1. Elvesztett bankkártya letiltása     :   10.000 forint.

2. Új bankkártya igénylése              :     5000 forint.

3. Három hónap múlva megtalálni az elveszettnek hitt  bankkártyát, az utcai cipőnkben amit minden nap viselünk :  felbecsülhetetlen.

MAMUSZT A MAMUSZBOLTBÓL !

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
melanittának.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De mamuszt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a mamuszokat
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a melanittának
szomorú az ének:
nincsen mamusza
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"mamuszkát, mamuszkát!" -
egyre csak azt hajtja.

mamuszos Melanitta fusca

A képen TB látható, még eszméleténél, de láthatóan önkívületi állapotban. A tűzoltók kiérkezésekor már eszméletlen volt, ami megnehezítette beemelését a mentőkosárba. (fotó MTI)

N.H.-né aggódó arccal figyeli, ahogy a mentőalakulat levágja TB-t a kötélről.

Szeretem, hogy Táltos Bandival lehet olyan hippisen intézni a dolgokat. Hogy bármikor elmegyunk egy egesznapos kirandulasra mindenfele etel-ital es penz nelkul (na jo, meg baratokkal, meg a baratok VISA-kartyajaval). Es nincs agyonszervezve semmi, megis minden mindig olyan jol sikerul. Szeretem.

Aztan olyan is van, mint most szombaton, hogy elmentunk erre a kirandulasra, amire hagyomanyosan minden evben. Es en a tesomnal aludtam, Bandi meg a baratjanal, es mivel nekem kesobb kellett felkelnem, elmentem a pekhez, vettem kakaóscsigat, kispizzat, sajtos kroászont, zsemlet, mindenbol kettot, csak zsemlebol harmat, hatha Bandi ehesebb. A boltban meg vettem egyesevel csomagolt sajtot, meg kisparadicsomot, meg ropit a többieknek, csokit direkt nem, mert Bandi mindennap edz, aztan vettem multivitamin üditot, amit mindketten szeretunk, meg kulon szensavasat, mert Bandi azt nagyon szereti. Eleg nehez lett a hatizsakom, de gondoltam, majd Bandi ugyis atveszi, mert o egy lovag. Es penzt is vittem, annyit, hogy kettonknek is eleg legyen a drotkotelpalyara meg a hajojegyre.

Aztan felszalltam a HÉV-re, tele volt ismerosokkel es baratokkal, es lehuppantam Bandi mellé, aki a teli hatizsakja felett mosolygott ram, es atnyujtott egy kakaoscsigat. Es mondta, hogy van meg 2, egyem csak nyugodtan, meg van kroászon, meg túróstáska, meg a kedvenc gyömbéres innivalóm, meg multivitaminos uditoital, amit mindketten szeretunk. Es ne aggodjak, ha nincs nalam penz, mert o hozott annyit, ami eleg kettonknek a drotkotelpalyara, meg a hajójegyre. Szeretem.

kép innen

Evek ota figyelem, szoval nem a levegobe beszelek: manapsag olyan nagy divat lett arrol panaszkodni, hogy nincs mar negy evszak, csak tel, meg nyar, gagyisag, szar az egesz, fuj fuj, semmi sem jo.

(az mas kerdes, hogy a legtobb panaszkodo a kisujjat sem mozditja azert, hogy ne legyen globalis felmelegedes. tudom, hogy nem egy/keves emberen mulik, de legalabb a jo szandek meglehetne)

Szoval megy a panaszkodas, en meg direkt figyelem, es olyan szep tavaszaink, oszeink voltak az elmult evekben. Ezt masok hogy nem veszik eszre?

Peldaul most: nincs tul meleg, kicsit esos az ido. ez nem tel, de nem is nyar, kell a kiskabat. A mult honap kb ilyen volt. Fokozatos melegedes, esos, neha viharos. Neha huvosebb, neha naposabb. Eledo termeszet. Csak en latom, hogy hetek ota tavasz van?

Talan nem panaszkodni kene folyton, hanem neha korulnezni, kimenni a parkba, az erdobe, es nem fejet leszegve atrobogni az éven. Es akkor megint lesz 4 evszakunk.

Tegnap voltam üzemorvosi szemvizsgálaton, mindenre max. pontszámot kaptam. Kivéve, hogy kicsit kancsal vagyok, de hát ezt eddig is tudtuk.

Juhizsnál találtam, vajon ki írhatta? Szeretem, hogy az eszperente megoldasokhoz képest nagyon kevés benne az eroltetett fordulat.

"Helgám!

Hazám határait hátrahagyva, három hétig Hegel Henyné honában
Hannoverben, Hamburgban helyettesítettem hivatalos honoráriumért
Hansot és Herbertet.

Hetedikén, hétfőn hárman Hédivel, Hugóval, (holland házaspár) Hágából,
Helsinkibe hajóztunk.

Hédi horgolt, hímzett.

Hugó heverészett, hálóhelyére húzódott, hogy Horatiusnak hódoljon.

Hajósaink hevenyészett hálóval, horoggal hitvány heringet halásztak.

Hajónkat hamarosan hömpölygő hullámok háborították, halászcsónakként
himbálták, hányták Herkulesünket.

Helsinki hídjai, hétemeletes házai, hatalmas hengerműve, hőerőművei
hatásosak.

Harisnyagyárai, húsüzemei hetedhét határban híresek.

Huszonharmadikán hangversenyen Haendel, Haydn, Hubai hegedűversenyét
hallgattuk.

Hébe-hóba hülyéskedtünk, hotelünk halljában huncutkodtunk, hatásos
históriákkal hárijánoskodtunk.

Havazik Helsinkiben.

Hó hull háztetőkre, hidakra, halpiacokra.

Hódprémet, hócipőt, halinacsizmát hordanak.

Hómunkásaik helytállását három havilap hirdeti.

Hanoiból háborús híreket hoznak, heves harcokról, holnapi hidrogénbombákról.

Harctereken háborútól, himlőtől, hastífusztól, hepatitisztől hullanak
hajszolt halandók.

Hőmérőnk higanyszála hajnalban húszig húzódik.

Háromnegyed hétkor hosszan hangzik Helsinki harangszava.

