Én: De ugye nem azért vagyunk csak ilyen jól meg együtt, mert elfojtjuk a problémáinkat?

TB: Nem fojtod el.

Táltos Bandi válasza a svéd gyerekversekre (vö. Sten Malténak nagy, vörös, és elálló füle van)

"Elvenni valakit feleségül az smafu. Hat órán keresztül takarítani 40 fok melegben csak azért, hogy szívesen gyere haza, és ne legyen semmi dolgod = szerelem."

Köszönöm, Bandi!

Give that money back! Right now! :D

update fél tizenkettokor

fotók az iroda ablakából:

A szürkeöltönyös, aki lapogatja BG hátát, a főnököm.

Menő, mi?

update2: itt a  Press release

amikor akaratomtól teljesen függetlenül egyszercsak Székesfehérváron találtam magam, ebben nagyon jó vagyok, főleg nyáron, hogy meglepő helyeken kössek ki, ahol az égvilágon semmi dolgom sincs, hacsak nem az, hogy találjak egy vonatot vagy buszt, ami elvinne oda, ahová tényleg indultam. Ez esetben Budapestre.

aztán végül persze megérkeztem (mindig megérkezem), dumáltam tesómmal, ettünk kakóscsigát, mert az én tesóm figyel a különleges igényeimre, aztán találkoztam az Oktogonon Drága A-val, aki késett, mert letört a cipője sarka (ez annyira filmbeli dolog, nem is tudtam, hogy a való életben is megtörténik, mondjuk ha nem tornacipőben mászkálnék mindenhová, lehet, hogy velem is előfordulna), de addig is üldögéltem a Liszt Ferenc téren és nézelődtem, Budapesten olyan megnyugtatóan képtelenek az emberek a szabálykövetésre, még mindig sokkal otthonosabban érzem magam ott, mint itt. És meleg volt, és A. is megjött, és beültünk egy bárba, ahol A. ismerte a pincéreket (A. mindenhol ismeri a pincéreket) vagyis inkább kiültünk, és dumáltunk órákon keresztül, nagyon szuper volt. Kiderült, hogy egész máshogy emlékezünk dolgokra, én úgy emlékszem, DA mindig mindent megtanult, azt is, amit én nem, ezért volt kiről lesnem a dolgozatnál, A. szerint viszont én tudtam mindig mindent, azt is, amit csak reggel a HÉV-en néztem át (éljen s rövidtávú memória). Persze ennél értelmesebb dolgokról is dumáltunk, de valahogy ez az utóbbi években nem került szóba.  Nem volt rajtam csini nyári ruha, ezért egész éjjel nagyon kellemes meleg volt (kösz Murphy), hajnalig tudtam volna sétafikálni a városban, csak mint a régi szép időkben. De szerencsére éjfél körül mégis hazamentünk, szerencsére, mert különben másnap kidőltem volna.

Mert szombatra eredetileg egy lájtos vásárlást terveztem, (nem, eredetileg valami aquaparkot terveztem, ahol még sosem voltam, de TB szerint ő akar elvinni, és ő most nem ért rá, szóval maradt a vásárlás) mert én a túlélő fajtából származom, aki bírja a városban a meleget, tesómmal meg a gyerekeivel meg egy délutáni Lánchíd fesztivált beszéltünk meg, meg egy romantikus IKEÁ-s túrát. De közben felhívott a másik tesóm, hogy neki meg már mindenki megígérte, hogy elmegy vele fürdőruhát venni, csak aztán gyorsan inkbb eltörték a lábujjukat, szóval mi lenne, ha ezen a hétvégén én is megígérném, és akkor hátha velem is történik valami? Gondoltam, belefér a délelőttbe, ha elég gyors leszek a Röltex programmal, legfeljebb nem nézelődöm más helyeken.

Ehhez képest reggel G telefonált, hogy mi lenne, ha RD tesóm (akinél aludtam) játszótér helyett velük (két gyerek) menne libegőzni, ami az én szememben egyenlő a lánchidas program lefújásával, de a családom nem ismer lehetetlent. Én bementem a városba, elintéztem, amit el kellett (bordó cérna, ruhaanyag), és érdeklődtem pár boltban a kritériumoknak megfelelő fürdőruha iránt (mert én is törődöm a tesóim speciális igényeivel). Időközben M. (M, mint Másik Tesó), is összekapta magát, és bejött a városba, de nem ám azért, hogy folytasuk a fürdőruha keresést, hanem hogy összeszedje engem, meg a kocsiját, ami valahol máshol volt, es aztán együtt elmenjunk RD-ért, aki miután felolvasta a gyerekeinek az Anna, Peti, Gergő vonatkozó, libegős fejezetét, rájött, hogy nem is olyan rég eltörte a lábujját (ld fent), és ezért nem tud elgyalogolni a libegőig. Szóval elmentünk érte kocsival, és 4 felnőtt, 4 gyerek (nagyon kényelmes) formációban libegtünk egyet a nyári Budapest felett. Aztán kilátóztunk, meg játszótereztünk (én horgoltam), majd elindultunk gyalog lefelé, kivéve RD-t, akinek el volt törve a lábujja ezért fent maradt, ő lelibegett. 

