de szeretnem elmeselni, hogy vasarnap atmentem az anyuka-vizsgan, és kivittem az öreg-dunai strandra 5 kisgyereket. Reggel koran felkeltem, palacsintat sutottem (igen, az akkora szam, hogy azota is buszke vagyok magamra), gyumolcsot, kekszet csomagoltam, a Bandi gyereket noszogattam, hogy keszuljon, pokrocokat keszitettem be, jatekokat, olvasnivalot, horgolnivalot.

A tobbieket a varosban vettem at az anyukajuktol es egyutt metroztunk ki a folyopartra.

Nem volt olyan dogmeleg, mint szombaton, sot, foleg felhos volt, de cserebe alig voltak kint, boven volt hely a kolykoknek rohangalni, meg jatszani, es senki nem szolt rajuk, hogy hangosan nyeritenek valami idetlen viccen. Vigyaztam rajuk, enni adtam nekik, rajtuk tartottam szemem, mig Annacska, Leo es Noel a vizben pancsoltak, apropenzt adtam Maxnak es Bandinak, hogy edesseget vegyenek a bufeben. Meg jegkremet. Meg sultkrumplit. Mert bar rengeteg kajank volt, ezek a dolgok hozzatartoznak a strandolashoz, es ki kenyeztesse el oket, ha nem en? 

Jatszottam veluk a dobokockakkal, de kozben tudtam horgolni is, szerencsere olyan kis ugyesek mar, hogy elszorakozatjak magukat, csak neha folytam bele a beszelgetesbe, szerepjatekokba. A nagyobbak neha bosszantottak a kicsiket, akiknek aztan hamar legorbult a szaja, de szerencsere egy-ket elterelo mondattal sikerult elsimitani az ugyet.

Volt jatszoter is, es a rugos merleghintan jol meglengettem a ket nagyobbik fiut.

Annacskaert, Leoert es Noelért mar 5 korul jottek, a masik kettovel 7-ig maradtunk, aztan Maxot is visszaadtuk az anyukajanak.

Nagyobb hiszti nelkul telt a nap, mindenki ivott, evett, jatszott eleget, azt hiszem, batran elmondhatom, hogy elboldogulok 5 (jolnevelt) gyerkoccel, buszkek lehetnek rajuk a szuleik!

Ja. A Bandi meg a Max most lesz 31 (meg sokat kell aludni), Annacska 27 lesz, Leo mar 25, Noel 22 eves. Igazi kis vasgyurok, egyem a szivuket!

:)

"Ez olyan apás volt." Ezt akkor használjuk egymásra testvéreimmel, ha valamit úgy csináltunk, (úgy mondtunk, úgy vettünk, úgy beszéltünk meg, úgy intéztünk el) mint ahogy apánktól láttuk.

Mondjuk eleve furcsa lenne, ha máshogy csinálnánk, hiszen úgy nőttünk fel, hogy őt láttuk intézkedni, orvosnál, rendőrrel, építkezésen, boltban stb. Inkább az vetne fel kérdéseket, ha úgy viselkednénk bizonyos helyzetekben, mint ahogy a postástól láttuk, vagy ahogy regényekben olvastuk.

A dolognak azért van egy szépséghibája, ugyanis aki a fenti mondatot kiérdemli, az nem feltétlenül örül az "elismerésnek", ugyanis van benne valami kis gúnyos felhang. Olyasmi, hogy: -Te jó isten! Ugyanaz a feleslegesen túlkomplikált, hosszadalmas ügymenet! Ilyesmi. Ilyesmik.

Szóval, csak hogy nyoma maradjon, leírnék az utóbbi hónapból két esetet, amiket olyan "apásan" intéztem el, de máshogy nem tudom, hogy lehetett volna.

Az egyik a telefonommal történt, több gondom is volt vele, azt akartam, hogy javítsák meg, cseréljék ki, adjanak egy újat. :)

Tudtam, hogy a garancia már lejárt, a számlákat egyébként is elkevertem valahova, de ha meglennének is, azzal is csak azt bizonyítanám, hogy már semmiféle garanciám sincs.

Szóval máshonnan kellett megközelíteni a kérdést. Tudtam, hogy valaki olyat kell találnom aki elég magas beosztásban van ahhoz, hogy ha ő azt mondja, hogy kicserélik, akkor az biztos, hogy el lesz intézve.