Híva huomenta! (jó reggelt) - Hallani helyenként.

Hotelünk hangulatos, hanem hálószobáink huzatosak, hidegek.

Helységeiben hintaszékek, heverők háziszőttesekkel.

Heveny hörg-huruthoz hamar hozzájutottam, hevertem huzamosan.

Hotelbéli hálótársaink hűvösek hozzánk. Hugó hajnali háromkor horkol,
helytelenkedik, hangulatuk haragosra hanyatlik.

Hideg hétköznapokon, ha hétkor holdfénynél hólabdázunk, hokizunk,
helsinkiek helyeslő huj huj hajráját hallgatjuk.

Hétvégi hóbortunk hógolyózás.

Hokizás helyett hol huszonegyezéssel, hol hubertusz hörpintgetésével
hevülünk, hűségünket holtig halasszuk.

Hédi Helsinki hölgyekkel hímző hobbijának hódol.

Holnapra helikopterrel Hamenlinába hívnak Hejkéék.

Harmincezres helység, hazai Hatvanunkhoz hasonlít.

Hadtörténész haveromnál, Hejkééknél hálok.

Hiába hagytalak Helgám Hegyeshalomnál, harmatarcod, hattyúnyakad,
hollóhajad hazaszólít Hejkéék honából. Hazahív Hungária!

Hosszú hontalanságomból, húsvétra hazaérkezem hozzátok Hevesre.

Hermelinbunda hízelegne hiúságodnak, ha hozzáférhető?

Hajnalkának helyes hósapkát, Hubának hullámvasútat helyeztem
hátizsákomba, Hugónak homokozójátékot, horgászfelszerelést hozok.

Hármótok híján honvágyam hétről-hétre hatalmasodik.

Hiszem, hogy húsvétkor hiánytalanul helyreáll harmónikus házasságunk,
Hevesen, házunkban húsvétolhatunk.
Helsinkiben halak havának huszonhetedikén.


Hű Henriked"

A kedvencem, hogy "Hermelinbunda hízelegne hiúságodnak, ha hozzáférhető?" , meg hogy
"húsvétkor hiánytalanul helyreáll harmónikus házasságunk, hevesen"  :D

Vacsoravendégeket várunk.

es elfelejtettem a naplóból egy csomó apróságot, például hogy a hősi halált halt harangvirágjaink helyébe vettünk két cuki cserepet kövirózsákkal (tudom papa, hogy nálatok lett volna ingyen is, csak ezek olyan kis helyesek voltak!), remélem, ezek túlélnek minket (vagyis a gondoskodásunkat).

Aztán délután olvasgattam a kölcsönkapott feng shui könyvet, és az volt benne, hogy szúrós növényt semmi esetre se rakjunk a szerelem, házasság sarokba, persze mit gondoltok, hol van a konyhaablak? rohantam megsimogatni a kövirózsákat, hát, mondjuk nem kaktuszok, de azért tövise van az egyik félének, szőre meg a másiknak. mondjuk az elég puha.

Szóval ha mostanában megbomolna a helyőrség harmóniája, akkor tudjátok, miért. Addig meg élvezzük a zöldet. :)

És annyi elonye már volt a könyvnek, hogy vegso elhatarozasra jutottam az eloszobat tekintve - a lomtalanitas nem tur további halasztast. 

kép a tuja.hu-ról

aztán nehogy olyanokat írogassatok itt nekem, hogy persze, ha hiszek benne, akkor azért fog megromlani itt bármi is. Max a lekvár a hutoben.

én nem vagyok gourmet, de ez szerencsére senkit sem zavar. A Botanikus kertben nekem a biokenyer helyett egy jo nagy karéj fehér kenyér hiányzott, fehér zsírral, hagymával, sóval. Ahogy Bandi képén, kábé.

Szóval kedves naplóm, megint annyi minden történik, észre se veszem, hogy telik meg minden nap valami jóval. Szombaton reggel mondjuk még elég morcos voltam, kicsit azért , mert Bandi, ha nyolckor kell kellnie, akkor negyed héttol 15 percenként csengetteti a szundimódot, amire én is felébredek, és olyan hülyeségeken agyalok, mint munkám. Pedig elotte vámpírosat álmodtam. (na jó, nem volt az se túl jó). Szóval megvolt az alaphangulat, de azért bementem a Mariahildferre egy kis boltterápiára, és kiderült a varrógéprol, amit kinéztem, hogy mégse 150, hanem 250 euro. Van masik helyes (brother) viszont 200 euroért, ami már akkor majdnem annyi, mint a budapesti esélyes (elna) 64.000.-ért.

Olvasói körkérdés: melyik termék éri meg jobban az árát, a brother vagy az elna? vagy egyik sem, és inkább keressek egy olcsóbb használt gépet?

(mindkét kinézett gép egyébként ugyanannyit tud kb: úgy 6-8 féle öltést, gomblyukazást (az elna egylépésben), rugalmas öltéseket, öltéshossz szabályozót, hátrafelémenést, mindketto átviszi a farmert, bőrt többlrétegben, asszem ennél többre soha nem lesz szükségem.

Szóval közben felhívott az Anyecska, hogy találkozzunk, és akkor egy darabig együtt nézelodtunk a boltokban. Aztán el kellett mennie, olyan vicces, mert azt hiszem, magamnak leginkább egyedül tudok vásárolni, és mivel ez volt a cél, kicsit (tényleg csak picit) bosszantott, hogy talalkozunk, de közben jókat nevetgéltünk, és mikor elment, már hülyén éreztem magam, hogy egyedül vásárolok. Sokkal szomorúbb volt úgy. Mondjuk ez nem akadályozott meg abban, hogy vegyek magamnak egy nadrágot, egy szoknyát, egy felsot, fonalakat a takarómhoz, meg egy egyéb apróságokat.