Murphy olvassa a blogot, így tudta, hogy átlátok már a szitán, ami a nyári ruha- nyári vihar kombót illeti, ezért újított. Most az eső-szétmosta sziklás gyalogösvényen parádéztam lenge miniruhában és vietnámi papucsban, pacskerban flip-flopban (mi ennek a nőies neve?). Ellentétben a gyerekekkel (akiknek másnapra kék-zöld lett a fenekük) csak egyszer vágódtam el, mikor ballal Domi kezét fogtam (hogy ő ne essen el), jobbal pedig telefonáltam TB-vel. Hogy TB is érezze a helyzet tragikumát, sikoltoztam neki a telefonba, hogy jajj, elestem, jajj, elestem (egyébként tényleg rohadtul fájt), amíg egy öblös férfihang meg nem szólalt mögöttem, hogy segítsen-e, aztán becsmérlő megjegyzéseket tett a praktikus kirándulóruhámra. Bakancsban persze bárki tud hegyet mászni, nem tudom, mire vágott úgy fel. Én sokkal menőbb vagyok.

Aztán az A-csapat elment (késői) ebédelni, B-csapat (igen, ebben voltam én) kapott Betadine-t a lábára, meg gyógypuszit az arcára, és elment fürdőruhát nézni. Ami nem egyszerű ám, ha tudnátok, hogy mi mindennek kell egy ilyen darab színes anyagnak megfelelnie! nna, de a kitartásunknak hála (meg Bp. számtalan bevásárlóközpontjának), még sötétedés előtt meglett a nyertes darab, és utána jutalomból még az IKEÁ-ba is elvittek, igaz, csak negyed órát kaptam vásárlásra. Viszont a kajás pultnál összefutottunk a Táltos család pár tagjával (Bandival nem, ő Bécsben énekelt), ezt szeretem otthon, hogy csak úgy bárkivel össze lehet futni.

Aztán levezetésképpen elmentünk a Lánchíd-fesztiválra, hogy újra találkozzunk az A-csapattal, akik már ettek, lezuhanyoztak, tiszták voltak, és kisimultak. Zenét hallgattunk, meg dumálgattunk, meg színes lampionokat nézegettünk. Említettem már, hogy szeretek Budapesten lenni?

Volt még mindenféle kiskaland, amit leírni még nekem sincs türelmem, volt villogó rendőrlámpa mögöttünk, meg kritkus pillanatban elveszettnek hitt autó- immobilizer, meg fejfájás meg kürtőkalács meg fából készült jojó, eléggé kidőltem éjfélre, mikor TB mégegyszer a lelkemre kötötte a telefonba, hogy másnap reggel süssem meg a sonkás-sajtos muffint, amit eredetileg ő akart, de aztán egyszerűbbnek tűnt, ha én csinálom meg (neki tűnt egyszerűbbnek), és kb 10-re legyek kész, mert akkor kezdődik a nagymamája szülinapi bulija, a tesójánál, ami nem tudom hol van. Szóval hétkor keltem, vásároltam, RD szerencsére segített, de a sütője pici, szóval 3 menet kellett, hogy minden muffint megsüssünk - másfél óra, közben vártam, hogy TB hívjon, hogy hova kell mennem.

De TB két tesójával egész éjjel életeket mentett játszott a számítógépen, így csak dél körül hívott, kissé álomittas hangon, de szerencsére addigra feltaláltam magam, és felhívtam a nővérét, akiben azért lehet bízni, szóval én már a buszon zötyögtem hátizsákostul, muffinostul, és a körmömet festettem, mikor TB telefonált.

A szülinap meg tök jó volt, mert nem volt tűző nap, és finomakat ettünk, meg dumálgattunk, és a muffinnak is sikere volt, csak nem akarok részleteket íni, hátha a Táltos család nem értékelné.

Haza meg a legutolsó vonattal indultam, egyedül, TB maradt még pár napot. A hülye, béna vonatnak be kellett várnia valami hülye béna román hálókocsit, így kilenc helyett majdnem tízkor indultunk, és éjfél helyett hajnali egy körül érkeztünk Bécsbe, ami azért nem esett jól. Azért 4 órán keresztül szóval tartottam az egész kupét (ezt így hivják?), németül, magyarul kinek mi kellett, senki sem unatkozott, talán csak egyedül a szegény ázsiai gyerek a balomon, akinek a jegye a Szentgotthárd - Graz viszonylatra szólt, de ez láthatóan nem zavarta (a kalauznőt mondjuk igen). Társalkodónői tálentumomat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy mikor az egyik lány leszállt Győrben, az imigyen felszabadult helyre bekéredzkedett a szomszéd kupéból egy fiú, hogy ő is inkább itt ülne.

