aki nem ismerné, annak itt vannak a szabályok:

1. Bárki játszhat, akinek blogja, képtára van.
2. Az első három aki üzenetet hagy itt, saját készítésű ajándékot kap tőlem 365 napon belül.
3. Cserébe előre kell fizetni: meghirdetni a játékot saját blogban, képtárban.
4. Sajnos nem kaphat ajándékot az, aki ezt nem teszi meg.

Én Boczee-tól fogok ajándékot kapni egy éven belül. Már tökre várom.

Ugyan azoknak az olvasóinknak, akiket én ismerek, jobbára nincs blogja, de teszek azért egy próbát, hátha kiugrik még a zsákból egy két kedves, zugolvasó nyuszika :)

Tehát aki szeretne tőlem ajándékot (valószínűleg horgoltat vagy varrottat), ne fogja vissza magát, és kommenteljen! Fiús dolgot is tudok csinálni (ha nagyon akarok, kérdezzétek TB-t!), de fiúk, nyerhettek valamit a barátnőiteknek is!

(vagy lehet kérni vmit TB-től, bármit szívesen megcsinál, amire van iPhone program :D)

Boczee-t egyébként a horgolás miatt "ismerem", sokszor emlékeztet a 16éves magamra, és ez jó.

Szerintem általában elég normálisan szoktam viselkedni az emberekkel, inkább toleráns vagyok, mint nem, mosolyogni is szoktam, és ritkán szólok be bárkinek is.

De van egy barátnőm, akivel nem tudom magam visszafogni. Nagyon hasonló helyzetben vagyunk, a korunk, a családi állapotunk, a munkánk, a barátaink, mondhatni tökugyanolyan.

És elég sokat vagyunk együtt, szinte állandóan, hát megvan rá minden eszközöm, hogy pokollá tegyem az életét. Szoktam szívatni a munkájával: nem ciki, hogy mindjárt 30 vagy, 5 éve küzdesz különféle laborokoban a doktoriért, amiből igaziból eleged van, nem is ezt akarod csinálni, akkor minek kínzod magát? Elég lenne neked valamiféle kis munka, minek az akadémiai fokozat? Nem értesz hozzá, nem értesz hozzá, megbuktál, megbuktál, béna vagy, béna vagy, bibibááááá. Bénább vagy mint én, is ez már nagy szó, na, milyen érzés, hogy ezt így a szemedbe mondom?

Minden reggel, még munka előtt elkedvetlenítem, megint egy sz@r 9 óra, megint nem fogsz semmit se előrejutni, miért nem vagy hatékonyabb? tök mindegy, mit fogadsz meg, úgysem fogod tudni megtartani, mert lusta vagy, lusta, lusta luuuuuuuuusta. Szegény, jó, hogy el nem sírja magát reggelenként.

Aztán meg ez is jó szokott lenni: miért nincs még rendes állásod? másnak ennyi idosen már felelossegteljes feladatai vannak, sokkal jobban keresnek, mint te, más ilyenkor már megvette az elso lakását, te mikor fogod a tiedet? jaaa, még kidobod a pénzt pár évig albérletre, értem. Te tudod. De más ilyenkor, harminc évesen már azért félre tudott tenni valamit. ... így akarsz elobbre jutni? Harminc éves vagy, miért nem fejezted be az egészet hamarabb? Már két éve is azon nyafogtál, hogy eleged van a doktoriból, és még miindig csak itt tartasz? Miért nem dolgoztál rendesen? Miért nem feküdtél neki rendesen? Mindenkinek sikerül, csak neked nem?

És ha már itt vagyunk, miért nem szültél még? Nem olvasod a magazinokban, hogy harminc előtt kell szülni? Lekéééésted, barátném, ez a vonat már elment. Hogy akarsz így több gyereket? egymás utááán?? és akkor ki fog dolgozni? Mibol akarsz megélni? nem hangzik túl jól, valld be. Más harminc és negyven között már rééég a karrierjével foglalkozik, te meg akkor esel ki az egészből. Nem fog menni, ezt már most megmondhatom. Én csak tudom, hasonló helyzetben vagyok, csak hát valljuk be, reálisabban látom ezeket a dolgokat.