Aztán hazaszaladtam, ettem lencsefőzeléket (a csaladtagjaim most felkapják a fejüket), amit én főztem még pénteken (a családtagjaimnak most leesik az álla), naaaagyon finom volt, az új kuktámban készült (és megint kiderült, hogy a karácsonyi angyalkáknak több esze van, mint nekem - vagy csak előrelátóbbak) és karalébé is volt benne. Összepakoltam egy dobozba Táltos Bandinak, aki reggel óta próbált, aztán elrohantam a Musikvereinba, mert kiderült, hogy kicsit hamarabb kezdődik a Carmina burana főpróbája, mint gondoltuk. De szerencsére mindenki odaért időben, jöttek az Anyecskáék is, meg az Emmáék (a kanadai horgolós, ha valaki nem követné a társasági életemet) és olyan széééép volt! èn azt hiszem, még sosem hallottam élőben a Carmina buranát, úgy, hogy nem kell folyton lehalkítgatni, mert átkopog a szomszéd.

Aztán összehoztam Anyecskát Emmával, mert utóbbi hegedülni szeretne tanulni, az előbbi meg pont azt tanít, odaadtam TB-nek a csomagolt ebédet, és hazamentem a gukkerért, mert egy órával később a Teather an der Wienben volt Bandinak másik főpróbája (A buvös vadász). Anyecska is velemjött, aminek megint rohanás lett a vége, mert ittunk egy teát, meg mutattam neki horgolós trükköket, meg beszélgettünk kicsit.

A színházban aztán Delphinnel találkoztam (francia, horgolós, icll-es kolléga), mert én nem csak a magam, hanem a többiek életét is kiválóan meg tudom szervezni :) és megnéztük a Bandit, hogy játszik, és meghallgattuk, hogy énekel, jó kis rendezés volt, szeretem, hogy mostanában komolyan veszik az operarendezést, hogy az szinte már színház. ès a zene is könnyed volt, MAxról és Agatháról, a hősszerelmes párocskáról ugyanez már nem volt elmondható, de legalább termetben összeillettek. Agatha nagynénje pl. kb 50 kiló volt, testhez álló kiskosztümben hosszú combokkal, szőke hajjal és babapofival, nem volt a legszerencsésebb a fodros köntösökbe bújtatott ducika Agathával.

Nagyon jó jelenetek voltak benne, előadás után beültünk egy bárba, és D-vel együtt elmeséltük Bandinak, miből marad ki, ha a színpad mögött énekel.

Vasárnap ehhez képest pihenonap volt, sétálgattunk a Botanikus kertben, én dolgoztam egy picit, Bandi Carmina buranat énekelt megint. ùgy volt, hogy Anyecskáék átjönnek vacsorázni, de aztán mégsem, szóval horgolgattam.

Hetfőn munka után meg Tietáékkal (mennyi név!) üldögéltem a Museums Quartierben, Bandinak Buvos vadász premierje volt, későn jött. Az MQ-ban iszogattunk (én forró csokit, különben is, biciklivel voltam) meg törtük a tszm-i diót, ami vittem, nevetgéltünk, dumáltunk. A napfényes délutánból igazi szezonnyitós, kicsit huvosebb este lett, lassan tényleg itt a tavasz.

Ínyenc vagyok. Eddig azt hittem, nem de ma kiderült, hogy igen.

Elmentünk sétálni kicsit a napsütésbe és ettünk ilyen virággal díszített bonbonokat.

De nem ez volt a legjobb része nekem, hanem lehetett kapni lakókocsiból árult zsíroskenyeret.

Sokféle feltét volt de én megláttam egy idős néni kezében egy olyan kenyeret, amin barnás, átlátszó, kocsonyaszerű valami volt. (Kicsit úgy nézett ki mintha valamilyen jus (zsü) lett volna.)

És direkt megkérdeztem tőle, hogy milyen kenyeret eszik, mert nekem pontosan olyan kellett, és szegény rosszatt mondott, én meg pont azt kértem amit mondott és persze nem olyat kaptam mint az övé volt. Visszamentem és elmagyaráztam, hogy hogy is néz ki amit szeretnék, erre az asszonyság elővett egy kis üvegcsét és abból kent a zsírra egy kicsit abból a zselé állagú pecsenyezsírból.

Miközben ettük a kenyereket mondtam, N.H.-nének, hogy nyugodtan megeheti a felét, nekem egy harapás is elég lett volna. Erre azt mondta:

- Látod ezért vagy te igazi gourmet. Képes vagy kiadni egy csomó pénzt egy szelet zsíroskenyérért, aztán ha nem pont olyan lesz mint amire vágytál veszel egy másikat és elég belőle egyetlen harapás, csak hogy érezd azt az ízt amit elképzeltél.

Szerintem ez csodaszép. :)

Gourmet vagyok.

Hm.

Sokáig húztam-halasztottam ezt a bejegyzést, mert nem akartam semmi rosszat írni a Costesről viszont sok szempontból csalódás volt.

kép: http://www.diningguide.hu

Aki látta a Lecsó című rajzfilmet érteni fogja mire gondoltam, aki nem az nézze meg kedvenc részemet.

Remélem nem baj, hogy nem magyarul van (nem találtam meg) a lényeg nyilvánvaló. Mivel én két héten keresztül arra treníroztam magam, hogy a könnyeimet fogom törölgetni minden fogás között, elkerülhetetlen volt, hogy sírás csalódás legyen a vége.

(Grillezett zöldségekből készült erőleves)

A vágyaimba nem fért bele, hogy a levesbe belepottyanjon egy kis csonthártya amire ráharapva azt hittem letört a fogamból egy darab, vagy hogy a libamájban maradthat egy kis érdarab (ín? Fogalmam sincs, egy kis damilszerű vékony szál amit utálok elrágni/elvágni). Ezek előfordulhatnak amúgy, csak nem az én fejemben elképzelt varázslatos ebéd közben. Most nem alszom majd nyugodtan, mert azon fogok gondolkodni álmatlan perceimben, hogy talán egy másik, két vagy háromcsillagos helyen, olyanok lennének-e az ételek mint ahogy megálmodtam?

Kétlem. Olyan magasra tettem a lécet, hogy lehetetlen volt átvinni.

(Szerencse, hogy nem vagyok híres blogger, különben most százával érkeznének a kommentek, hogy Afrikában éheznek, én meg ilyen *********-on kesergek miközben válság van. ***** anyját az ilyeneknek.)

Semmi sem volt tökéletes? De!