A hülye béna vonat (vagy ez már volt?) meg ráadásul nem elég, hogy késett, nem is ment be egyetlen normális pályaudvarra sem, csak Meidlingba, ahol még kellett 20 percet várnom a Schnellbahnra, hogy hazaszállítson. Akkor kezdtem mondjuk kiborulni, meg TB-t hívogattam. Hideg is volt, de minden cuccom otthonhagytam, hogy majd Bandi hazahozza, mert ő olyan erős. Gondoltam taxival megyek, egyszer élünk, de mire találtam ATM-et (mert sosincs nálam készpénz) és jött volna a taxi, addigra a vonat is befutott. Aztán ne kérdezzétek miért, rossz állomáson szálltam le, és mire erre rájöttem, már nem tudtam visszaszállni. Szerencsére még járt a villamos, csak vártam arra is jó 10 percet. És az se vitt el hazáig, mert valami gagyi garázsmenet volt, gyalogolhattam még egy megállót. Csinos hisztit levágtam volna, ha lett volna rá közönség, de sajnos nem volt, TB a telefonban nem tűnt elég megértőnek, folyton a problémát akarta megoldani, és nem merülhettem el dagonyázva az önsajnálatban. Fél kettőre értem haza, itthon kis üzenet várt a bejárati ajtón, meg kisuvickolt lakás, jajj de jó érzés volt megérkezni.

Az ajtón az üzenetről meg majd holnap.

(visszaolvastam, őszintén, tegye fel az a kezét - mami, te nem számítasz!- akit ez ilyen részletességgel érdekelt.

Senki?

na, gondoltam.

azért köszi, hogy elolvastátok) 

Ma reggel (khm, délelott), mikor bejöttem dolgozni, és elmeséltem a kollégáimnak szemelvényeket a hétvégémbol, megértoen lapogatták a vállam, és leültettek a székembe, hogy pihenjek egy kicsit.

Szóval az van, hogy én dolgozni hosszú nadrág+póló kombóban járok, egyrészt azért, mert jeges vihar tombol bent a laborban (légkondi), másrészt mert oda játszóruha kell, nem csini ruci. ìgy ha munka után megyek a városba, akkor nem vagyok valami noies, de a múltkor, egyhetes kánikula után megbeszéltük pár barátunkkal, hogy bemegyünk a városba fagyizni, és erre az alkalomra felvettem egy csinos, lenge nyári ruhát. Az indulás utáni 15. percben feltámadt a szél, de nem csak úgy ám, hanem annyira, hogy menni alig lehetett, es látni semmit se a felvert portól. Az égen sötét viharfelhok gyülekeztek, amolyan igazi világvége hangulat volt, nagyon szép. Rohantunk a fagyizóba, hogy odaérjünk, mielott leszakad az ég. Pár óra után csillapodott a vihar, de meleg már nem lett, én meg fagyoskodtam a nyári ruhámban.

Nem is nagyon hordtam aztán ilyen semmi kis cuccokat. De találjátok ki, mi történt tegnap? Mivel annyira dögmeleg van már egy ideje, hogy nagyon, gondoltam, semmi baj nem lehet belole, ha valami kis falat ruhában megyek Táltos Bandi elé a színházhoz. Szuper volt besétálni a városba, meleg volt, a Karlsplatzon szabadtéri mozi ment, sokan voltak kint az utcán, igazi sétálgatós ido. Aztán TB végzett, megdícsért, milyen szép vagyok, és beugrottunk a premier buliba a Ringen (ja, mert a Denevér premiere volt tegnap, majd írok róla, szuper!). Ott vacsoráztunk, aztán hazaindultunk - és mi fogadott minket az utcán? Hatalmas villámlások, eso, és szél. Fáztam, Tb szerencsére borzasztó lovagias, és odaadta az ingét. 

Ilyen az én formám.  

Szóval ha valaki nem bírja a meleget, és egy kis enyhülésre vágyik, hívjon meg engem valami nyári programra a városba. :)

Ismert skót közmondás, miszerint ha a piszoárnál összeér a vállad a szomszéddal, akkor reménytelen a küzdelem.

Női olvasóink kedvéért azért ezt kicsit kibontom. Vannak bizonyos férfiak (én is közéjük tartozom,) akiket kissé nyomaszt, ha együtt kell pisilniük más férfiakkal, pláne ha közben csönd van, vagy a másik férfi feltünően közel áll, bámul minket, vagy ezeknek szerencsés együtthatója.

Szóval ilyenkor, a mi fajtánk általában álldogál egy-két végtelennek tűnő percig, aztán ha ezalatt a másik fél nem végzett, akkor ő csinál úgy mintha végzett volna, és elhagyja a helyiséget, majd pár perc múlva ha "tiszta a levegő" ismét szerencsét próbál.