Maradjunk annyiban, hogy elég magas beosztású emberrel sikerült beszélnem, aki elintézte, hogy bármilyen számla bemutatása nélkül kaptam egy új telefont, cserébe leadtam a régit. UPS jött, meghozta, elvitte.

Lehet, hogy közben a pokolba kívánt furcsának gondolta az igényemet egy új készülékre, de szerzett egy elégedett ügyfelet, akinek következő telefonja is ugyanettől a társaságtól lesz. (Meg azoknak is, akiket rábeszélek.)

A második esetben tudtam, hogy igazam van, csak sokkal reménytelenebbnek tűnt bebizonyítani. Szóval az történt, hogy a cég ahol előfizetésem van (igen telefon :), olyan beszélgetésekért is számlázott, amikor nem is beszéltem senkivel. Tudtam, hogy igazam van, mert láttam a részletes számlán a "fantomtelefonálásokat" de elképzelésem se volt, hogy hogyan tudnám bebízonyítani, hogy az nem úgy történt.

Beszéltem rengeteget (több órát) az ügyfélszolgálattal, a technikusokkal, voltam bent többször személyesen, de nem hitték el, hogy amit állítok, az úgy van, én meg semmivel sem tudtam alátámasztani az igazamat.

Egy pár napba tellett, mire eszembejutott a megoldás.

Felveszek videókamerával beszélgetéseket, és aztán a részletes számláról bemásolom azt az időszakot, amelyiket felvettem, bizonyítva ezzel, hogy abban az időben hívtam azt a számot, vagy nem. Ekkora már kiismertem a rendszert, hogy mikor vannak ezek a kis "pluszpercek".

Elmondva ez elég macerásan hangzik, de megvalósítani se volt könnyebb. ;)

Ebből a nyersanyagból, csináltam egy videót, amit feltettem a Youtube-ra azzal a címmel, hogy az X.Y. cégnek így fizetek pénzt a semmiért. Meg odaírtam, hogy ki tudja, már mennyit fizettem így?

:D

Másnap reggel hívtak, hogy megtalálták a problémát, és eszméletlen kivételes hiba volt, és nagyon sajnálják, és természetesen visszafizetik a pénzemet, visszaadják a kedvezményes perceimet, és ha levenném a videót a Youtube-ról, akkor a következő két hónapban nem kell még az alapdíjat se fizetnem.

Megtettem, mert szépen kértek.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy néha jó, ha az ember nem hagyja magát, mert olyan dolgokat is el lehet intézni, amikre hideg fejjel, azt mondanánk, hogy reménytelenek.

Pedig néha elég ha az ember tudja, hogy kinek kell mondania, mit, és hogyan.

A többi elintéződik magától. Ami meg nem, arra ott van a MASTERCARD.

Szóval. Tegnap voltunk strandon, (diákigazolvánnyal hatszáz forint a belépő) és N.H.-né, magát, (a múltját, és saját elképzeléseit önmagáról) meghazudtolva felkelt reggel, és sütött palacsintát, (gesztenyekrémeset és kakósat) csomagolt gyümölcsöket, zöldségeket, mindent összepakolt berakott hátizsákokba, és rákényszerített engem, hogy csináljak szörpöket.

Így fordulhatott elő, hogy mindenkinek mi adtunk palacsintát, meg gyümölcsöket, meg zöldségeket, meg pokrócot, hogy kényelmesen elférjünk.

N.H.-né, olvasott, horgolt, napozott és elképzelte ahogy megmártózik a vízben. ;)

Tökéletes nap volt, kint voltunk a strandon este hétig.

Tegnap a bécsi tanácsház környezetvédelmi csoportja teleszemetelte szórólapokkal a lépcsoházunkat.

1. ha valaki pántnélküli nyári ruhát visel, akkor miért vesz fel hozzá pántos melltartót?

2. ha kint kellemes nyári meleg van, akkor miért kell -20 fokra állítani a légkondit?

3. mit keresek én itt?

nesze neked, királylányos mese

Ha a herceg nem szedte volna össze magát, Csipkerózsika sokkal tovább aludt volna, mint 100 év

(napi Wulffmorgenthaler rulez)

...volt tegnap, munkaszüneti nap a nem-katolikusoknak is. Nem panaszkodom.