A séf ajándékba küldött kókuszhabja tökéletes volt. Nem álomszerű, de száz pontból száz. Minden benne volt amit imádok a kókuszban. Nem volt édes, nem volt tolakodó, hanem könnyed, légies és visszafogott. Ahogy az édent elképzelik egy Bounty reklámban.

Még valami.

„Mur/oise”–Csokoládédesszert málnás piquillo paprikafagylalttal

Ezt minden embernek meg kellene kóstolnia, aki szereti a csokit vagy a málnát vagy az aranyat. :)

Életem legfinomabb fagylaltja volt, és ha egy hangyányival paprikásabb lett volna, simán megérdemelné a száz pontot, de így meg kell elégednie a kilencvenkilenccel.

Kár, hogy nem lehet(?) bemenni egy ilyen helyre, és rendelni csak egy desszertet. Hetente biztosan élnék vele.

Aki szereti a súlyos ezüstöt a szájában, a dizájnos bútorokat, a különleges ízeket, vagy csak egy nagyon fontos vendégének szeretné megmutatni, hogy Budapesten is lehet világszínvonalú étteremben ebédelni, annak bátran ajánlom a helyet. A többiek meg ne érezzék cikinek nem végigenni az étlapot, hanem rendeljenek egy bármilyen levest, aztán kérjenek csak egy desszertet. Paprikásmálnásfagyis-csokisat például, mert azt egyszerűen muszáj.

Vagy egy éve olvasom a Scientia Sacrát Hamvastól. Tudom, hogy nem trendi, meg modoros, de nekem akkor is tetszik, és mindig kísértésbe esem, hogy elkezdjek kiírni mondatokat belole. Eddig ellenálltam.

Viszont a tegnap olvasott rész olyan szépen összecseng a libikókás bejegyzéssel (annak is a kiborulós részével), meg azokkal a dolgokkal, amik mostanában foglalkoztatnak, hogy most muszáj idézni.

Az individuáció tulajdonképpen nem egyéb, mint hogy: az embernek sok időre van szüksége. Annyira, hogy bármennyi fölött rendelkezzék is, mindig kevés, s ez mindig "idő előtt" elfogy. A beavatás az időt meghosszabítja, a léleknek megmutatja, hogy lénye időfölötti, örök és halhatatlan. E pillanattól kezdve a lélek nem fullad ki abban a reménytelen sietségben, hogy önmagát utolérje. Nem áll többé az egy helyben sietés szörnyu állapotában. Tudja, hogy nem késhet el és nem késett el.

Tudom, hogy újra el kéne olvasnom, de nincs az Alice Csodaországban is valami egy helyben siető királynő? Még Szathmáry Eörs említette a Bevezetés a biológiába órán, és akárhogy töröm a fejem, nem emlékszem, milyen kontextusban.

Onnan tudom, hogy tavasz van, és nem ősz, hogy reggel a pocsolyában úgy 20 gilisztát számoltam össze. A villamosmegállóban meg további negyvenet. Valaki kér egy kis mászburgert?

Nem feltetlenul mondanam, hogy a kedvenc jatekom volt, de ketsegtelenul jo moka. mondjuk neha kicsit unalmas volt.

Szabalyos idokozonkent kiborulok, mondjuk ugy ket-harom hetente. Ez nem mindig derul ki a blogbol, csak ha nagyon kiborulok, mint az megtortent a mult heten. A tobbirol jobbara csak TB tud, meg nehany eppen a kozvetlen kozelemben tartozkodo. Ilyenkor borzasztoan sötéten latom a jovot, nincs kiut, vagyis mostmar nincs, bezzeg ha kicsit hamarabb osszekaptam volna magam, megvaltozom, megteszem, meglépem, megcsinalom, stb. Mostmar kesz, vege, mindent elrontottam a kronikus lustasagommal, soha tobbet nem lesz jo, es ezert csakis magamat okolhatom. (ez a legrosszabb resze, hogy megcsak nem is foghatom masra)

Aztan ugy kb 1-2 nap utan, miutan kibogtem magam, kezdem kicsit derulatobban szemlelni a dolgokat. Ha most osszekapom magam, meg lehet belolem ember. Meg vihetem valamire. Meg nem kell mindenrol lemondanom, es elasnom magam egy fenyoerdoben. Meg fiatal vagyok, meg szep vagyok, meg nincs minden veszve. Ez a fogadkozasok ideje: mostantol kemenyen, odafigyelve, celtudatosan. Mindent a maga idejeben, nem masnapra halasztgatva, nem ellógva, nincs elblicceles, nincs keson kelés. Szabalyok vannak, rend, es tisztasag, mind kint és bent. Optimista vagyok, tele energiaval, mosolygok az utcan, es lenduletesen lepek. Minden rendben lesz.

Aztan meg eltelik 1-2 nap. A minden rendben lesz erzes egyre erosodik, ezzel forditottan aranyosan csokken a lendulet a jarasomban. Mosolygok es jol erzem magam a boromben, hiszen valahogy biztos lesz, meghozza a legjobban, pont ugy, ahogy nekem arra szuksegem lesz. A szabalyokat puhitom, a hatarozott célok kissé elmosodnak a fejemben. Boldog vagyok, hiszen mi bajom eshet?

Boritekolom a kovetkezo kiborulast mondjuk ugy két, két és fél hét múlva.

Addig meg jól érzem magam.

No komment.

...hazamennék, de tudom, hogy az sem segítene.

Rohadtul Eléggé magam alatt vagyok.

Tegnap szépnevu jour fixe-em volt a fonokommel, es beszelgettunk: annyira kevés eredményem van, hogy szerinte nem lesz ebbol PhD jovo tavaszig. Marpedig én nem akarok még egy évet ezzel tolteni. Nem, nem, nem. NEM. Elegem van, ki akarok szallni, abbahagyni, elmenni, hátra se nézni. Se motivációm, se tehetségem, se szerencsém, dühös vagyok, csalódott vagyok, fáradt vagyok.