Tegnap orvosnál voltam, kellett a biztosításomhoz és a fickó aki felmérte az állapotomat kezembe nyomott egy üveget, hogy megnézi, hogy nincs-e cukor vagy fehérje, és gyerünk lulu. Elég gyorsan beszélt és a végét nem is értettem, de azt hiszem tanultam egy új szót: lulu az a pisilés német gyereknyelven, ugyanis rendesen tuti nem így van.

Beküldött egy szobába az üveggel, hogy uccu neki. Nem mertem mondani, hogy otthon kb. egy órája túlestem ezen, szóval lehet hogy nem fogom megtölteni a literes küblit.

A szoba nem volt túl inspiráló, egy pad és egy poszter, hogy hogy kell belecélozni az üvegbe. Tulajdonképpen mint egy magánzárka.

Éppen azon gondolkodtam az üveggel a kezemben, hogy mennyi ideig maradhatok benn, mert azt simán el tudtam képzelni, hogy mondjuk húsz perc múlva ki tudok csikarni húsz cseppet. Ekkor nyílik az ajtó, és bejön egy másik fickó, jól szituált öltönyös, kifejezetten szimpatikus, csak nem egy közös pisilésre abban a szűkös cellában. Zavartan nézett, én próbáltam rá úgy nézni, hogy ELNÉZÉST FOGLALT, de nem hatotta meg, az egész lehetett vagy öt másodperc.

Elraktam a fegyvert, és leültem a padra. Én érkeztem előbb, enyém a priccs. Logikus. Ha kell neki verekedjen meg érte.

De ő csak zavartan elfordult, és úgy csinál mint aki éppen belepisil az üvegbe. Persze hallottam, hogy nem. Sőt a légzésén is, hogy ez nem fog menni. Megkérdeztem, hogy nem is olyan könnyű, mi? És azt hiszem ez nem a legjobb kérdés volt, mert ő is elrakta a fegyverét, és elkezdte a falat támasztani. Bemutatkozott, már majdnem nyújtottam a kezem, de aztán győzött a józan ész a jómodor felett. (Ami tulajdonképpen képmutatás, hiszen férfiak milliói fognak kezet minden másodpercben úgy, hogy előtte nem mosták meg egész nap. De ez itt túl direkt volt.)

Eltelt vagy maximum öt perc, nem is tudom mire vártunk. Kopogás nélkül bejön egy harmadik idősebb férfi. Nem vagyok klausztrofóbiás, de ennyi cowboynak kezdett kicsit szűkös lenni a hely. Kérdezi mit csinálunk? Mondom, minek néz ki?

Szerencsére ekkor benézett  egy nővér aki zavartan, de határozottan kitessékelte a cellatársaimat, és ezek után nekem már az is elég volt a sikerhez, hogy nem bámulnak ketten.

Kint aztán tisztázódott a helyzet, az én dokim kiment kávézni, és a másik fickót egy másik orvos küldte be, aki azt hitte üres a zárka. Közben visszajött az én dokim, aki azt hitte már rég hazamentem, és beküldte a következő jelöltet. (A harmadikat.)

Rövid barátság volt, de sokáig emlékezni fogok rá.

úgy átlagosan délelőtt 10 óra körül, mikor már végighallgattam vagy 15 kollégám panaszkodását az "afrikai hőségre" kezdek megbizonyosodni arról, hogy valamiféle mutáns vagyok, amolyan heat shock resistant génekkel felszerelt különlegesség, az egyetlen, aki nem kap frászt a 30 feletti hőmérséklettől. Attól viszont igen, hogy soha senkinek semmi se jó, mikor hideg volt, és esett, akkor is mindenki csak nyafogott (én nem), meg most is. 

Drágáim, nyár van, ez általában rekkenő hőséggel jár, tessék hozzá alkalmazkodni. Korán felkelni, langyos hajnalban munkába menni, délután lehetőség szerint pihenni, sokat inni, nem betervezni a világ megváltását, hanem lenyugodni, élvezni, hogy nem fázunk, hogy otthon is olyan, mintha nyaralnánk, legalábbis két munkanap között, esténként kiülni valahová, meginni egy tonikot és hosszasan beszélgetni.

Jó lesz, meglátjátok.

Varróiskola, 3 rész.