A sok rosszkedvű poszt között meg legyen itt meglepetésszerűen egy, amelyikben varrok. Mert ilyen már régen volt, és tegnap előszedtem a kis Bernette-et, először, mióta Bécsben van. És egyrészt befejeztem a maradék anyagból a zöld abroszt, meg csináltam új bélést a kenyereskosárba, és aztán úgy gondoltam, hogy épp ideje lekattanni erről az anyagról. De annyira örültem, hogy a párnák után pont annyi maradt, ami tökéletes egy abroszhoz az asztalra.

Tudom, hogy másnak nem kaland egy vásznat beszegni, de nekem igen :) és a kenyereskosár bélése nem volt ám annyira egyszerű (de nem is néz ki ilyen ferdének élőben, mint itt), főleg, hogy míg a szabásmintát rajzoltam, Tietával telefonáltam (ha valamit tanultam a laborban eltöltött évek során, akkor az a multitasking :D).

Aztán annyira belejöttem, hogy meg akartam foltozni egy lepedőnket, de TB meggyőzőtt, hogy nem érdemes, mert annyira elkopott egy részen. Viszont eszembe jutott, hogy kiváló bélés lesz (bordó) a horgolt táskáimhoz, azokhoz, amik a fejemben már készen vannak. Hasonlatosan még két horgolt takaróhoz, némi játékhoz, kiegészítőkhoz, egy kendőhöz, két sálhoz az ágy feletti festményhez és elég sok poszthoz itt a blogban. Elég sokan vannak már odabenn, és nem tudom, hogy fognak tudni kijönni.

Aztán megfoltoztam egy farmerem, és Táltos Bandi egyik pólójából, amiből nem egyenletesen távozott egyszer a szín (hogy ilyen szépen fogalmazzak) derékmelegítőt varrtam magamnak, a szürke boltit lekoppintva. Szerintem marha jól sikerült, főleg, hogy ez volt életem második önálló darabja. Az anyag nem annyira rugamas, mint az eredetié, de még pont jó. (TB meg is jegyezte, hogy reméli, a siker nem arra fog vezetni, hogy hirtelen több pólója is háztartási baleseteknek esik áldozatul)

Nagyon büszke vagyok :)

Ez a varrógép dolog egyébként nagyon addiktív, nehéz volt abbahagyni, és egyfolytában mindenféle színes kis projectekről ábrándozom, meg tökéletes röltexekről (valahol a közelben), ahol minden van, mi a szemem, szájam (kezem) ingere, meg persze végeláthatatlan napokról, amikor csak varrok, meg horgolok, meg teázom. (NH-né ábrándosan sóhajt egyet)

Ja, és az egyik legjobbat a végére hagytam, ezt a csajt kedden (hétfőn? -összefolynak a napok) hallottam először (köszi, Maimoni), de rögtön az jutott eszembe, hogy micsoda boldogság lehet otthon varrogatni és ilyen zenét hallgatni. Aztán csütörtökön valóra is vált, mert tudok én olyanokat is kívánni, akik hipp-hopp teljesülnek. És rögtön jókedvem lett.

Mi sem jellemezhetné jobban a napomat  hetemet, mint hogy órák óta egy fucK nevu gén szekvenciája után kutatok a neten.

update: de legalább megtaláltam.

Ja, a másik!

Tegnapelőtt este.

N.H.-né : - Képzeld, mit álmodtam valamelyik nap! Egy faházban voltunk, és.

T.B.      : - És?

N.H.-né : -...

T.B.      : - És mi történt?

N.H.-né : -...

Ma megnéztem mit jelent pontosan a narkolepszia, és szerintem N.H.-né nem beteg, de havonta néhányszor elalszik öt másodpercen belül.

Ez az eset sem érdemelt volna külön figyelmet, ha legalább befejezi a mondatot.

:D

N.H.-né kocsival jött értünk a minap. Mikor a parkolóban egy gondolattal hosszabban nézem a művét mint ildomos lenne, megszólal: - Küzdöttem én ezzel, hogy legalább így nézzen ki!

Erre nem tudtam mit mondani, csak megölelni. Mindig elérzékenyülök, ha valaki akit szeretek, nem mindenben tökéletes. :)

Hazafelé fogalmazgattam magamban, hogy vannak ezek a rossz napok, mikor valahogy semmi sem jó. És ha ilyenkor a villamos elmegy az orrom előtt (mert még ahhoz is lusta voltam, hogy biciklivel menjek), akkor még jobban puffogok magamban, hogy na még ez is. És ha lehet, még jobban utálom a világot, és benne magamat, ahogy ott várok a megállóban.