Utálom, ha az alagút végén látott fényrol kiderül, hogy csak egy kislámpa.

update-eltem az elozo bejegyzest, ha valaki mar olvasta volna, most olvassa újra. Mert olyan bena vagyok, hogy majdnem kihagytam a kötelezo koroket :)

Valahogy ugy kepzeltem egyebkent ezt a meglepetes-utazast Velencébe, minden szerelmesek paradicsomaba, hogy majd kez a kezben andalgunk a csatornák partján, nagyokat beszelgetunk, verseket olvasunk fel egymasnak, a gondolások énekét hallgatjuk, kavezokban ucsorgunk pizzat es spagettit eszegetunk, TB a Rialto tetejen megkeri a kezem, szoval tudjatok, ahogy azt az ember elkepzeli.

Szóval voltunk Velencében két napot, igazi kikapcsolódás volt, sétáltunk, egész nap beszélgettünk, volt mindenre ido. ètteremben ebédeltünk, parki padon uzsonnáztunk, forró csokit ittunk, míg elállt az eso és szóba elegyedtünk a hajón a helyiekkel. Nem fényképeztünk, mert legjobb baratunk a google, és neki már minden képe megvan. ès különben sem volt rá idonk, mert egymással voltunk elfoglalva. Szinte pont, ahogy elképzeltem (ld fent), csak a Rialtós epizód lett már megint kihagyva.

Aztán Budapesten elmentünk a Costesba, hogy együnk egy Michelin-csillagot, Táltos Bandi nagylelku vendéglátónk volt, anyukájának és nekem. 3 órán keresztül csak ültünk az asztalnál, jókat beszélgetünk, és élveztük az elénk kerülo ételkölteményeket. De errol majd TB ír bovebben, mert o meg jegyzeteket is készített evés közben. Azt hiszem, nem vagyok egy nagy gourmet, nem csinálok az evésbol nagy faksznit, de ez egy élmény volt. ès még nevelt is rajtam: megkóstoltam a borjúmirigyet, es ÍZLETT, megkostoltam egy csomó gombát, és ÍZLETT, véresen ettem a kacsahúst, és ÍZLETT. Ilyenek. (De nem leszek visszatéro vendeg, mert olyan frenetikus hatással egyik fogás sem volt rám, hogy ilyet muszaj megegyszer ennem, mert aaaannnnnyira finom.)

Jódolgom van TB mellett, tagadhatatlan.

Utána én kiszaladtam a Keletibe, hogy elcsípjek egy Gyorbe tarto vonatot (szerencsere gyakran ment, mert az egyik pont az orrom elott...), mikor beléptem a csarnokba, egy pillanatra azert megalltam gondolkodni, hogy akkor most hova is szeretnék menni. Bécs, Budapest vagy Gyor, Gyula, egyátalán, milyen nap van ma?

èrtem jottek, igy nem kellett buszoznom, es Tszm-en is ugy orultek nekem. Ezt szeretem. Mikor nagy nevetes van, meg viccelodes, meg enekles, meg játék és móka és kacagás, és aztán csak ulunk a tuz mellett és en horgolok, Vackor meg babát varr.

Vasárnap Bandi is lejott, mostanaban olyan jok a csaladi hetvegek, talan mert a gyerekekkel is azt lehet mar jatszani, amit egymassal is jatszanank (na jo, a nagyobbakkal), meg mert mostanaban kicsit mintha felszabadultabbak lennénk. Nem mindig, de amikor igen, akkor sokszorosan elvezzuk. Reggel pizsamában, retiküllel bolyongtam a kertben, hatamon egy takaro, mert hideg volt. Azon gondolkodtam, ha Nyúl lennek, hová kotlanám ki az ajándékot. Meg segitettem a többi Nyúlnak, szintén pizsamában. Aztán beültünk a szulok ágyába, mi, Nyulak, es szórakoztattuk oket, meg sutiztunk, és az öregNyulak kávét is ittak. Aztán felkeltek a kisebb nyulak rokonok, és akkor megint ki kellett menni a hidegbe (pizsi, takaró), hogy megnezzuk, megtalaljak-e a húsvéti meglepetést. Megtalálták. Aztán jobbára ettünk, meg játszottunk, én horgoltam, olavstak, ilyesmik. Aztan este hazakuldtuk a romlatlan ifjusagot, és beüzemeltük mami vizipipajat. Meg South Parkot neztunk. aztan mar olyan faradtak voltunk, hogy csak bedoltunk az agyba.  

Hetfon meg esett az eso, ami papa szerint jó a földeknek, még a horgolt takaróm is hogy megnott tole. Már nagyon szép, majd teszek be róla fotót.

De hová is akartam kilyukadni? Ja, igen, szóval Bandival nézegettünk régi fényképeket, és vizuálisan erosen emlékeztetve lettem, milyen vékony voltam én régen. szóval a közeli cél most, hogy kényelmesen beleférjek a 36-os Tally Weijl Totally Sexy farmerembe, ami az üzletben még jó volt rám (2 éve). Ma is azt vettem fel, hogy minden kényelmetlen lépésnél figyelmeztessen és motiváljon. Hogy mostantól két hétig mindennap járjak kondiba, hogy meglegyen a kezdo lökés. Nyárra szép leszek, majd meglátjátok.

Angolból csak alapfokon jártas olvasóink kedvéért, közlöm a levél nyers fordítását:

(Ez NEM irodalmi fordítás, én a South Parkból tanultam angolul.)

A múltkor kaptam egy emailt valakitol, aki nemreg meg a cegnel dolgozott, de soha nem beszeltunk egy szót sem (szerencsére).

hát, akkor lássuk, mit sikerult a listából tejesítenem. Mert az igazi listaírok kipipálnak és összegeznek, majd újra listáznak, nem tudtátok?

- van egy rég megígért horgolt hajpánt, aminek már csak kevés kéne, hogy befejezzem

Kipipálva! (ld. na'vi hajpánt)

- van egy rég elkezdett horgolt bikinim, jó lenne tovább haladni vele (bár a napfürdőzéshez még kell vagy másfél-két hónap)

hát, ezt most hanyagoltam, de annyira nem bánom

- vettem fonalat egy új, nagy projecthez, szeretném elkezdeni, hogy lássam, érdemes-e

Érdemes! :) egy új takaróról van szó, majd mutatok képeket, nagy, kék és meleg lesz, valami nagy kék és hideg ihlette (tenger). nagyon odavagyok érte, alig tudom letenni, folyton horgolnom kell. Szerencsere TB nagy fürdés-rajongó, ilyenkor beveszem magam en is a furdoszobaba, Bandi aztatja magat, en horgolok, dumalunk. Es kb fel soronkent az orra ala nyomom, es akkor lelkendeznie kell.