Hogy lássátok, az álmodozás nagyon is fontos, és egyátalán nem gátol meg a cselekvésben, megvarrtam a nadrágot. A nadrágot. Szabásminta és varrótudás nélkül, és azt kell, hogy mondjam, egészen jó lett. Mondjuk tanultam az esetből, olyanokat pl, hogy nem célszerű a rongyosszsákból kirángatott lepedőt vasalás nélkül kiszabni (nem is könnyű, ha akarjátok tudni), hogy nem ördögtől való a mérőszalag, mert akkor esetleg a saját méreteimmel is tisztában lehetek, ha már egyszer magamnak varrok, hogy nem hülyeség a szabásminta, mert fejből nem biztos, hogy olyan szépet rajzolok, hogy az apróra átgondolt tervből is kimaradhat valami előre nem látott probléma (de megoldottam), hogy google a barátom, mert egész hasznos tanácsokat olvashat itt-ott az ember, amit érdemes megfogadni (ok, legközelebb), hogy a vadiúj varrógépnek is saját lelke (és sajnos akarata) van, és hogy több cérnát kell venni.

Ez az utóbbi egyébként az egyik legmegdöbbentőbb felfedezésem, hogy egy spulni cérna valaha elfogyhat (és sajnos ezért van a nadrágban 3féle színű cérna, de sebaj, ha szépen tudnék varrni, mindig valami elütő színt használnék, olyan jópofa). Szóval az öregördög keresztanyjától rengeteg szép, színes cérnám van, és az apró javítgatások során még töredéke sem fogyott el, de mióta gépem van, azóta hirtelen karcsúbbá váltak a gurigák. Fura.

Nna, akkor a sok bevezető után jöjjön a ta-daaaaam:

(igen, tudom, nagyon gyűrött, meg a kép is béna, meg a nadrág se tökéletes, de akkor is: ÉN varrtam!)

Éppen jöttem haza próbáról és láttam, hogy valami felvonulás van a Ringen. Szokásosnak tűnt, felnőttek, gyerekek, kutyák, vattacukor, zene. Aztán megláttam egy kis csoportot táblával, amin az állt IBM úgyhogy kíváncsi lettem, hogy mit csinál itt az IBM és osztogatnak-e ingyen laptopot? ;)

Közelebbről persze láttam, hogy ez a szivárványparádé, vagyis a nálunk "Meleg Méltóság Menete" név alatt futó rendezvény.

Tegnap olvastam, hogy milyen nagy szám otthon, hogy csak pár embert igazoltattak és meg se dobálták őket, megúszták egy kis mocskosbuzizással.

Még pár év és eljuthatunk oda, hogy mindenféle kordon, rendzavarás, ellentüntető és rendőri biztosítás nélkül, párezer ember elsétál A pontból B pontba és kész.

A képen az látható, ahogy várom a csajokat a szülinapi zsúrra és nem jönnek.

Boldog szülinapot Ági ! :)

Mindenki gyorsan írjon levelet, képeslapot, emailt, smst N.H.-nének mert ma van a névnapja.

Én ezt onnan tudom, hogy most diszkréten ideült az asztalhoz, és egyenként felhívta az embereket akik nem felejtették el, és megköszönte nekik a figyelmességet.

Engem nem hívott.

Hazajöttem. N.H.-né valakivel bezárkózott a hálószobába. Nem jönnek ki. Eltelt vagy másfél óra. Járkálok. Hallgatom a neszeket. Smseket írok N.H.-nének a szobába de nem válaszol.

Igaz korábban jöttem legalább két órával, mint ahogy igértem magam.

Van egy csomo himi-humi a lakásban. Vagy teljesen feleslegesek, de nem tudunk toluk megvalni, vagy csak meg nem talaltak meg a helyuket. Mint peldaul ez a kep, amit ugy tizenhétévesen festettem, lassan muzealis ertek.

Nem dobnám ki, mert szép emlék (ha valakit érdekelne, a királyréti kőfejtő budija), de mégis mit kezdjek vele?

tegnap találtam egy ősz hajszálat a fejemen.

Tegnap épp szunyókáltam, mikor csöngettek. Mivel a barátaink ránkcsörögnek, mielőtt jönnek, legkésőbb a kaputelefonon keresztül, nem szándékoztam ajtót nyitni. Vagy azt jönnek ellenőrizni, hogy tényleg nincs-e tévénk, vagy csak eldugjuk (tényleg nincs), vagy a kéményseprők, de ők hajnalban jönnek, vagy semmi közöm hozzá. És különben is, félős vagyok. Aztán azért csak erőt vettem magamon, és kiderült, hogy az alattunk lakó nénike jött fel, aki 90 éves, és a múltkor TB pakolta vissza az ágyába, mert ki- vagy elesett, és azóta kórházban is volt, a lenti önkéntes szerb házmesterünk (becenevén "sicher diese kurva stohlen") szerint onnan már nem jön haza, de úgy tűnik, mégis.

Szóval én eddig nem ismertem, csak látásból, és most kiderült, hogy beázott, valószínűleg a mi konyhánk felől, de nálunk minden száraz. Nem tudjuk pontosan, mikor történt, mert a nénike nem tudja a nyakát tekergetni, a belmagassága meg több, mint 3 méter, a barátnője most vette észre a foltokat a plafonon.