De ha az ilyen napokon úgy jön a villamos, hogy még csak szaladnom sem kell, hanem ahogy besétálok a megállóba, begördül (a néni megint ott kóricált, de nem szállt fel), mégsem lesz jobb kedvem. Tudomásul veszem, mint az élet rendje. Nem csoda, hogy a villamos ritkán jár a kedvemben. Nem vagyok valami hálás típus.

Ruju figyelmeztetett, hogy találjak a mai napban 3 jót. Ilyenek jutnak eszembe, hogy végülis élek, végülis egészséges vagyok, végülis rajtam kívül is sokan elboldogulnak doktori cím nélkül.

De nem lesz tőle sokkal jobb kedvem.

jó, hogy TB hazajött korán, és megölelgetett,

jó, hogy van apukám, akiknek születésnapi ajándékot készítek

jó, hogy pár év múlva már elfelejtem a mai nap összes búját.

valahogy így.

 ... amikor semmi sem jó.

meg vannak kínzó kérdések, például, hogy mit keresek én itt.

(igen, a dolgozóban vagyok)

VARRÓGÉPET!

JUPÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ!

:)))))))))))))

Hát nem gyönyörű??

hogy azon nevettem, hogy TB inkabb irt 20 kommentet nekem, csak ne kezdjek el en is felmeztelen fotokat felrakni magamrol, ahol az izmaimat mutogatom.

ja, meg a masik, ami ruju kommentjehez kapcsolodik, miszerint megmutatom-e a levagott hajam, szoval tegnap, bar nem szokasom ilyen intim reszletekbe beavatni oket, de mondtam par kolleganak, hogy fodraszhoz keszulok.

Reggel senki nem mondott semmit, aztan ma az egyik srac megkerdezte, hogy akkor vegulis eljutottam-e a fodraszhoz, vagy sem. Nagyon röhögtem, es mondtam, hogy hat igen, de erre csak azt hitte, hogy szorakozom vele.

Pedig egy csomot vagott a csaj, komolyan.

Csak szavak. szoval igazibol mindig akartam irni, meg rengeteg bejegyzest megfogalmaztam magamban, csak aztan valahogy nem kerultek at a valosagba (öö, már ha az internetet valóságnak lehet nevezni) a fejembol.

Peldaul arrol, hogy ki kellett koltozni a jo kis irodambol, es az uj szoba nem olyan jo, vagyis a tarsasag szuper, tisztara nyari tabor, de kisse tulzsufolt. Nyari tabor, pótágyakkal. En egy potagyon vagyok. de legalabb a hangulat jo. Az egesz azert van, mert mi egy dinamikusan novekvo cég vagyunk, mint mar emlitettem, es 2 eve bekoltoztunk egy epuletbe, amit 4 eve terveztek, szoval igazibol mar 2 eve sem volt tul tagas. Csak akkor még bereltunk egy masik epuletben plusz irodakat, amiket most, hogy meg tobben vagyunk, valami remek otletbol kifolyolag meg akarnak szuntetni. Szoval mind egyutt leszunk, mint egy naaagy, boldog csalad.

Bar igyekszunk humorosan felfogni, azert a kozhangulatot leginkabb egy magyar kollegam velos megjegyzese tukrozi: Menjenek a picsába.

(elnezest, nem en mondtam)

na, de az egesz nem olyan rossz. egyebkent is rugalmas korszakomat elem (TB most kezd el köhögni), percenkent valtozik a kedvem, az eletstilusom, az egeszsegugyi allapotom, a jovokepem.

2 (3?) hete kiprobaltam, milyen nagyon sokat dolgozni (ez egyebkent a hál´Istennek kategoria, hogy vegre mennek a dolgok, van mit csinalni), mondjuk 10-11 órat, de azt teljes gozzel, aztan kondiba menni, aztan szocialis eletet elni, es nem kifogasokat keresni, hogy fellottek a pizsit. Reggel hetre jartam be, ilyenek. Aztan kiprobaltam, hogy milyen koran kelni, nagyon sokat dolgozni, elbliccelni a kondit, es hulla faradtan az agyba zuhanni mindenfele esti buli nelkul, aztan kiprobalni, hogy milyen volt regen, amikor nem mukodott semmi a laborban (igen, megint nem mukodtek), es frusztraltnak lenni, es kondiban duhongeni, meg otthon sirni, aztan most belottem a kenyelmes fel kilences kezdest, 9-10 ora munkat, neha kondi, neha tarsasag. De nem tudom, mi lesz a trend jovo heten, kivancsian varom.