- ha TB időben végez szombaton, kicsit kéne vásárolgatni, mert a farmernadrág-megmentőakcióm nem volt olyan sikeres

Kipipálva! szuper nacit találtunk TB-nek, ideje volt, nagyon örülök. Nagyon fess benne :)

- sütit sütni, mert szombat este kisebb házibuliba megyünk (amolyan társasozós, horgolós, röhögcsélősbe)

Megsütöttem a sütit, és naaagyon finom lett, ebből a típusból a legfinomabb eddig (TB szerint), de sajnos borzalmasan katasztrofálisan nézett ki, úgyhogy valami mást vittünk a buliba :) ami egyébként nagyon jól sikerült, rég nevettem ennyit, ráadásul új lányokat fertőztem meg a fonalitisszel. Persze egyátalán nem, de kicsit nevettünk, hogy milyen régimódi összejövetel, a férfiak elvonultak szivarozni és kártyázni, a hölgyek meg ültek a díványon, kézimunkáztak és csevegtek. Vagyis kicsit igaz, csak a fiúk pl nem kártyáztak, hanem a számítógépen játszottak, meg volt még pár ilyen kis különbség elrejtve a szövegben. Aztán mikor mi lányok úgy gondoltuk, hogy mostmár foglalkozhatnának velünk is, elbújtunk a függöny mögött (az ablakpárkányon állva, szóval nem látszott ki alul a lábunk), és hívogatni kezdtük a fiúk mobilját. Bejött ND, és keresni kezdett minket, majd hívta az erősítést. Én majd leestem a párkányról, nehéz volt nem nevetni a tanácstalanságukon. Beneztek a szonyeg ala is, hatha ott vagyunk. Gondolom a szamitogep utan nehez volt visszatalalni a valosagba :)

- ennivalót vásárolni, és MEGFŐZNI (ez gondolom csak nálam kerül fel tényleg az elintézendők listájára. Ami másnál természetes, az nálam legyőzendő feladat. Pedig csak rakottkrumplit tervezek, céklával.

na, hat ez kimaradt, de helyette voltam kondiban. Biciklivel! Azota mondjuk eleg korrekt kis izomlazam van, mert ugye kondiban is regen voltam, de a biciklim sem lett a télen önhajtós. Ráadasul odafele kellemes lejtmenet, ami visszafele a Himalajanak tunik neha. Utana megerdemeltem egy forró furdot, szív alaku szappannal:

- tojásfestés!! remélem, belefér az időbe, annyi ötletem lenne! (hülyeség egyébként, a szezonális dekorációt az év különböző szakaszaiban kéne elkészíteni, és aztán csak előhúzni a megfelelő időben a dobozból, mint bűvészkalapból a kisnyulat)

en egy nagyon rendes nagyneni vagyok, aki majd vasarnap az unokahugaval egyutt fog tojast festeni (ööö, ne abranditsatok ki, hogy nem talalkozunk meg vasarnap!)

- van egyébként pár húsvéti cucc, de némi renoválásra szorulnak

meg mindig szorulnak. majd jovore. De azert nem maradunk tavaszihangulat nelkul:

- feltölteni a fényképeket a laptopomra, és végre megírni néhány elmaradt bejegyzést

Kepek feltoltve, bejegyzesek folyamatban... reszleges eredmeny, de jobb, mint a semmi.

- TB rágja a fülem, hogy unalmas a blog külcsínye, de már elfelejtettem azt a keveset is fotosoppul, amit eddig tudtam, szóval ez sem egy tízperces project

Haat, ez is marad valami masik hetvegere... esetleg ha Bandi eldugja a horgolotuimet, akkor nagyobb ra az esely, hogy egy szimpla delutan is foglalkozzak vele.

- befejezni az előadásomat hétfőre (para a köbön)

Ez vicces volt, vasarnap delelott nagy lelkesen (nem) elovettem a pendrive-ot, hogy akkor en most itt eloadast csinalok, es akkor rajottem, hogy otthon (most) nincs power pointunk. Igy saaaaaaaajnos nem tudtam befejezni a cuccot, viszont ettol kezdve nem is aggodtam. Bementem viszont hetfon fel hetkor a dolgozoba, es befejeztem ott. Es bar mindent vartam, csak ezt nem, megis szuperul sikerult az egesz. Csak a nagy nagyfonok volt, a masik nem tudott eljonni, es majdnem egy orat beszeltem a semmirol , amit minden (mind a harom) resztvevo nagyon elvezett. De tenyleg, meg is dicsertek utana. Azert nem szandekozom ebbol rendszert csinalni.

- téli dzsekiket kimosni (az enyémet meg is kell varrni - és ha már előveszem a tűt és a cérnát, akkor lenne egy himbálózó gomb is, amit kezelésbe kell vennem)

haat, elovettem a dzsekit. meg odakeszitettem melle a nadragot, amin a gomb himbalozik.

tegnap egyebkent egy kis bolt-terapiara volt szuksegem. Ilyen esetekben a SEWA a legjobb megoldas, mert 1-2 euroert szuper szines kis dolgokat lehet kapni, kielegul a vasarlasi laz, es nem is koltok sokat. Van ilyen bolt a Mariahilferen, altalaban odamegyek, de most nem akartam olyan sokat biciklizni (ld fent az izomlazrol szolo reszt), ugy dontottem tehat, hogy a Favoritenre megyek, ami tolunk kb ket villamosmegallo. Csak sajnos kozbe esik a Südbahnhof, vagyis a Südbahnhof hult helye, ledozeroltak ugyanis, csak egy nagy porfelho kavarog a helyen. Mondjak a helyi oregek, hogy holdvilagos ejszakakon a porfelho egy nagy epuletnek tunik, es ilyenkor vonatok kattogasat is hallani velik, de en hiszem, ha latom.