Megbeszéltük, hogy felhívom a főbérlőt, meg majd ő is, aztán valami csak lesz. Először nem értette, mit mondok, megijedtem, hogy németem miatt, de aztán csak kiderült, hogy nem hallja, szóval utána már kedélyesen elordibáltunk a lépcsőházban. Ja, még bocsánatot kért, hogy nem tud angolul.

Vicces volt, mert hívtam be, hogy nézze meg, hogy nálunk minden rendben, de nem akart, mondván, hogy hisz ő nekem, de azért úgy 10 perc dumálás után csak nyújtogatta befelé a nyakát, hogy milyen szép a fürdőszobánk, és ő nem is emlékezett, hogy ez ilyen tágas, mert megengedték, hogy megnézze, miután felújították, előttünk egy másik nénike lakott itt (vagyis utána még volt itt más bérlő, de úgy tűnik, ő nem volt túl szociális, mert a másik szomszéd se beszélt róla), és sokszor volt nála vendégségben, 91 évesen került öregek otthonába, aztán 94 évesen meghalt. De hát ő is már elmúlt kilencven, tartós tejet már nem vesz nem mond már olyat, hogy jövőre, mert ugye ki tudja, nahát, nálunk még radiátor is van, nála nincs, csak konvektor, de az olyan meleget csinál, télen még le is kapcsolta, mert túl sok volt. És ő azt hitte, hogy mi a mellettünk levő lakásban lakunk, mert az nagyobb, abban is volt, ott egy haaaatalmas konyha van, meg egy szoba, meg egy kabinet, tudom-e, mi a kabinet, az egy kisszoba, neki is van, a lánya lakott benne, de mostmár csak bedobálja oda a cuccokat, aztán már nem talál meg ott semmit.

Mondom, nálunk is két szoba van, megnézi? Húú, tökre örült, mutatta, hogy a háziapucs van rajta, nem baj-e, ha nem veszi le. Szóval körbenézett minálunk, nagyon vicces volt, hogy lépni alig tud, de marha kíváncsi volt, részletesen elmondta, hogy a régi lakónak hol volt az ágya, milyen szekrénye volt, abban mit tartott. És nahát, milyen szép tágas ez így, biztos jó itt laknunk, még a színes lepkéket is észrevette a plafonon (nálunk nem olyan nagy a belmagasság), sehr hübsch, a konyhában is elmondta, mi hol volt, és elektromos a tűzhelyem? és ez mi itt a szekrényben? mosogatógép??

Összecsapta a kezét, annyira örült, hogy micsoda kényelemben élünk. Persze ő is megcsináltathatná, de hát minek, ha lehet, hogy jövő héten meghal? Már úgyis megszokta, de ez mi itt a tűzhely felett? szagelszívó? hogy mik vannak! A régi néninek itt a Kredenz volt, tudom, mi az a Kredenz? (tökre nevettem magamban, hogy nem értem 100%-ban, amit mond, de pont a kredencet nagyon biztosan tudom) Részletesen megtudtam, hogy az ő fürdőszobája hogy lett berendezve, akkoriban, harminc éve, mikor ideköltöztek ,akkor mindenkinek ilyen volt, de hát mostmár nem túl modern, de hát mindegy, de hogy ez milyen szép itt!

És hallunk-e tőle valamit, nem zavar-e a zaj? mondtam, hogy nem, nem hallunk semmit, csak a szomszéd lányt, ha zenét hallgat, de az se zavar. Mert ő se hall semmit tőlünk, ennek mondjuk örülök, bár amilyen süket szegényke, azért annyira nem lepett meg. Kért egy pohár vizet, elmesélte, hol volt régen a nappaliban a szék, ahol ő mindig ült, mikor meglátogatta a szomszédokat, meg hogy mennyire örült, mikor beépítették a liftet a házba, aminek az ajtaja ráadásul pont az ő ajtaja elé került, szóval tényleg kényelmes. Mégegyszer megegyeztünk, hogy felhívjuk a főbérlőt, lebetűztette magának a keresztnevemet, aztán elégedetten távozott (szűk egy óra után).

Szeretek jóba' lenni a szomszédokkal, a mellettünk levő szomszédnéni is ilyen jófej, csak ő ilyenkor a nyaralójában van, meg sokkal bécsibb a dialektusa, ezért nehezen értem. Kár, hogy mindketten kilencven felett vannak.

Azt is szeretem, hogy boltból jövet két barátunkkal is összefutottunk, akik boltba mentek, jó így ismerni a környéket, a pizzéria régi tulajdonosai is hiányoznak, mert este mindig köszöntek, mikor jöttem haza. Otthonos érzés.

Ha már egyenesen tudsz varrni többé kevésbé, az NH varróiskolában a második lépcsőfok a nadrág párnavarrás. Rugalmas anyagból, kör alakút, és cipzár is kell bele. Menni fog, igaz?