Ja, es a hajamat is levagattam tegnap, egy lannyal, a nappalijaban, mikozben Anyecska a hajfestek inkubacios idejet toltotte a divanyon (ezt hogy hivjak egyebkent?) es a tévében Miami Helyszinelok ment. Egesz jo lett, nem annyira rovid, de azert elegge.

Tszm-en is voltam, de akkora vihar volt, hogy ki se tudtunk mozdulni. Nem annyira bantam, sutottem mindenfele sütiket, izlett a celszemelyeknek, meg foleg dumalgattunk. A szel leverte a barazdabillegetok feszket anyáék ablaka felol, reggelre megfagytak a csupasz kis fiókák. Gyász.

Egyebkent bucsu volt, amin 20 eve voltam utoljara, akkor is a hajohintara fagyott a kezem, emlekszem. Most fel se allitottak a korhintat, ugye jart kint az utcan senki. Szép kis bucsu, atrakhatnák valami nyariasabb idopontra.

Gondolkodom egyebkent, hogy legyen-e megint kedvenc-lista, marmint linkek azokrol a blogokrol, amiket olvasok. regen volt, asszem egy kulon nekem, meg egy a Bandinak. De o joszerevel csak az apple-blogot olvassa. Szerintetek? (bar tudom, hogy itt kerdest feltenni pusztaba kialtott szo, mert ugyse valaszol senki, a multkor is ez volt, mikor a varrogepekrol erdeklodtem)

na megyek vissza dolgozni, ezt a kis kilengest is csak azert engedtem meg magamnak, mert tulvagyok a szépnevu jour fixe-emen, ami azert meg mindig a paracsúcstartó, mert nem szeretem, ha szamonkernek. 

valami szeppel kene befejezni (ez olyan, mint a Miatyankban az utolso sor, ami csak azert van ott, hogy ne az "gonosztol" legyen az utolso szó)

Gemnek küldeném ezt a számot, mert olyan sok jó hírrel telefonalt nekem mostanaban (leginkabb munkaidoben, de nem bantam ám, es az egyik kollegam meg is jegyezte, hogy olyan boldognak tuntem a beszelgetes alatt, pedig pont nem a legjobb napom volt):

Miután TB  mindenféle hatásvadász képeket tölt fel magáról, és új kommentrekordokat állít fel (igen, féltékeny vagyok) én megint csak az unalmas kézimunkás dolgaimmal jövök. Nemm intha nem történne semmi, csak valahogy még mindig nehezen találom a szavakat (meg csomót dolgozom mostanában, pedig régen a nyugis irodában születtek a leghosszabb beszámolók)

Szóval az volt a kívánságom karácsonyra, hogy a szüleim vegyenek nekem anyagot (én választottam), és aztán anyukámmal együtt varrjuk meg párnahuzatnak a konyhába. Ezzel több legyet is megöltem, tudniillik együtt vásároltam a szüleimmel, együtt varrjuk meg, ami további értéke és emlékezetes időt jelent, kicsit közelebb kerülök ahhoz a kijelentéshez, hogy "tudok varrni", és végre lesz huzat a székpárnákon (ami további két előny, mert az eredeti színe nem illett a konyhába, meg mert könnyebben mosható). Opportunista vagyok, mi?

Na, és az anyagot meg is vettük időben, de télen rengeteg más elfoglaltságunk miatt nem került sor a közös varrogatásra, ellenben most a szar kevésbe tavaszias idő kedvezett a projectnek.

És akkot tádááám:

És ha véletlenül kék lenne az abrosz:

Csak egyet fényképeztem le, de van minden széken. (igen, rondák a székeink, de strapabíróak - és nem utolsósorban ingyen voltak) és áldozatnak kellett az én vérem is, hozzávarrtam az egyik huzathoz az ujjam, annyira meglepődtem, hogy nem is fájt. és nem vette el a kedvem a varrógépvásárlástól.

az anyagból maradt egyébként, szóval valószínűleg lesz két új abroszom is (kimérve vettük, nem mi számoltuk el), és talán új bélés a kenyereskosárba.

Most örülök.

Elnézést, hogy ma csak ilyen geek bejegyzések vannak, de kell néha ilyen nap is.