Perverz örömöm, ha ilyeneket mondhatok valakinek.

Te, kreatív? hát, biztos, csak nem nagyon látom, hogy csinálnál is valamit. Mióta ígérgeted azt a sálat a pasidnak? Ja, elirigyelted a varrógépemet, végülis dekorációnak jól mutat. Majd néha porold le.. pár év múlva eladhatod a vaterán, alig használt, hahaha.

Nem gondoltad még, hogy kicsit gyakrabban kéne takarítani? Hogy gáz, hogy kinyitom ezt a szekrényt, és kiesnek a dolgok? ne haragudj, hogy ilyet mondok, de nem 19éves koleszos vagy, hanem van egy háztartásod. Megmutassam egy újságban, hogy néz ki egy élhető otthon? Hát, nem így, bár a porcicák jól érzik magukat, azt látom.

Neeeee már, ez a hutőd? Nincs benne semmi? Fickód még nem hagyott el? Viccelsz? És akkor mitől vagy ilyen kövér?

Próbáljunk meg 2011-ben egy kicsit normálisan viselkedni magunkkal. Legalább annyira, mint egy felebarátunkkal tennénk. Kösz.

Ezt meg csak azért, hogy nehogy azt gondoljátok, hogy egész nap csak hülyeségekkel foglalkozom. Néha még nagyobb hülyeségekkel is. VIGYÁZAT! POLITIKA!

Az országgyűlés tavaszi ülésszakának első napján Orbán Viktor még arról beszélt, hogy "a médiatörvény ürügyén támadást indítottak Magyarország ellen, a magyaroknak kijáró tiszteletet megsértették, a kormány ezt a támadást visszaverte  A támadók érveit nevetségessé tettük, önbecsülésünk sérthetetlenségét nyilvánvalóvá tettük." - erősítette meg a kormányfő.

"A kormánnyal nem fogják feltörölni a padlót, ahogy ezt ügyefogyott és szerencsétlen elődeinkkel tették - fogalmazott a miniszterelnök. Egyetlen országtól sem fogadunk el kioktatást, egy országot sem fogadunk el fölénk rendelt ellenőrnek - mondta. Brüsszel nem Moszkva - jelentette ki a miniszterelnök."

Brüsszel kicsit Moszkva. Budapest kicsit sem Brüsszel.

Itt meg azt olvasom, hogy de bizony, hogy feltöröltetik, még alaposabban is, mint ahogy először gondolták. És most ezzel elégedettek, de majd azért figyelik, hogy nehogy véletlenül összejárkáljuk a frissen mosott padlót. 

Szóval a legtávolabb tőlem a sátánistametál meg a politika áll, de így nehéz lesz magunkat komolyan venni. Vagy hogy legalább, kicsit mások komolyan vegyenek minket.

Következő részben a hamburgeradóval, a mozijegyadóval, és a diszkóadóval foglalkozunk.

Lucretia, a régi római történelem legendás alakjának történetét egy ókori történész, Titus Livius (i.e. 59 – i.u.17) beszélte el. Miután megerőszakolták, megölte magát, ezáltal a római női hősiesség egyik példaképévé vált. Lásd még “Lukrecia megerőszakolása”-t (1594), William Shakespeare egy elbeszélő költeményét, és Benjamin Britten 1946-os operáját, a „Lukrecia megerőszakolásá“-t. (innen, mást nem is nagyon találtam)

Tegnap voltunk színházban, csak kicsit messze ültünk egymástól, én a karzaton, Táltos Bandi a színpadon, de én jól láttam őt :). Ez ment.