Végülis ment. Remélem, tartós is lesz. Azért megrendeléseket még nem vállalok.

Azért ilyen amorf, mert fonalak vannak benne, a fotó kedvéért. De ígéretem van egy barátnőmtől tönkölybúzapelyvára. És a tervek között szerepel egy horgolt külső is.

Felhívott valaki egy olasz kisvárosból, hogy tudnék-e szervezni mára valami eszméletlen olcsó szobát, három személyre, ők tulajdonképpen már ott is vannak a helyszínen.

Normál esetben ilyenkor az ember elküldi a francba az illetőt, vagy vár fél órát,aztán visszahívja és azt hazudja, hogy próbálta, de minden foglalt, vagy túl drága.

Ha nagyon közeli rokont kérünk meg, hogy segítsen, vagy olyan személyt akinek perverziója mindenféle problémás ügy megoldása, esetleg ennek a két kritériumnak szerencsés ötvözete, akkor olyan mázliban lehet részünk, hogy gyorsan felhív húsz szóbajöhető szállást, kiszűri az öt legolcsóbbat, ebből egy helyet talál, ahol van is háromágyas szoba ma estére, és odavezet minket telefonon, élőben.

Arra az esetre azért készüljünk fel előre, hogy nem fognak tudni tulajdonképpen semmilyen nyelven, csak olaszul.

1,Buon giorno! Jó napot!

2,Abbia la bontu di aiutarmi un po. Tudna nekem segíteni egy kicsit?

3,Vorrei una camera a tre persona. Szobát szeretnék három személynek.

 

5,Quanto costa la camera? Mennyibe kerül a szoba?

6,Mille grazie. Nagyon köszönöm. (Ezer köszönet.)

de az elobb ifju summer studentnek nezett egy masik ifju summer student!

Remelem, nem az ujabban rejtelyesen megjeleno pattanasaim miatt

Ismét olvasói kérésnek teszünk eleget.

Tisztelt E.H. Egy kérdésem lenne csak. Mikor Bandi nem testépítő vagy énekes, akkor mivel foglalkozik? Mivel keresi a kenyerét?

K.Istvánné,  Dunabogdány

Kedves Helyőrség!

Bandinak mi az IGAZI munkája?

Tibi , Szolnok

Bandi minden reggel elmegy a bányába, és a hátsó ajtón belép a kártyájával a raktárnak kinéző helyiségbe.

Ahonnan egy ajtó vezet tovább, amit ugyanazzal a kártyával lehet nyitni.

Innen egy lift viszi le a mínusz hetedik emeletre.

Itt egy ajtón kell belépnie, hogy megközelítse a laborokat.

A lábára zacskót húz mert szereti a kék színt.

Aztán magára rakja a füstérzékerlőnek becézett eszközt amivel figyelik a mozgását és lehallgatják.

Ezen a csíkon csak zacskó nélkül lehet átlépni.

Itt van egy külön fertőtlenítő szoba, ami úgy néz ki mint egy nagyon tiszta wc. Itt lefertőtleníti a kezét.

Kellett egy kép amin erős vagyok.

Minden ruha egyszerhasználatos és steril, hogy flancoljunk.

A következő ajtón nincs kilincs, mert akik a kamerán keresztül figyelnek, pontosan tudják, hogy ki mehet be és ki nem.

Mielőtt belépek a saját laboromba, zacskót kell húznom a steril cipőmre.

Innen már csak egy lépés a terem ahová rajtam kívül csak a segédem léphet be, aki néma.

Külső ajtó kinyílik, belépsz vársz, gép analizálja a szagodat, hangodat, kienged.

Ilyen egyszerű.

És ilyen robotokat gyártok.

Gyönyörű segédem, Samantha

Szóval az úgy volt, hogy mivel én úgyis dolgozom, leküldtem a gyerekeket, Bandit és Maximot a tszm-i nagymamához, szívjanak egy kis friss levegot, meg segítsenek a kertben*. Reggel munka elott kivittem oket az állomásra, anyu meg Gyorben várta oket kocsival.

Most meg hivogatom oket, mert gyerekorvos gyakorlo nagymama ide vagy oda, nem vagyok benne biztos, hogy eszukbe jutott bekenni magukat napvedovel, atvették-e a játszóruhájukat, isznak-e eleget. Persze senki sem veszi fel a mobilt, biztos kint vannak a kertben, de akkor is. Bár inkább mentem volna velük, akkor nyugodtabb lennék.

* na jó, betonozni kellett, apukám kérte, hogy segítsenek, mert a faluban senki sem kaphato egy kis napszámra

azért angolul, mert tökre szeretem ezt a szót.

És mostanában rengeteget álmodozom, pénteken például hazafelé a vonaton és aztán a buszon döcögve is egy nadrágról álmodoztam, amit meg fogok varrni (mert fejben marha jól varrok ám), és egészen apróra elképzeltem minden részletét, nagyon csinos, több színben is elképzeltem, meg azt is, hogy melyik felsőmmel fogom hordani, és ki mit fog hozzá szólni, ha látják rajtam.