Internetszolgáltatót váltottunk, mert egy cég (aki a katonaságnak is szolgáltatja az internethozzáférést) úgy hirdette magát, hogy náluk egy perc letölteni egy filmet.

Kipróbáltam, és tényleg.

Egy perc egy 800 megás film.

A sokkal hosszabb sárga vonal, na az vagyok én :)

Nálatok milyen gyors az internet?

:D

Valami buborékosat kívántam este tízkor, (ez gyakran megesik egyébként) és csak redbull volt itthon, úgyhogy most negyed kettő fele is azt érzem, hogy el kellene menni gyúrni egyet. Szerencse, hogy a konditerem tizenegykor bezár, különben felkerekednék.

Édesanyám küldött egy családi köremailt ma este, (mostanra tegnap) amiben kétségbevonta szereplésemet egy koncerten, ahol állítólag énekelnem kellett volna.

Berakok ide egy kimerevített kockát a videóból.

Benne vagyoka téévében!

Hát el kell ismerni, nem a legjobb kép, de a feszült figyelem, és a merev koncentrálás a karmesterre, nincsenek jó hatással az arcizmokra. :)

Miost nem tudom eldönteni, hogy jóanyámnak a szeme, vagy a memóriája romlott meg az utóbbi két hétben mióta nem láttam?

Berakok ide egy másik videót erről a koncertről, itt nem látszódom egyáltalán, (persze én látom magam, hiszen tudom, hogy hol állok) viszont cserébe jó hangos.

egy ideje gondolkodom, hogy milyen tűpárnám legyen, mert a régi, amit gyerekkoromban varrtam, már nyugdíjba kívánkozott. Valami extrát akartam, de egyik ötlet sem volt az igazi. Aztán láttam valami ehhez hasonlót a neten, annyira cuki volt, h nekem is kellett egy.

A Bonne Maman narancslekvárt még Bandi hozta nekem nagyon régen Franciaországból, jó emlék.

annyi hely van itt még, kéne még írni, de hosszas meséléshez most nincs kedvem.

mondjuk talán még csak annyit fűznék hozzá, hogy csak azért, mert Tszm-en hagytam a gumicsizmámat, még nem kéne 3 hétig egyfolytában esnie. De ez csak zárójelben mondom, inkább csodáljátok a tűpárnámat.

Az elmúlt hónapokban rengetegen írtak nekünk hasonló témában, nekik szól ez a kis montázs, amiben lerántjuk a leplet T.B.-ről a sportemberről.

Régóta olvasom a blogot, szeretnék egy képet Tébéről, ha lehet félmeztelent.

H. Tiborné - Budapest

Sziasztok!

Nem lehetne hogy legyenek erotikus képek TBről???olyan amin izzad,léciléci

Timi - Zalaegerszeg

Helló. Nekem csak az lenne a kérdésem, hogy a feleségem régóta nyúz, hogy nem lehetne-e neki élőben találkoznia Tévével vagy legalább egy dedikált képet ha küldene neki vagy ha mégsem akkor valami férfias képet ide az internetre olyat ahol látszik az izma.

név és cím a szerkesztőségben

Hali. Tb gyúr tényleg,vagy ez csak duma?

Sanyi - Szolnok

Egy szerencsés olvasót ki is sorsoltunk (bal felső kép), aki a múlt héten együtt edzhetett Bandival, a kép alatt az ő beszámolója olvasható.

Együtt izzadtam Bandival

Mikor értesítettek az Előretoltról, hogy együtt tornázhatok Bandival, a torkomban dobogott a szívem. Nagyon izgultam a találkozás előtt, hogy fogom-e bírni a tréninget de T.B. eszméletlen kedves volt. Pedig eleinte megilletődtem már csak a méretein is - én is magas vagyok 178 cm, de Bandi legalább két méter- de ahogy belelendültünk rögtön elszállt minden gátlásom, és úgy végigtoltuk a kilencven percet, mintha ezer éve ismernénk egymást. Írt nekem egy edzéstervet, és megígérte, hogy egy hónap múlva ismét találkozunk, hogy megbeszéljük a továbbiakat.

Köszönöm a lehetőséget, szuper volt :)

Agnes

pedig nem is vagyok Tszm-en. De nálunk a lakásban is bogáncs terem:

így inkább zenét hallgatok. nyomjátok fel a volument és hallgassátok ti is.