Igaz, hogy nem voltam a legjobb kedvemben, de jól felbosszantott még ez is. Mert olyan hülyék a fickók, ez a Lukrécia meg egy szerencsétlen. Miért nem küldte el a francba az éjszaka beállító Tranquilinust? (jó, benne volt a szövegben, hogy mert az etikett felülírta a józan észt) Miért nem kiabált? Ott aludt a két szolgálója. Ezek tényleg ennyire elnyomott senkik voltak? És ha már másnap hazajött a férje, és azt mondta, teljesen normálisan, hogy hello, ez nem a te hibád, hanem azé, aki elkövette, akkor miajófrancér´ kellett magát mégis hasbaszúrnia? _(Főleg, ha olyan nagy rabszolgasorban voltak a nők, akkor simán hibáztathatta volna a férjét is, hogy ilyen helyzetbe hozta.) azért, mert ő szerencsétlen, miért kellett rögtön másik 3 életet tönkrevágnia? Hülye ez?

És akkor itt ez a szöveg a netről, hogy a római női hősiesség. Na persze. Hülyeség, meg elnyomottság, az, de nem hősiesség.

A rendezés egyébként elég jó volt, nem annyira 100%-os, amit a Theater an der Wienben megszoktam, de egy erős 80-as. Voltak benne nagyon jó megoldások. A férfi meg a női kórus például egy egyetemi professzor meg egy diáklány volt, a prof abból a fajtából, amitől a hátamon feláll a szőr, de gondolom nem véletlenül.

Ja, és mindehhez a zenét is úgy írta Britten meg, hogy akkor is gyomorgörcsöm volt, mikor a szolgálók a rózsa szépségéről, meg a verőfényes nyári reggelről áradoztak.

Szegény TB megküzdött vele, hogy este még kicsit jobb kedvre derítsen.

és látom, hogy az egyik pipacs a falon amit TEGNAP újítottunk fel, eláll.

Nem, nem óvóda.

Próbáltam másra figyelni de nem ment. Ahogy a pipacsok irányába néztem, az elálló részletet bámultam.

Biztos nem tesz neki jót, ha le-fel ragasztgatjuk, de egyszerűen nem hagyott nyugodni.

Leszedtem, és amit láttam az nem is annyira lepett meg.

Felragasztottuk a kétoldalú ragasztót, és az egyik nagyon lelkes munkatársam, elegánsan odanyomta a falhoz a matériát, még azelőtt, hogy leszedte volna a műanyagot a ragacsról.

Már csak öt darabot kell eltávolítani, hogy működjön.

Vigyázzatok, ilyen ügynökök már mindenhova beépültek, ismerek egyet aki megrögzött oltóanyag-ellenes ezért a szérumokhoz vizet ad pluszban, hogy hátráltassa a kutatásokat.

Ismeritek azt az érzést, amikor a filmekben megy az utcán a foszereplo, vagy épp hazaér, vagy tesz-vesz vagy valami más, hétköznapi dolgot csinál, és közben megszólal a Tökéletes Zene a háttérben?

Maga a boldogság.

Most megtaláltam az a doktorihoz leginkább illo zenét, és azóta várom, hogy mikor ülhetek le és merülhetek el az írásban. Persze nem csak a magyar rapszódiák mennek, hanem kb bármi Liszttol, ismétlore állítva, de ez régóta a legkedvesebb:

4:46-tól jön a kedvenc részem, a szívem leszakad.

Na jelenkezzenek a képmutatók, akik szerint jobb ajándék egy Valentin-napi, extra-alapos mosogatósurolás, mint egy SPA hétvége. Azok kedvéért, akik nem tudják, hogy ezek hogy néznek ki:

Hamar munka, ritkán jó.

Ez a romantikus ajándék.

De a nők úgy képzelik, hogy ez a romantikus ajándék:

A kép illusztráció.

Igen, eljött az ideje, hogy kölcsönökbe verjem magam hogy bebizonyítsam, hogy romantikus vagyok.

Az, ön ajándéka egy SPA hétvége, egy kastélyszállóban. :)

Itt ígérem meg a blogon, hogy jövőre erre az ünnepre, nem költök többet húsz eurónál, vagy hatezer forintnál.