Es persze nem ugy alakitottak ki az egesz epitkezesi teruletet, hogy legalabb minimalisan jo legyen a jarokeloknek, igy elegge megszenvedtem az utat. Es melegem is lett, ezert levettem a pulcsimat, es raraktam az egyebkent mar tele levo csomagtartomra (a taskammal meg a dzsekimmel volt tele, mert reggel meg hideg volt). Es egyszer csak azt vettem eszre, hogy nem tudom tekerni a bicikllit. Mert a csori puloverem leesett, es feltekeredett a hatso kerekre. Ami persze szetszaggatta, meg osszeolajozta. Egy oreg bacsika segitett kiszedni, ketten is alig birtuk, ugy beszorult, beakadt, betekeredett. Utalom az ilyesmit. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ez a delutan mar nem sikerulhet jol, nem is kene elmennem a boltig, ez egy jel, hogy jobb volna hazamenni, befekudni az agyba, fejemre huzni a takarot, es megvarni, mig elmulik a rossz.

de aztan csak elmentem, es banatomban vettem egy viragos talcat:

meg nemi fonalat. es rajottem, hogy a SEWAban nezelodni Taltos Bandival szeretek, egyedül nem olyan jo. Es kozben azt is kitalaltam, hogy milyen jo, hogy legalabb nem kell megvarrnom a pulcsimat. Mert ez nem olyan kis, javithato szakadas. Es hogy vegre kiprobalhatom akkor, hogy lehet ruhabol fonalat csinalni (t-shirt yarn neven fut az interneten) - mert olyan szep szine volt annak a pulovernek.

Otthon takaritas helyett a takaron dolgoztam, mar vagy 10 centis. eljutott abba a fazisba, amikor mar nem tudnam megallapitani, hogy tenyleg jol nez-e ki, mert en annyira vakon elfogult vagyok, hogy tetszik minden sora. Kicsit kezdek egyebkent befordulni a horgolasba, nem is tudom, mikor torolgettem utaljara port, es mintha mostanaban sorozatban Bandi csinalna a vacsorakat. Szoljatok ram.

hogy én nagyon hálás vagyok a cégnek, hogy kifizette ezt az izraeli kiruccanást. Mert persze a konferencia is érdekes volt, meg hasznos, de ilyet Bécsben is lehet hallani, meg Budapesten is, és akkor még a saját ágyamban is alhatok (utóbbi esetben meg valamelyik rokonoméban). Nagyon szép hely, mindenképpen szeretnék visszamenni valami körutazásféleségre. Jó volt, hogy pont előtte olvastam a Daniel Stein, tolmács-ot, mert bár ifjabb koromban elég sok jiddis irodalmat olvastam, ez valahogy aktuálisabbank tűnt.

Az viszont biztos, hogy nem szeretnék ott lakni, kicsit sok az egy főre jutó géppuska.

A konferencián kétféle vendég volt. Az egyik, a zsidók, akik a világ valami más tájékán kutatnak, és egyértelmű volt, hogy jönnek, egyébként is a Holt-tengerhez járnak nyaralni, a másik, a nem-zsidók, akik soha nem voltak még ott, de kíváncsiak voltak. Két csoport maradt otthon, az egyik félelemből, a másik azért, mert nem ért egyet Izrael politikájával. Ami egyébként soha ki nem merülő vitatémát adott a résztvevőknek, persze megoldást senki sem tudott, de azért érdekes róla elmélkedni.

Ez itt Tel Aviv látképe a szobámból, ami ugye, mint tudjuk, nem a tengerre nézett. Kétemeletes kis házacskék váltakoztak random a felhőkarcolókkal, vicces. Itt egyébkét sokkal nagyobb városnak néz ki, mint amilyen. Es nem olyan komoly hely, mint Jeruzsalem, Brooklynban tobb ortodoxot latni, mint itt. Inkabb olyan hippisen fiatalos, lepukkant kis bárok a tengerparton, rengeteg kisse hontalannak tuno fiatallal.

Altalaban nem en vagyok a szakmai beszelgetesek fo hangadoja, es orultem, ha kicsit masrol van szo. Egy vacsora alkalmabol pedig egeszen elkapraztattam egy ausztral fickot azzal, hogy en ismerem Janelle McCulloch-ot (köszönöm, missMarple!) meg egy csomo mas konyvet, amit felhozott a beszelgetes soran, oda-vissza volt tole, hogy valaki ismer egy aussie irot. Az asztaltarsasag meg csak nezett, az egyik nagyfonok-fele epp akkor fejtette ki, hogy o mar nem olvas, mert elfarasztjak az emailek meg jelentesek meg mindenfele mas szovegek. Utana kicsit visszakozott.

Az ausztral aztan meg eloadta, hogy a londoni hazaban meg az amszterdami lakasaban, meg az ausztral birtokan milyen, es ezernyolcszaz hanyban keszult zongora van (van ezeknek a gyogyszercegeknek penzuk), nekem meg van egy hegedum 1907-bol, az szamit? kerdeztem, es nevettek a tobbiek, kicsit fura volt, hogy igy felvag, de lehet, hogy 60 evesen en is erre vagnek fel, ha a hazaim meg a zongoraim melle nem tudnek legalabb egy sajat gyereket felmutatni.

Ez meg itt Jaffa látképe, kisétáltunk egyik este, hangulatos volt, és vicces volt látni a város történetét bemutató táblán, hogy 1800-1600 körül kezdődött.

Krisztus előtt.

 Nagyon segítőkész volt mindenki, de nem olyan arabosan, tolakodóan, hanem egyszerre szívélyesen és európaiasan (ööö, ez kizárja egymást?) abból sem volt balhé, ha nem adtunk borravalót, pedig egyértelmű volt, hogy arra hajtanak.

A legviccesebb az egész keleties hangulatban, hogy rengetegen jártak biciklivel munkába, ide-oda. Az annyira nyugati volt, annyira más, mint amit varnal.