N.H.-né nagyon finom levest főzött, ha kézzel ennék most nyalogatnám az ujjaimat egyfolytában.

Én: Hát, ez isteni volt. Nem hívjuk át Ágit (szomszéd) egy levesre?

Ő :  De, persze!

Én : Berakom neki a mikróba egy percre, hogy meleg legyen mire átér. 

Ő  : Nem tesz rosszat a mikrónak a tejföl?

:D

Imádom, imádom, imádom.

itt a cégnél most az a téma, hogy a management board beijedt az állatvédoktol, hiszen az épületbe az nem jön be, aki nem akar, még szegény recepciós lányok is annyira el lettek dugva a fenomenális epítész által, hogy nincs visszatartó ero. Mármint ami a PETA-s hadakat visszatartaná attól, hogy dobostortát dobjanak a management board arcába. 

És most a fiúk dolga, hogy elorukkoljanak valami fáintos ötlettel, hogy lehetne levédeni az épületet, úgy hogy azért a barátságos, nyitott terek megmaradjanak és a tervezo is beleegyezzen.

A legegyszerubb ötlet, miszerint zárjuk be az ajtókat, és csak az tudjon bejönni, akinek kulcsa van, az nem jó, mert ha a bejárati ajtót z´rjuk be, akkor a sok szerelo, szervizes, ügynök, vendég, szállító, postás, sofor sem tud bejönni, legfeljebb, ha elotte bekopog az ablakon a recepciós lányoknak, ami azért elég vicces.

A második védelmi vonal az emeletek külön bejárata, én kibékülnék vele, ha ezt zárnák be napközbenre, de ez sem jó, mert mi van ha az álnok állatvedo mögöttem sunnyog, és beteszi a lábát a küszöbre, mielott az ajtó becsukódna mögöttem? És ha egy ilyen bejön, akkor beengedi a többieket, és akkor ki tudja, mi fog történni, röpül majd a dobostorta, lendül a festékszóró, jobb nem is belegondolni.

´mondjuk szerintem lehetne valami riasztógomb az ajtó mellett, és ha látom, hogy sunnyog mögöttem a szemét kis állatvedo ,akkor jól megnyomnám, ahelyett, hogy kinyitnám az ajtót. PErsze ez sem jó, mert mi történik, ha megnyomom? Feljön a 40kilós Vera a recepcióról?

Mert ugye, azt mondanom sem kell, az fiúk nem akarnak ide kigyúrt biztonsági szolgálatost, mert akkor feltunobb lenne, hogy milyen kis ványadtak a mieink. Mert hát azok, persze én ezt így is látom, nem kell hozzá ellenpélda.

Aztán volt az az ötlet, hogy a facility manager srácok felszoknának a tetore, ahol be lenne élesítve egy puska, vagy mi (van ennek valami speckó neve, csak a lányagyam nem fogadja be), és nemes egyszeruseggel kilonenek mindenkit, akit nem ismernek, megis az epulet kozelebe mereszkedik. Persze nem biztos, hogy az összes dolgozót fejben tudják tartani, így viszont megoldodna a facility manager másik kruciális problémája, miszerint nem ferünk el az élületben, amibe két éve költöztünk, mert mi kéremszépen egy dinamikusan novekvo ceg vagyunk, dinamikusan fogyó üres irodai helyekkel.

Aztán szóba került még a fémdetektoros kapu, de azzal az a baj, hogy 1., a dobostortát nem szűri ki, 2., ahhoz is kell valami bizttonsági személyzet. Ráadásul tortát / sütit a mieink is hoznak néha be, annak akkor meg kéne valami szűrés vagy valami rövidebb út a hallon keresztül a konyhába.

Aztán az egyik főnök állítolag beleszeretett valami másik cégnél egy forgóajtóba, ami csak egyesével engedi be az embereket, szerintem ugyan ez sem nem oldana meg semmit, de az biztos, hogy nagyon pöpecül nézne ki.

Szóval elég sokféle megoldás született már, leginkább ebéd közben indul be a fantáziánk, de még egy sem lett díjnyertes. Kíváncsi vagyok, hogy fogják majd megoldani, meg arra is, hogy van-e ennek az aggodalomnak bármi valós alapja. Mert ha igen, akkor az nagyon izgi, biztos benne leszünk a hírekben, ha támadást intéznek ellenünk, éreztem én, hogy át kell jönni az alapkutatásból az iparba, mert itt zajlik az élet. Az igazi.