Aztán például Tszm-en elkészült a kerti kisház, műhely, sufni és gyereksarok 3 in 1, persze a műhely is érdekelne, de egészen pontosan a gyerekkuckót tudom vizualizálni. A háznak kb az egyharmada lett leválasztva egy fallal, van egy hozzátartozó cuki ablak, majd lesz hozzá muskátli is (az ilyen részletek kidolgozását nagyvonalúan apukámra hagyom - vagy ahogy unokahúg No3 mondaná: majd valaki ültet oda egy láda muskátlit), mindenesetre pár csokor levendulát már felakasztgattunk itt-ott, annyira helyesek, öröm nézni. Valószínűleg a kuckó végébe kerül egy polc is a társasoknak meg babáknak, és a padlón szivacs lesz, faltól falig, bevonva valami szépszínű anyaggal (ennél a pontnál halványan azért sejtem, hogy nem úszom meg a munkát), és néhány színes takarót is odaképzelek, meg tarka párnákat,

és a falon gyerekrajzokat, a tetőről meg ilyen kis zászlók lóghatnának, amiket majd a gyerekekkel együtt készítünk.

Mondjuk én ezt belülre képzelem, mert elég esős a nyár.

Ha behunyom a szemem, látom az egészet magam előtt, már csak a többieket kell meggyőzni róla, hogy ez így lesz jó.

(aztán most, hogy ezt ilyen pontosan le is írtam, beugrott meg egy lehetőség, egyszer valahol a neten láttam egy kislány búvóhelyét, kb a gardróbban alakították ki, és a plafonon műfű volt, a padlón égkék szőnyeg, és felhőpárnák voltak szétszórva. Meggyőzhető vagyok, ha valakinek az ilyn kifordított világ jobban bejön!)

Update: na, meg is találtam, itt látható a leírás, plusz egy kép ízelítőnek:

aztán remélem, hamarosan lesznek már saját képek is!

Már jó régen, csak aztán fotó híján elmaradt a beszámoló, de itt volt missMarple látogatóban minálunk. Örültünk neki, örült nekünk, volt számunkra sok jó szava, kimondott és írott, bekeretezett is. Ilyen:

innen

jó mi? mikor olvastam róla, tökre sajnáltam, hogy nem leszek otthon, és nem vehetek egy jó kis szót, erre megkapjuk, becsomagolva, szeretettel.

a szemfülesek pedig még  a nappalinkba is betekinthetnek a képen keresztül

Ha nem viszem magammal hetvegere a félkész horgolt takarot, beferek egy hatizsakba.

(azert nem fogok unatkozni, viszek egy félkész hajpantot, egy félkész táskát és egy semennyire sem kész nyaklánc hozzávalóit)

(az grafománia, vagy szófosás, vagy mindketto együtt, hogy hiába próbálok, nem tudok egymondatos posztokat írni?)

képzeld, valaki mar azt irta, hianyzik neki a blog (marmint annak a frissulese), ez engem borzasztoan meghat, olyannyira, hogy irok, bár nincs nagyon mirol. (vagyis egy kis poszt mar regota esedekes, csak egy fenykep hianyzik hozza, de majd az is jon mindjart, mindjart)

Igazibol TB irhatna, mert o mostaban fogott egy eeeeekkkora halat, vagyis tobbet is, es meg is ettek Maxekkal, mert Max anyukaja megsutotte. En kimaradtam persze belole, de megerdemlem, mert elvonultam a vilagtol 4 napra, es mit csinaljon az egyedulhagyott ferfiember ilyenkor, ha nem horgaszni induljon a barataival?

Ez a negy nap viszont nekem is nagyon jol sikerult, szoval nem banom a halat, sokat nevettem, sokat tanultam, sokat valtoztam (talan). Keveset aludtam. Ezert most ket napja felkomaban vagyok, idonkent annyira ramjon az alhatnek, hogy akár állva is kepes lennek ra, de persze nem lehet, mert robot van, otthon meg mindenfele izgalmas dolog, peldaul varrogep, meg horgolotu, meg mosogep (ez utobbi kevesbe izgalmas bar szukseges). Szoval nem unatkozunk, en legalabbis biztos nem, de ahogy ismerem, TB sem, csak valahogy semmire sincs ido, vagyis nincs mindenre ido, pedig tarsasagba is kene jarni, meg ilyenek.

ja, vettem szabadkezes tuzeshez valo varrótalpat a kis bernette-hez, es tegnap (11-kor) ki is probaltam, nagyon szuper volt, bar csak egy hullamvonalat rajzoltam a cernaval, meg egy szivecsket, aztan beajultam az agyba.

Ilyen napok ezek.