 Egy nap atruccantunk Jeruzsalembe, eleg egyiptomi volt a szervezes (csak lazan), ami neha kicsit sok volt, de osszesegeben elveztuk. Nem volt akkora flash a varos, amennyire keszultunk ra, de jo, hogy megneztuk. Meg a falakat is menetkozben a palesztin teruletek korul, ami moge vissza kell erniuk minden este, tiszta getto, persze tudom en, hogy miert, de valahogy akkor is megdobbento, es nem tunik a legjobb megoldasnak. Igen, tudom, Ausztriabol konnyu velemenyt mondani. Nehez píszínek maradni, es bevallom, neha provokaltuk az idegenvezetonket, aki viszont gyakorlottan elengedett mindenfele kellemetlen kerdest a fule mellett.

A Szent Sir, meg az ilyen zarandokhelyek egyebkent inkabb nevetsegesek (nem akarok senkit megbantani a hiteben), de eleg vicces, mikor mutatnak egy darab kovet, hogy erre fektettek Jezust, mikor levettek a keresztrol. Aha. Es persze mindenzt hatalmas tomegben, rengeteg a turista, akik neylonszatyorban hozzak a kis motyoikat, es a szent helyek felé tartjak. Talan hogy megteljen energiaval?

Kb mindenhol az utcan, vagy csaladi (lepukkant) kisvendeglokben ettunk, nagyon finomakat. Kicsit talan tul sokat, amikor ugy ultunk be valahova, hogy jajj, csak egy kis salatat, mert napok ota zabalunk, akkor is megraktak az asztalt pitaval, humusszal, rengeteg zoldseggel, grillhusokkal.

A hotel meg sokkal jobban is nezett ki, mint a kepen, amit TB betett, es lathatolag az ortodox fiatalok/hazasulandok randi-helye volt. Minden este parok tucatjai beszelgettek megilletodve a barban, tisztes tavolsagban ulve egymastol, fekete ruhaban. A Géplánnyal volt alkalmunk megfigyelni a  dolgok alakulasat, izgultunk, ha a lany unatkozott, pedig mennyire igyekezett az a fiu, es nezd, meg egesz jol is nez ki, ahhoz a voros szakallashoz kepest aztan plane, es fellelegeztunk, ha egy lany vegul elmosolyodott. Utalnam, ha rosszul sikerulne a hazassaguk. Mondjuk volt olyan is, ahol a fiu mintha elaludt volna par percre, de a lany turelmesen nezegette a hotel dekoraciojat, amig a masik fel nem ebredt. Persze az is lehet, hogy a fiu csak imadkozott, onnan, ahol mi ultunk, ez nem latszott tul jol. Kivancsi vagyok, hogy mennek haza ezutan, hiszen gondolom a fiu nem viheti haza a lanyt, vajon a hotel elott vartak a szulok? vagy a baty?

PEACE és machine gun.

Hazafele 2 es fel oraval hamarabb kint kellett lenni a repteren, es azt hittuk, halalra fogjuk unni magunkat, de legalabbis a fonok neni meg a Geplany befejezik cikkuk irasat. De nem unatkoztunk egyatalan, mert rengeteg problema volt velunk, valamiert gyanusnak tuntunk, foleg a fonok neni meg en, mindketten magyarok. Otpercenkent allitottak ki minket a sorbol, hogy ujra es ujra feltegyek ugyanazokat a kerdeseket (mikor volt Egyipotmban? kivel volt ott? hogy hivjak? tud arabul? a baratja tud arabul? van ott baratjuk? ismerosuk? hogy hivtak a hotelt, ahol voltak egyipotmban? miert jott izraelbe? hol volt? mennyi ideig? kapott valakitol ajandekot? mi az on neve? tudja, honnan szarmazik a neve? hogy hivjak a batyjait? ok tudnak-e arabul? ) mondjuk en nem bantam, szeretem, ha foglalkoznak velem. Egyszer jottem kicsit zavarba, mikor rajottem, hogy a taskamban van a fonokom konferencias taskaja is, es abban egy ajandek taska, amit egy fulop-szigeteki ismerosetol kapott ajandekba, es termeszetesen elfelejtette emliteni, hogy megis kapott valakitol valamit. De aztan ebbol se lett baj, csak kicsit tovabb vizsgaltak a borondomet. Teljesen felturtak a ruhaim, tobbet nem hajtogatok ossze szepen semmit, csak bedobalok mindent, ugyis felesleges. Azt is az o szamlajukra irom, hogy kifolyt a mez a baklavabol, moshattam otthon ki az egesz taskat. Aztan az utlevelemmel is baj volt, vagyis nem is azzal, hanem azokkal a matricakkal, amiket ok ragasztgattak ra tobb retegben. Bar ugyanolyan kodok voltak rairva es beikszelve, mint az utitarsaimnak, azert meg nehanyszor at kellett futnunk a fontosabb kerdeseken (hogy hivjak? miert jott izraelbe? atment a biztonsagi ellenorzesen? beszel arabul? mennyi ideig volt itt? hol szallt meg? on doktor? beszel arabul? atment a biztonsagi ellenorzesen?). A retikulomben turkalo ficko meg akkuratusan betette a fenykepezogepemet a tokjaba, es meg be is cipzarozta, amire en mindig lusta vagyok.

Bucsuzoul egy naplemente, hullamokkal:

Befejezem, mert sosem lesz vege, napok ota irom ezt a posztot, es a hulye blog.hu is allandoan lefagy.

Kiegészítés NH-nétól: a képet Bandi rakta fel a kérésemre, de rájöttem, hogy írnék is hozzá. A hajpántot TB húga kérte a rózsaszín cukiságos poszt után, avataros színekben. Aztán Londonban kiválasztotta a mintát, most lett készen. Remélem, nem baj, hogy nincs benne zöld.

Fanni, drága, örülök, hogy végre egy országban lakunk közelebb lakunk már egymáshoz, bár lehet, hogy most vonattal több idő az út, mint Londonba repülővel volt. Sok örömet kívánok a fészekrakáshoz és, hogy úgy alakuljanak a dolgaitok, ahogy szeretnétek.

Szombat reggel van. Bandi elindult a próbájára (időben!), és ha már úgyis, akkor a kezébe nyomtam a szemetet, hogy vigye le, legyen kedves.

Most hívott, hogy áll a villamosmegállóban, kezében egy zacskó szemét, mi legyen.